Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1935. január-december (38. évfolyam, 1-58. szám)
1935-05-12 / 20. szám
tessenek arra, hogy úgy az ár, mint az eladásnál alkalmazandó egyéb feltételváltozásokat mindenkor előzőleg az árelemző bizottságnak mutassák be és csak annak jóváhagyása után történhessék meg a kartel által szándékolt árváltozásnak nyilvánosságra hozatala és életbeléptetése. Ezzel sok ráz- kódtatástól és zökkenéstől volna megkímélve a kereskedelem és az alarmirozott fogyasztóközönség is. A kisipar általános helyzetét illetőleg jelentem, hogy az építőipar helyzete az úgynevezett szezonidő ellenére is változatlanul súlyos. Uj középitkezések egyáltalán nincsenek, a közintézmények legfeljebb meglévő épületeik legégetőbb tatarozási munkálatait végpztetik el, amely munkálatok a legjobb esetben is néhány hétig juttatnak nehány embernek keresetet. A magánépit- kezések is majdnem teljesen szünetelnek, inig az adókedvezményes tatarozások is csak szórványosan jelentenek munkaalkalmat. A magánépitkezés stagnálása főként arra vezethető vissza, hogy az építtető közönség úgyszólván sehol sem tud még átmeneti kiegészítő kölcsönökhöz sem hozzájutni. Az állami lakásépítési kölcsönakció is csupán az OTI és MABI járadéktartalékokból kapott igen szerény keretekre szoritkozik, amelyből a vidéki épitkezések előmozdítására alig jut valami. De emellett a házadómentesség kérdésének rendezetlensége is egyik oka az építőipar mai helyzetének. Pedig építési hitel hiányában ma már az adómentesség volna az egyedüli eszköz az építési kedv felkeltésére. A székesfőváros e tekintetben is kedvezőbb helyzetben van, mert a nm. m. kir. Pénzügyminiszter ur 58.181—1935. rendeletével a főváros rendkívüli ideiglenes ház adómentességéről szóló 1934 évi 65.500/ VII. számú rendelet egyes rendelkezéseit módosította és 15 évre terjedő teljes, azontúl pedig további 10 évre terjedő 75 százalékos rendkívüli ideiglenes házadómentességet engedélyezett. A házadómentességnek a vidékre való ilyen kiterjesztése az építőipar helyzetében feltétlenül javulást hozna s a közelmúltban Békéscsaba város felterjesztést is intézett a Pénzügyminiszter úrhoz a kiterjesztés érdekében. A ruházati iparok a húsvéti ünnepekre elvoltak ugyan látva megrendelésekkel, de olyan lekonkurrált árakon kellett dolgozniok, hogy végeredményben úgy a munkás, mint az iparos a legszorosabb értelemben vett létminimumot kereshette csak meg. A városok és nagyobb községek szabó és cipésziparosai a tavasszal kiírásra került rendőrségi, csendőrségi, vasutas és postás egyenruházati cikkek szállítására most is pályáztak, döntés azonban még ezek odaítélésében nem történt. Az élelmezési iparok stagnálása is tovább tart. A mészáros és hentesipar, valamint a sütőipar a tavaszi mezőgazdasági munkálatok megindulásától várja a forgalom emelkedését, amely azonban az idén a szokatlanul hűvös tavasz miatt egyre késik. A malomipar a súlyos őrlési adók és egyéb közterhek súlya alatt teljesen clerőtlenedik, de emellett a közismert értékesítési nehézségekkel is kell küzdenie úgy, hogy az üzemek az egész vármegyében erősen lecsökkenteti számú munkással dolgoznak. A vendéglősiparban a teljes üzlettelenség változatlanul fennáll. A cukrászipar újabban a vásárok látogatására kényszerül, ahol apró filléres süteményekből ér el csekély forgalmat, A vas és fémipar egyes iparágai, mint pl. a kovácsipar forgalma teljesen a mezőgazdasági munkálatok megindulásához van kötve. A lakatos, bádogos, műszerész és villanyszerelő iparok kisebb javítási munkálatokból élnek, A bútorasztalos iparban csak az egészen olcsó tömegárunak van némi kelendősége, az épületasztalosság teljes munkanélkülisége azonban továbbra is változatlanul tart. A borbély és fodrásziparban a kíméletlen verseny sok exziszteciát tesz tönkre, a női- fodrász iparban azonban valamelyes javulás észlelhető. A női kalapos ipar forgalma a divat változása folytán erősen fellendült, de az utóbbi években ebben a szakmában az önálló ipar- űzők száma a négyszeresére emelkedett s igy a forgalom az egyes iparüzők között túlságosan megoszlik. A kerékgyártó és kocsigyártó iparokban is van egy kevés munka, itt azonban az utóbbi évek nagy munkanélkülisége az utánpótlást lehetetlenné tette, úgy, hogy megfelelő segéderőben hiány mutatkozik. A kisebb iparágak közül igen súlyos helyzetben vannak a kosárfonó, könyvkötő, kötélgyártó, fényképész, órás és tímár iparok. 120
