Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)
1929-01-05 / 1. szám
és jóváhagyás végett kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz terjessze fel. Fentiekről : 1. Békésvármegye alispánját az ösz- szes iratok kiadása mellett további eljárás és meghirdetés végett; 2. Leichtner Gyula, miniszteri tanácsos, közúti kér. felügyelőt Budapesten (kereskedelemügyi minisztérium) a hirdetési határidő bevárása nélkül ; 3. a m. kir. államépitészeti hivatalt Gyulán és végül 4. a vármegyei számvevőséget Gyulán ezzel a határozattal értesítjük. Kmft. Kiadta: Dr. Már kg, várm. főjegyző. Polgármesterek ! Községi elöljáróságok ! 30760—1928. ikt. szám. — Dijnoki állások és egy altiszti állás szervezése. A törvényhatóságnak alábbi határozatát a várm. ügyv. szab. rend. 155. §-a értelmében való szabályszerű közhirrététel végett azzal közlöm, hogy az ellen közvetlenül a várm. alispánjánál 15 nap alatt benyújtandó felebbezésnek van helye. Gyula, 1929. évi január hó 3-án. Dr. Daimel Sándor, alispán. KIVONAT Békésvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1928. évi december hó 20. napján tartott rendes közgyűlése jegyzőkönyvéből. 931. bgy. 30444-1928. ikt. sz. Dijnoki és egy altiszti állás szervezése. A törvényhatósági bizottság a vármegye alispánjának előterjesztéséhez képest kimondja, hogy a központban kettő, minden főszolgabírói hivatalban pedig 1—1 dijnoki, továbbá a központban egy altiszti állást szervez és ezen állásoknak 11600 pengő költségét az 1929. évben a folyó évi megtakarítások terhére, 1930. évtől kezdődően pedig, a mindenkori házi költségvetésbe felveendő költségek terhére elvállalja. A törvényhatósági .bizottság a dijnoki állások szervezésének szükségességét, már a jövő évi háztartási költségvetésben megindokolta. Ezek szerint, a dijnoki állások szervezését most már elodázhatatlanul szükségessé teszi az a körülmény, hogy úgy a központban, mint a járásokban az ügyforgalom a békebelihez viszonyítva 50—70%-os emelkedést tüntet fel, a főszolgabírói hivatalokban pedig az igen nagy munkával járó és kivétel nélkül érdemleges kihágási ügyek 400 — 700%-ig szaporodtak. Ezen felül az 1920. év óta sok azon ügyek száma (iskolán- kivüli, népművelés, testnevelés, népgondozás, nemzeti munkavédelem stb.) amelyek békeidőben nem voltak s amelyek a hatóságoknak minden vonalon, anélkül, hogy az ügyszámokban különösebben kifejezésre jutnának, rendkivül nagy munkatöbbletet okoznak. Az említett rohamos emelkedése az ügyforgalomnak a fogalmazói személyzetnek úgy a központban, mint a járásokban való szaporítását tenné már most szükségessé, azonban a törvényhatóságok kötelességévé tett takarékossági elvnél fogva ez úttal még mellőzi a fogalmazói személyzetnek a szaporítását és bár a dijnoki állások rendszeresítésével a- már- már tűrhetetlen helyzet csak részben és nem megfelelő módon nyer megoldást, mégis a törvényhatósági bizottság egyelőre ezen módozat igénybevételével véli a helyzetnek némi javítását elérhetni. Különösen figyelmébe ajánlja, ennek a kérdésnek az elbírálásánál, a törvényhatósági bizottság azt a körülményt, hogy az által miképp az uj rendelkezések szerint minden főszolgabíró havonként 10 napon át tartozik a járás községeiben külszolgálatot tölteni, a főszolgabiráknak munkaereje a közigazgatási ügyek intézésében lényegesen korlátoztatott, — miáltal a fogalmazói teendők egy tekintélyes része az irodai személyzetre hárul. A közigazgatásnak jósága, gyorsasága és alapossága a jelenlegi helyzet mellett nemesak hogy fenn nem tartható, hanem a közigazgatás fokozatos leromlásával kell számolni. A törvényhatósági bizottság ebben a tudatban készségesen vállalja a vármegye költségvetésében alig száinbavehető többletköltséget, amelynek ellenértéke bőven megtérül azon előnyökben, amelyek a kért állások szervezésével kétségtelenül járnak. Az egy hivatalszolgai állásnak szervezését pedig vitíffr felül szükségessé teszi az a körülmény, hogy a vármegyei székház kibővítésével 34 uj helyiség fűtése, világítása, takarítása és az azokban el_ 4 —
