Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1930. január-december (33. évfolyam, 1-61. szám)
1930-06-14 / 29. szám
— 225 — alatti díjtételt az I-ső fokú iparhatóság a telek és szakértők meghallgatásával állapítja meg. 11. Tűzoltói ellenőrzés kéményégetésnél 1 P. A II. csoportban felsorolt munkálatok elvégezhetők a háztulajdonos, vagy cselédje által is, de amennyiben a felek kívánják, köteles de csak a kerületi kéményseprő jogosult ezen munkálatokat, a fenti díjtételek kifizetése mellett teljesíteni. Kimondja egyben a törvényhatósági bizottság, hogy a vármegyei kéményseprői munkakerületek arányosítása kérdésében rendelkező 61.671 — 1925. XIX. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet értelmében ezidőszerint nem intézkedik, illetve az érvényben levő vármegyei kéményseprési szabályrendeletet idevonatkozóan nem módosítja, mindaddig, amig ez a határozat felsőbb hatósági jóváhagyást nem nyer. Utasítja azonban a vármegye alispánját, hogy ezen határozat felsőbb hatósági jóváhagyás után a kéményseprési munkakerületek arányosítására nézve javaslatát a törvényhatóság elé a legsürgősebben tegye meg. Indokolás. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter urnák az 1929. évi 118.979 —XI. számú rendelet kimondja, hogy az ezidőszerint érvényben levő. vármegyei kéményseprési szabályrendeletek a rendeletben foglaltak szerint, különös tekintettel a sok elégedetlenségre okot szolgáltató tanyai kéményeknek mikénki seprésére, módosíttassanak. Ez a rendelet kimondja, hogy azokat a tanyai kültelki házakat, amelyek a község beépített belterületétől nagyobb távolságra esnek, ugyan, de az egész éven át járható utmen- tén fekszenek és nagyobb számban egymás közelében épültek (tanyai telepek) nem lehet felmenteni az alól a kötelezettség alól, hogy kéményeiket a kéményseprő által tisztittassék. Ezt a rendlkezést tartotta szem előtt a törvényhatósági bizottság akkor, amikor az idevonatkozólag hozott községi képviselő testületi határozatban foglalt javaslatok alapján és az érdekképviseletek, valamint a tűzrendészed szakközeg véleményét is meghallgatva, az ezidő szerint érvényben levő 202— 1916. bgy, számú vármegyei kéményseprési szabályrendeletét a határozati részben foglaltak szerint módosította. De épen azért nem vehette figyelembe a törvényhatóság Tóth Pál országgyűlési képviselő szarvasi lakos azon beadványát, amely az összes tanyai kéményeknek a kötelező seprés alól való mentesítését kéri, sem pedig Jánosi Rezsőné és Maronyák József orosházi lakosok részéséről az orosházi képviselőtestület 313 — 1929. kgy. számú határozata ellen beadott felebbezést, amelyben azt kérik, hogy ne csak a járható utak mentén levő tanya csoportok házainak, hanem általában minden tanyai háznak a kéménye kéményseprő által kötelezően seper- tessék, mert úgy a beadvány mint a feieb- bezés a fentebb hivatkozott kereskedelemügyi miniszteri rendelet ^rendelkezésével ellentétben áll. A távolsági díjnak 30, illetve 36 fillérben történt megállapítását, a törvényhatósági bizottság úgy az egyes háztulajdonosok, valamint a kéményseprő mesterek érdekében állónak tekinti. Az érvényben levő vármegyei kéményseprési szabályrendelet 24, 36, 48 és 72 fillér távolsági dijait ugyanis a törvényhatóság, tekintettel az adózó polgároknak közterhekkel tulon-tul való megterhelésére, továbbá a folyton nehezebbé váló gazdasági helyzet miatt korlátolt fizető képességére, valamint arra, hogy a vármegyei kéményseprési szabályrendeletben foglalt és ezzel a határozattal nem érintett alapdij a békebelinél 20% kai- magasabb, túlzottaknak tartja annál is inkább, mert a kéményseprő mestereknek az 1928. évi XII. t.-c. 64. §-a szerinti tisztességes megélhetése és üzemünknek zavartalan fenntartása a mérsékelt távolsági dijak mellett is biztosítottnak vehető. Egyébként is a távolsági dijak mérséklésének szükségességére, a többször hivatkozott kereskedelemügyi miniszteri rendelet is rámutat.
