Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)
1929-11-26 / 51. szám
562 kozásban szenved, amely őt szolgálatának további ellátására véglegesen, vagy huzamosabb ideig képtelennél teszi, vagy ha életének hatvanadik évét betöltötte, vagy ha öt önrendelkezési jogának elvesztése miatt (gondnokság alá helyezés, csődnyitás) szabályszerű elbánás alá kell vonni. 2. Az ideiglenes minőségű vármegyei vagy községi alkalmazottak végkielégítésre igényt nem tarthatnak. 3. Az az alkalmazott, aki a nyugdíj- igényt már megszerezte, vagy aki nyugdíjban részesült, végkielégítésre nem tarthat számot. Kivételt képeznek azok a községi alkalmazottak, akik a 62000—1926. B. M. számú körrendelet alapján rendelkezési állományba helyeztettek; ezeket e körrendeletben megállapított szabályok szerint végkielégítésben lehet részesíteni akkor is, ha nyugdíjra igényt adó szolgálati idővel már nem rendelkeznek. 4. A vármegyei dijnokok végkielégítést nem kaphatnak. 40. §. A végkielégítés mértéke. 1. A vármegyei vagy községi alkalmazott öt évi tényleges szolgálat betöltése előtt egy évi fizetésének megfelelő, öt évi szolgálat betöltése után pedig két évi fizetésének megfelelő összegű végkielégítésre tarthat igényt az alábbi korlátozások figyelembe vételével. 2. Az az alkalmazott, akinek a beszámítható szolgálati ideje az öt évet el nem éri, végkielégítésre csak abban az esetben tarthat igényt, ha teljesen munka- és keresetképtelen (19. §. 3. bekezdés). Az ilyen alkalmazott végkielégítését az utoljára élvezett fizetés teljes összegének alapul vétele mellett kell megállapítani. 3. Ötévi szolgálat betöltése után járó végkielégítést: a) abban az esetben, ha a munka- és keresetképtelenség megállapítást nyer, a teljes fizetés alapul vétele mellett, b) minden más esetben a fizetés 60%- ának alapul vétele mellett kell megállapítani. 4. A rendelkezési állományba helyezett községi alkalmazottak részére a 62000 — 1926. B. M. számú körrendelet értelmében engedélyezendő végkielégítés összege nem esik a 2. és 3. bekezdésben említett korlátozás alá. 41. §• A végkielégítés visszatérítése. 1. Ha az egy évi fizetéssel végkielégi- tett alkalmazott a vármegyei vagy községi szolgálatba egy év eltelte előtt visszalép, a végkielégítési összegnek annyiszor egytizen- ketted részét köteles visszatéríteni, ahány teljes hónapi tényleges szolgálata ennek az egy évnek hátralevő részére esik 2. Ha a két évi fizetéssel végkielégi- tett alkalmazott a vármegyei vagy községi szolgálatba két év eltelte előtt lép vissza, a végkielégítési összegnek annyiszor egyhu- szonnegyed részét köteles visszatéríteni, ahány teljes hónapi tényleges szolgálata ennek a két évnek még hátralevő részére esik. 3. Ha az újraalkalmazás az 1. bekezdés esetében egy, a 2. bekezdés esetében pedig két év után történik, a végkielégítésből semminő visszatérítésnek nincs helye. Ugyancsak nem lehet szó a végkielégítés visszatéritéséről annál a községi alkalmazottnál sem, aki a 62000—1926. B. M. számú körrendelet alapján helyeztetett rendelkezési állományba és mint ilyen végkielégittetett. 42. §. Az özvegy végkielégítési igénye. 1. A vármegyei vagy községi alkalmazott özvegye, ha az özvegyi nyugdij alapjául a 25. §. 1. bekezdésében megállapított kellékeknek megfelel, azonban özvegyi nyug- dijra azért nem tarthat igényt, mert férje öt évi szolgálati idejét még nem töltötte be, végkielégítésre tarthat számot. 2. Az 1. bekezdés rendelkezései irányadók arra az özvegyre is, aki a 25. §. 2. bekezdése 1. vagy 2. pontjában megállapított feltételeknek megfelel, ha a házasságot a férj elhalálozásánál legalább 3 hónappal előbb kötötték és ha az özvegy a férj elhalálozásakor ezzel együtt élt.
