Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1934. január-december (37. évfolyam, 1-60. szám)

1934-11-05 / 51. szám

helyiségekben ebét szájkosár és póráz nélkül vezeti és aki ebét vásárra vagy piacra viszi. 3. A 24. §. második bekezdését a követ­kezőkkel egészítjük ki : „Az 1929. évi XXX. t. c. 59. §. 1. bek. 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek a föídmive- lésügyi minisztert kell tekinteni." 4. A 25. §. 2. bek.-ben lévő „életbe" szó helyett a „hatályba" szót iktatjuk. Indokok: A vármegye alispánja a m. kir. belügymi­niszter leirata értelmében oly irányú javas­latot tett a törvényhatósági kisgyüléshez, hogy a szabályrendeletet akként módositani javasolja a törv. hat. bizottságnak, miszerint adómentesen csupán a szopós ebek tarthatók. A törv. hat. kisgyülése beható tárgyalás alá véve a rendeletet és alispáni javaslatot, abb 1 a megfontolásból indult ki, hogy a szabályrendeletnek ilyen irányú intézkedése indokolatlanul szigorú volna és az ebtartó közönség, különösen pedig az ebtenyésztő adófizetők súlyos zaklalásával és szinte kibír­hatatlan anyagi megterhelésével járna. — Ugyanis mindazon ebtartó, aki az ebek faj­tájának minősége és e fajta szaporítása cél­jából nevelt ebeket, de még azok is, akik csak házőrző ebek kölykeztetésével foglal­koznak, a kölyök ebeket elválasztás után még hónapokig tartják birtokukban és azokat csak akkor adják vagy ajándékozzák el, illetve életben tartásuk felett csak akkor határoznak, ha az eb már pár hónapos kölyök ebbé fejlődött és igy életképessége, külleme és használhatósága megállapítható. Mivel pedig a belügyminiszteri leirat, illetve a földmivelésügyi miniszter által kiadott ere­deti mintaszabályrendelet szövegezése szerint az ilyen ebtartó adófizetőnek az elválasztás után valamennyi, felnevelésre szánt ebe után az évi adó egész összegét, — sőt annak hat­ványozott mértékét kellene megfizetnie, — ez a rendelkezés egyrészt a szabályrendelet állandó kijátszására, másrészt és főként pedig az ebtenyésztés teljes vissza fejlődéséhez vezetne. • Mindezen megfontolások következtében a törvényhatósági bizottság adómentesítés szempontjából a „kölyök eb" megjelölést tartotta legalkalmasabbnak, mint amely meg­határozás az adókivetés szempontjából fél­reértésekre legkevésbbé adhat alkalmat és a mellett az adófizető ebtenyésztők érdekeit is védi. Erről további eljárás végett a vármegye alispánját értesítjük. Kmft. Kiadta: Dr. Heinrich tb. főszolgabíró. 177—934. ig. vál. Járási föszolgabirák! Polgármesterek! Községi elöljárók! Vezérszó: A törvényhatósági legtöbb adófizetők 1934. évi névjegyzékének ki­igazítása. Békésvármegye igazoló választmányának fenti ügyben hozott alábbi határozatát tu­domás és szabályszerű közhirrététeí végett közlöm. Gyula, 1934. évi november hó 3. Dr. vitéz Márky Barna, alispán. 177—1934. ig. vál. Békésvármegye igazoló választmánya 1934. évi november hó 3-án tartott ülésében a következő Véghatározatot: hozta : Gyula, illetve Békéscsaba m. városok pol­gármestereinek azon bejelentését, miszerint a törvényhatósági legtöbbadófizetőknek a várm. igazoló választmány 143—1934. ig. vál. sz. határozatával összeállított és 166—1934. ig. vál. sz. határozatával módosított 1934. évi név­jegyzékében, a 124 t. a. felvett Jantyik Lajos földbirtokos és a 138 t. a. felvett Vidovszky Károly földbirtokos békéscsabai lakosok, valamint a 220 t. a. felvett C. Kiss József földbirtokos és a 359 t. a. felvett M. Schrif- fert József földbirtokos gyulai lakosok el­haltak, — tudomásul vesszük. Ehhez képest nevezetteket a törvényha­tósági legtöbbadófizetők 1934. évi névjegy­zékéből töröljük és helyettük a 166—1934. ig. vál. sz. véghatározatunk folytán kiesett Huszár Pál földbirtokos, dr. Komiss Géza városi tanácsnok és Sótyi György földbirto­kos békéscsabai lakosokat, valamint Schwartz Vilmos kereskedő, szeghalmi lakost a név­jegyzékbe újból felvesszük. Erről nevezetteket postán tértivevénnyel értesítjük, Gyula, 1934. november hó 3. Főispán helyett: Dr. vitéz Márky Barna alispán, elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom