Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1931. január-december (34. évfolyam, 1-55. szám)
1931-10-31 / 46. szám
Gyula városának hasonló közegészségügyi intézményét is csak úgy támogatja a törvényhatóság, hogy a fenntartás költségeiből a város évenként 1000 pengőt visel, méltányos tehát, hogy Békéscsaba város a maga részéről is hozzon saját intézménye érdekében áldozatot az átalakítási és a fenntartási költségeik egyrészének viselésével. Utasítjuk a vármegye alispánját, hogy a most megszavazott évi 2000 P. segélyösszeget — felsőbbhatósági jóváhagyás után, — első Ízben akkor és úgy folyósítsa, ha az intézet létesítésével felmerülő összes költségek már igazoltan és tényleg biztosítva lesznek. Erről további eljárás végett a vármegye alispánját s 254/4—1931. számú jelentésére utalással, egyelőre tudomásul vétel végett Békéscsaba város polgár- mesterét ezzel a határozattal értesítjük. Kmf. Kiadta: Dr. Pánczél, _____ várm. főjegyző. Fő szolgabirák ! Polgármesterek ! Községi elöljáróságok 5313/6—1931 ikt. szám. — cNJhai cOangyel Sándor volt tb. főszolgabíró özvegyének nyugdija — A törvényhatóságnak alábbi határozatát a vm. ügyv. szabályrendelet 155 §-a értelmében való szabályszerű közhirrététel végett azzal közlöm, hogy az ellen közvetlenül a vármegye alispánjánál 15 nap alatt benyújtandó felebbezésnek van helye. Gyula, 1931. október 12. Dr. Márky, alispán. KIVONAT Békésvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1931. évi szeptember hó 28-án tartott rendes közgyűlése jegyzőkönyvéből. 257. bgy. 5313/4—1931. ikt. szám. Néhai Vangyel Sándor volt szolgabiró, tb. főszolgabíró özvegyének ellátása. A törvényhatósági bizottság utasítja a vármegye alispánját, hogy özvegy Vangyel Sándorné részére, az 1907. évi 207. bgy. sz. határozatban megállapított, de 1920. augusztus hótól kezdődőleg az özvegy által fel nem vett s ennek következtében 1921. augusztus 31-től hivatalból beszüntetett özvegyi ellátást, 1931. junius hó 1 -tői visszamenőlegutalványozza. Mego kolás: Néhai Vangyel Sándor volt orosházi járási tb. főszolgabíró, aki 1906. december havában halt el, özvegyet hagyott maga után, aki részére 207—1907. bgy. sz. alatt özvegyi ellátás lett megállapítva és folyósítva. Ez az özvegyi ellátás, mivel az özvegy 1920. augusztus havától kezdődőleg özvegyi ellátását nem vette fel, az egy év eltelte után, az utalványrendelet elévülése miatt, minden külön rendelet kiadása nélkül hivatalból beszüntettetek. Az özvegy 1922. julius 30-án kelt kérelmében ezen elmúlt időre szóló özvegyi ellátása újbóli utalványozását kérte, de ugyanakkor azt is bejelentette, hogy végleges tartózkodásra a román megszállott területen fekvő Aradra költözik és korábbi nyugdíj-igényéről ezennel lemond. Ez alapon ugyanakkor, amikor a visszamaradt özvegyi ellátás részére kiutaltatott, 1922. augusztus hó 31-vel az özvegyi ellátás további utalása is újból beszüntettetek. Megjegyezzük itt, hogy a visszamenőleges időre teljesitett utalványozás alapján folyósított özvegyi ellátást nevezett nem vette fel. 1925. szeptember hóban az özvegy ismét a törvényhatósághoz fordult özvegyi ellátása további folyósítása céljából azzal az indokolással, hogy Aradon elhelyezkednie nem sikerült. Mivel magyar állampolgárságát kellőképen nem tudta igazolni s azonfelül 1922-ben özvegyi ellátásáról önként lemondott, a törvényhatósági bizottság nyugdijválaszt— 299 —
