Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1930. január-december (33. évfolyam, 1-61. szám)

1930-01-18 / 3. szám

Határozat. A törvényhatósági bizottság, a ke* reskedelemiigyi miniszter urnák folyó évi 150162. számú rendeletében adott felha­talmazás alapján, a vármegye alispánjának azt az intézkedését, hogy a vármegye 1929. évi közúti költségvetésében felvett fedezet terhére, az államépitészeti hivatal részére 2200 P-t, a várni, főjegyző, mint közúti előadó részére 500 P-t, a várni, számvevőség részére 1200 P-t és a köz- igazgatási iroda részére 400 P-t jutalom­ként szétosztott, jóváhagyólag tudomásul veszi. Ugyancsak jóváhagyólag tudomásul veszi a törvényhatósági bizottság a vár­megye helyettes alispánjának azt az intéz­kedését, hogy a törvényhatósági bizottság- múlt évi 935. bgy. sz. határozata alapján az 1926., 1927. és 1928. évekre a vár­megye alispánja részére 2500 P jutalmat folyósított. Kijelenti a törvényhatósági bizottság, hogy az 1928. és 1929. évekre vonatko­zólag a vármegye alispánjának a jutalom­hoz való jogigényét, a közúti ügyek te­rén, a rendes mértéket meghaladó köteles­ségtudással és eredménnyel kifejtett fele­lősségteljes munkájáért, elismeri. Erről a vármegye alispánját és a vár­megyei számvevőséget ezzel a határozat­tal értesítjük. Kelt Békésvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1929. december hó 20-án tartott kisgyülésében. Kiadta : Dr. Márki) várm. főjegyző. III. Általános jellegű, de további intézkedést nem igénylő ren­deletek. Járási főszolgabírók ! Elöljáróságok ! 30105 — 1929 ikt. sz. — Telekkönyvi bejegyzést szorgalmazó kérvényeknek a községi jegyzők által való szerkesztése. — A belügyminiszter ur alábbi rendeletét tudomás és miheztartás végett közlöm. Gyula, 1929 december 28-án. Dr. Daimel Sándor, alispán. M. kir. belügyminiszter. 104 500 1929 V. A vármegye alispánjának, Gyula. A m. kir. igazságügyminiszter ur érte­sítése szerint telekkönyvi hatóságok különö­sen utóbbi időkben mind elviselhetetlenebbé váló túlterheltségének egyik jelentős oka az hogy tulajdonjog bejegyzések esetén a te­lekkönyvi irodák a felek mulasztása miatt olyan esetben is kénytelenek uj telekkönyvi betéteket nyitni, amikor az egyébként elke­rülhető volna. A gyakorlat tanúsága szerint a falusi lakosság beadványainak nagy részét a köz­ségi vagy körjegyzők szerkesztik. Felhívom ezért alispán urat, utasítsa nevezetteket, hogy a telekkönyvi bejegyzést szorgalmazó kérvényekben a szerző félnek ingatlanait tartalmazó telekjegyzőkönyveket (tkvi betéteket) sorolják fel s a személyazo­nosság igazolására alkalmas helyhatósági bizonyítványt, különböző terhelések esetében a terhek törlésére alkalmas okiratokat, eset­leg az egyesítendő ingatlanok terheinek meghatározott sorrendben az egyesítendő ingatlanok közül a nein terhelt ingadanokra kiterjesztését megengedő okiratokat csatol­ják és kérjék az egy betétbe (telekjegyző­könyvbe) összesítést vagy egyesítést, szük­ség esetében a név kiigazítását, végül pedig ügyeljenek arra, hogy a felek a szerződése­ket, illetve általában az okiratokat úgy Írják alá, mint ahogy a telekkönyvben nevük fel van tüntetve. Megjegyzem, hogy a fenti szempontok betartása feleknek saját érdekükben is áll, mert a feleket is többletköltséggel terheli, ha ingatlanaikról különféle ügyeik céljára, (kölcsönfelvétel, örökösödési ügy) nem egy, de több betétmásolatot kell rendelniök és az ezzel kapcsolatos terheket többször kell leróniok. Budapest, 1929, december 9. A miniszter rendeletéből ; Szikszay sk. min. tan.- áá -

Next

/
Oldalképek
Tartalom