Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)
1929-12-24 / 56. szám
619 zési jogot nem megértéssel és nem az egyenlő elbánás alapján biztosítják, mert példákat tudna felhozni arra, hogy egyes társadalmi egyesületek alapszabályszerü megalakulását a hatóságok nem engedélyezték. Dr. Gyöngyössi János (Békéscsaba) bizottsági tag felszólalásában a törvényhatósági tagválasztások tanúságaival foglalkozott és a polgári osztály megállapítható közönyösségének okait, főleg politikai alapon fejtegette és magyarázta. Majd kijelentvén, hogy a polgárság a kormánytól a legnagyobb függőségi viszonyban van, ezért szükségesnek tartja, a választói akarat szabad megnyilatkozhatása végett a titkos választói jog, az egyesülési és gyülekezési jog, valamint a sajtószabadság törvényes biztosítását; miért is indítványozza, hogy ilyen irányban Írjon fel a törvényhatóság a kormányhoz. Majd csatlakozik fBerényi Ármin indítványához, hogy gazdasági bizottságot küldjön ki a törvényhatóság s ez a bizottság az alispánnal egyetértésben állapítsa meg, lehetőleg statisztikai adatokkal alátámasztva, a munkanélküliség helyzetét és általában a gazdasági helyzet kívánságait s a törvény- hatóság pedig egy, még a január hónapban összehívandó rendkivüli közgyűlésen tárgyalja ezeket a kérdéseket. Ssemenyei Pál (Orosháza) és Gombkötő József (Gyula) bizottsági tagok szintén ilyen irányú felszólalása után, Rajki János (Orosháza) bizottsági tag kérte a törvényhatóságot, intézkedjék olyan irányban, hogy a kukoricamoly elleni védekezésről kiadott az a rendelet, hogy a gazdák a kukoricaszárat tartoznak elföldelni, illetőleg megsemmisíteni, — ne hajtassák végre, továbbá gondoskodás történjék olyan tekintetben, hogy az állategészségügyi ojtószé- rumokhoz közvetlenül és könnyen hozzájuthassanak az érdekelt kisbirtokosok. Dr. Csige Varga Antal (Gyula) felszólalásában kifogásolja, hogy az alispáni jelentés csak a mezőgazdasági helyzet nehéz viszonyait tárgyalja, ellenben az ipari és kereskedelem nehéz helyzetét nem. Kéri, hogy az alispáni jelentés a jövőben ezen foglalkozási ágak helyzetére is tartalmazzon adatokat. A felszólalásokra a vármegye alispánja részletesen válaszolva, mindenekelőtt kijelenti, hogy a munkanélküliség helyzetét, valamint általában a gazdasági nehéz helyzetet teljesen ismeri, idevonatkozólag már eddig is megtette mindazt, amit hatáskörében megtehetett és a szükségszerű fokozott gondossággal megtesz mindent a jövőben is. Rámutat arra, hogy a vármegye háztartási költségvetése és különösen közúti költségvetésében előirányzott kiadási tételek jó nagy része ipari és kereskedelmi munkát, illetőleg megrendeléseket jelent, de különösen a közúti költségvetés az, amely itt különösen figyelembe jöhet, mert az ott felvett útépítések külöuösen a földmunkásoknak számbavehetó foglalkoztatást fognak nyújtani. Kijelenti azt is, hogy bár a késő évvégi időszakban és a legkorábbi tavaszom végzett földmunkák az utépitésnél gazdaságosnak éppen nem mondhatók, mert a tapasztalat szerint a nem teljesen megfelelő időben teljesített útépítési földmunkákat legalább részben újból kell megcsinálni, mégis erre való tekintet nélkül, abból a célból, hogy a földmunkásokat éppen a legnehezebb időszakban foglalkoztassa, — amint erre egyáltalában gondolni lehet, az idő kinyílásával a földmunkákat meg fogja indítani. Nem tesz észrevételt a felszólalások által javasolt közgazdasági vagy népjóléti bizottság kiküldése ellen, de kénytelen kijelenteni, hogy bármiféle bizottsági tanácskozásoktól nem sok eredményt remél, mert megfelelő anyagi eszközök nélkül a nehéz hetyzeten nem igen lehet segíteni. Ám vessen ki a törvényhatóság 3—5 százalék vármegyei pótadót, úgy az ebből befolyó összeggel már lehet valamit kezdeni. Megjegyzi azt is, hogy az így befolyó összeg lényeges tehertöbbletet jelent ugyan az adózók szempontjából, de másrészről a nyomor enyhités szempontjából ennek sem lenne különösebb jelentősége. Ha mégis hozzájárul, sőt helyesnek tartja a bizottság
