Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1930. január-december (33. évfolyam, 1-61. szám)
1930-06-14 / 29. szám
- 228 — J. Túri Imre nyugdíjba beszámítható szolgálati idejéaek kezdete 1895. 111/1, mely időtől kezdve 1930. VI/30-ig ösz- szesen 35 év és 3 hónap telt el. Igénye van nevezettnek ezen szolgálati ideje alapján legutoljára a tényleges szolgálatban a II o. altisztek részére, a 34 évnél több szolgálati idővel rendelkezők részére megállapított havi 123 P törzstizetés 90°/o-ra, vagyis havi 110 P 70 f. nyugdíjra, azonkívül felesége, szül. F. Rácz Mária után havi 11 P 20 f. családi pótlékra és végül a 11. osztályú altisztek részére megállapított fizetés alapul vétele mellett nyugellátást élvezők részére a VI. lakáspénzosztály (Szeghalom) szerint jóró lakbérnyugdijra, mely utóbbinak összegszerű megállapításánál az e tárgyban megjelenő mindenkori kormányrendelet az irányadó. Erről az iratok kapcsán, további megfelelő eljárás végett a vármegye alispánját és a szeghalmi járás főszolgabiráját, valamint általa vétivvel kérelmezőt értesítjük, ez utóbbit azzal, hogy ezen határozatnak a nyugdíj mérvére vonatkozó része ellen, a kézbesitéstől számított 15 nap alatt panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz, amely a vánn alispánjánál adandó be. Egyben a nyugdíjazás ténye ellen, a közhirrétételtől számított 15 nap alatt, bármely törvényhatósági bizottsági tag felebbezéssel élhet a belügyminiszter úrhoz. A lélebbezés a várin. alispánjánál adandó be. Közöljük ezt a határozatot végül, az utalványtervezet elkészítése végett a vármegyei számvevőséggel is. Kmft. Kiadta: Ur. TJhrin, várni, aljegyző, tb. főszolgabíró. Általános jellegű, de további Intézkedés nem Igénylő rendeletek. Főszolgabirák! Polgármesterek! Községi elöljárók! 10627—1930. ikt. — A rozzsal kevert buzavetések megtisztítása. — Az alábbi átiratot tudomás és további megfelelő eljárás, illetve a legszélesebb körben leendő közhirrététel végett közlöm. Gyula, 1930. május 31. I)r. Daimel Sándor, alispán. Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Debrecen 5842— 1930. Méltóságos alispán urnák, Gyula. A tiszántúli buzavetések nagy részében észlelhető ezidén, hogy nagy százalékban rozzsal kevertek, aminek magyarázata főleg abban található, hogy 1928—29. év telén a fagykárosult gazdaságok nem szereztek be tiszta jó minőségű vetőmagot, hanem részben a fagykárt szenvedett buzavetések termését, amelyekben az eredetileg csak csekély mennyiségű rozs a fagyot jobban áll- ván, a termés jelentékenyebb százalékára emelkedett, vetették el, részben pedig az előző év termését, amely a magtárban helytelen kezelés következtében jelentősebb mértékben keveredett rozzsal, használhatták fel vetési célra. Tekintettel arra, hogy a 2 százalékot meghaladó idegen magmennyiség mind tőzsdei szokvány, mind malom és sütőipari szempontból kifogás tárgyát képezi s a további magkeveredés útja, kamaránk felhívta hivatalos lapja s a kamarakerületbeli napilapok utján a gazdaközönség figyelmét arra, hogy a buzavetésben előforduló rozstövek terméshozamát akadályozzák meg, azaz a rozsolást okvetlenül végezzék el, mert a kevert termésből származó minőségi hátrányok elsősorban a gazdát érintik a termés értékesítése során. Sajnos, a felhívásunk megfigyeléseink szerint, alig egy-két helyen járt eredménynyel, úgy hogy kamaránk felelősségének tudatában a gazdaközünséget a fentiekre III.
