Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1937. január-december (40. évfolyam, 1-56. szám)
1937-03-16 / 11. szám
is és mindig tapasztalt jóindulatukért és támogatásukért. Úgy állok itt ezekkel a köszönő szavakkal ajkamon, hogy amíg egyrészt a hála szelíd érzése ragyogja be lelkemet, másrészt a búcsú érzésének könnyes harmatát érzem szép lassan leperegni a szivemre. De vigasztal az a tudat, hogy amint eddig hűséges fia voltam a Vármegyének itt bent, hűséges fia maradok a Vármegyének ott kint is és igy, ha én más munkakörben is, de mégis egy és ugyanazon célért, vármegyénk sorsának jobbraforditásáért fogunk továbbra is küzdeni mind a ketten: a törvényhatósági bizottság és én. Itt állunk tehát a törvényhatósági bizottság előlegezett bizalmának napsütésében mind a hárman, mi megválasztottak. Érezzük ennek a bizalomnak erejét és melegét és tudjuk, hogy mit várnak tőlünk. Végtelen nagy felelősségérzettel bár, de nyugodt lélekkel fogadjuk ezt a bizalmat, mint drága ajándékot és egyben mint szigorú elköte- lezést és férfiasán állunk a várakozások elé. Mi közigazgatási tisztviselők vagyunk. Tudjuk tehát mi a közigazgatás. Szerintünk a közigazgatás nem egyéb, mint alázatos szolgálata a közérdeknek. Célja: az embereket jobbá tenni, az életviszonyokat és körülményeket megjavítani és magát az életet mindenki számára, de különösen a gyengék és elesettek számára elviselhetőbbé tenni. A közigazgatásnak is kell lenni és van is programja s ez a program nem lehet más, mint: a nép boldo- gitás. A közigazgatásnak ebből a minőségéből folyik, hogy a közigazgatási tisztviselők nem nézhetik nyugodtan az élet folyását, hanem a közigazgatási tisztviselőknek élet- formátoroknak, élet-reformereknek kell lenniük. Óriási feladat ez! Mi azonban rá- mosolygunk és készségesen a vállunkra vesszük ennek a feladatnak nehéz keresztjét és hordozzuk jókedvvel, mosolygó szemmel és a könnyed, lendületes atléta-lélek üde frissességével, már nem is csak kötelességből, hanem misszióból, hivatás érzetével és fogunk tudni majd szállni ezer és ezer oldalú elfoglaltságunk buktató akadályain keresztül is, tudunk majd szállni és felemelkedni a gondozásunkra bízott nép érdekében kifejtendő munkásságnak folytonos láncolatu magasságaiba. Hivatásról beszéltem. Minden hivatásban van egy rész, a mártiriumból. Mi erre el vagyunk készülve, mert tudjuk, hogy jönnek majd nehéz napok és keserves idők. De mi éppen ilyenkor akarjuk érezni a hivatásnak mindenen, szürke hétköznapokon és sáros, szennyes érzéseken felülemelkedni tudó megváltói öntudatát azzal az erős elhatározással, hogy magunkat nem hagyjuk és csak szórjuk, hintjük az áldás magjait kőszikla-talajba is. Szép a közigazgatás sok oknál fogva, de fenségességét az adja meg, hogy amig a közigazgatás könnyeket töröl le más arcáról, jajokat hallgattat el más szivében és derűt hoz más homlokára, addig annak számára, a közigazgatási tisztviselőnek, aki igy áldást osztó kézzel jár körül munka- területén, sohasem terem virág, vagy ha igen, ezek a virágok piros rózsák, saját szivéről szakajtóit vérrózsák. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mi ennek a mártiriumos és vérrózsás köz- igazgatásnak akarunk ettől a pillanattól kezdve felkent lovagjai lenni. Erős a vágyunk és elhatározásunk, hogy a közigazgatásnak közrendészeti, közgazdasági kulturális és szociális vonatkozásokban fenséges gondolata és eszméje legyen az egyetlen lélek, amely a jövőben eltölt bennünket, hogy szivünknek ne legyen más fájdalma, csak a köz jajszava, és ne legyen más boldogsága, csak a köz üdve, ne akarjunk sohasem kapni, hanem mindig csak adni, hogy a közért való munkálkodás gondolata töltsön el bennünket olyan egészen és teljesen, hogy már ne is mi éljünk, hanem a köz éljen bennünk és igy magánéletünk magasztosodjék lassanként egyéni magunkat felszívó közéletté. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mi ezt az emberfeletti emberséget akarjuk és hogy azt megközelítsük, cselekedni is fogunk: Isten minket úgy segéljen. Az éljenzés és taps elhangzása után elnök főispán a megválasztottakat üdvözölte : Kedves Barátaim! Szeretettel köszöntelek benneteket uj állásotokban történt megválasztásotok alkalmából, annál nagyobb örömmel, mert meggyőződésem szerint mindannyiótokkal értékes és érdemes tisztviselő kerül a megiire58
