Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1934. január-december (37. évfolyam, 1-60. szám)
1934-02-25 / 9. szám
tások mellett is a közigazgatás zavartalan menetét biztositottnak látom 1934. évre. Jelentésem bevezető részében foglaltakra utalással az iránt is intézkedtem, hogy a községi önkormányzatok zárszámadását a községi jegyző a számadási évet követő január hó végéig köteles elkészíteni és azt a képviselőtestületekkel oly időben letárgyalni, hogy a letárgyalás után az arra adott észrevételekkel és a képviselőtestület határozata ellen netán beadott felebbezé- sekkel együtt a járási főszolgabíró utján legkésőbb március hó 15-ig hozzám beérkezzenek. Ezzel kapcsolatban jelentem, hogy a vármegye területén levő valamennyi község 1933. évi zárszámadása elkészült. A lezárt számadási főkönyv alapján készült zárszámadási zárlat valamennyi község részéből hozzám beérkezett, amelyekből megállapítottam azt, hogy valamennyi község 1933. évi számadásának kezelési mérlege felesleggel zárult és valamennyi község 1933. évi számadásának évvégi vagyonállása cselekvő. A m. kir. belügyminiszter ur az 1933. évi 1.110 és 1270 számú rendeletéivel a két megyei város és Békés, Mezőberény, Szarvas, Orosháza nagyközségekben az 1933—1934, évi inségenyhitő tevékenység költségeinek fedezése céljából inségjárulék kivetését rendelte el. A kivetés már meg is történt és a szám- szerint jelentkező fedezet az Ínség súlyos problémájának szűkös keretek közötti megoldásához elég is lenne. Sajnos azonban a behajtás eredménye főkép Békés nagyközségben oly csekély, hogy a behajtási eljárást vagyonfelügyeleti jogkörömben kényszerülve vagyok állandóan ellenőrizni. Ismert a törvényhatósági bizottság előtt a várm. közúti alap terhére az 1934. évben végrehajtani tervezett útépítések tárgyában történt elhatározás. A szóbanlevő határozat szerint az útépítési munkák végrehajtása során felmerülő szükséglet fedezetének kijelölésénél az egyik tétel az a 246.000 P, amely a törvényhatóság által annak idején felvett fontkölcsön utáni szolgáltatásnál a 38567—1933. VII. P. M. számú rendelettel adott kedvezmény alapján, mint megtakarítás jelentkezett. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban jelentem, hogy a m. kir. Kereskedelemügyi miniszter úrtól azt a rendelkezést kaptam, mely szerint a fentebb említett 246.000 P útépítésekre nem fordítható, mivel ezen megtakarítással szemben a pénzügyminiszter ur rendelkezése szerint az útadó kivetési százalékának leszállítása fog bekövetkezni. Ezek szerint tehát a tervezett útépítési program megvalósításának elengedhetetlen előfeltétele, hogy az eddigi 196.000 P-ben számbavett készpénzmaradvány összege 442,000 P-re emeltessék fel. Első pillanatra az útépítési program teljes egészében való végrehajtása a fentiekben ismertetett uj helyzet mellett veszélyezett- nek látszik, de vármegyében mindenkor követett céltudatos íakarékosság az eléggé nehéznek látszó helyzeten is keresztül segített, mert ténylegesen és szabad rendelkezésre álló takarékpénztárilag kezelt tőke- vagyonból ezen újabb 246.000 P-t is módomban volt fedezetül kimutatnom és igy a már hivatkozott 230 bgy—1933 számú határozatnak teljes végrehajtása az útadó kivetési kulcs százalékának mérséklése mellett is biztosított. A törvényhatóságom területén levő 13 önálló községi gyámpénztárnak mai helyzetével is szükségesnek tartom jelentésem során foglalkozni. A legtöbb önálló községi gyámpénztárból a kiskorúak és gondnokoltak részére befolyó készpénz összegekből tetemes összegű kölcsönök lettek a korábbi időkben megszavazva és kifizetve. A legutolsónak felülvizsgálat végett hozzám beterjesztett 1932. évi mérlegekből azt állapítottam meg, hogy a gyámpénztári kölcsönök után az 1932. évi december hó végén igen nagy összegű kamathátralékok állanak fenn és pedig nagyobb összegben, mint a gyámpénztári kölcsönök után járó 1 évi kamatösszeg; sok adós pedig nemcsak az 1932, évre járó kamattartozását, hanem még az előző évekre járó kamatot sem fizette be. A kamatokkal hátralékban maradt adósok a kölcsönök után járó törlesztési részleteket sem fizetik. A megállapítottak alapján a gyámpénztárak oly helyzetbe jutottak, hogy fizetési kötelezettségüknek fennakadással tudnak csak eleget tenni, egy esetben pedig a község már váltókölcsönt volt kénytelen felvenni. Mindezekre figyelemmel — ahol arra 39
