Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)

1929-11-26 / 51. szám

— 550 — 1. olyan testi vagy szellemi fogyatko­zásban szenved, amely őt szolgálatának to­vábbi ellátásra véglegesen vagy huzamo­sabb ideig képtelenné teszi, vagy 2. a beszámítható javadalmazásával egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szol­gálati idejét betöltötte, vagy 3. hatvanadik életévét betöltötte. 3. Az alkalmazott nyugalomba helye­zését kívánsága ellenére is el lehet ren­delni, ha : a) az 1. vagy 2. pontban említett tel­tételeknek valamelyike bekövetkezett, vagy b) az alkalmazott állását törvényesen megszüntették, vagy c) az alkalmazottat az általános tiszt- ujitáskor nem választották meg, vagy d) az alkalmazott hatvanötödik élet­évét betöltötte. 4. Aki a beszámítható javadalmazással egyenlő nyugdíjra igényt adó szolgálati ide­jét hadiévek (17. §.) esetleg miilen urai vagy jubileumi évek (55. §.) hozzászámitásával tölti be, csak abban az esetben lehet nyu­galomba helyezni, ha azt az érdekelt alkal­mazott kifejezetten kéri, vagy ha azt a mi­nisztertanács engedélyezi. 11. §. Jeljes szolgálat esetén csak betöltött évek számíthatók. A beszámítható javadalmazással egyenlő nyugdíjra igényt adó szolgálati idő kiszámí­tásánál (10. §.) a 35. illetőleg 40. évet csak abban az esetben lehet számításba ven ni, ha azt az alkalmazott teljesen kitöltő'te, vagyis oly esetekben a 6 hónapot meghaladó töredékével nem lehet egész évnek számítani. 12. §. A nyugdíj megállapításának alapja. Az alkalmazottat megillető nyugdijösz- szeg megállapításának az alapja a beszámít­ható szolgálati idő és a tényleges szolgá­latban legutoljára élvezett beszámítható il­letmény. 13. §. Beszámítható szolgálati idő 1. A nyugdíj összegének megállapítása szempontjából beszámítható az a szolgálati idő, amelyet a 18. életévet betöltött alkal­mazott a 4 § bán megjelölt minőségben törvényhatósági, vagy községi, vagy ezek­kel egyenlő tekintet alá eső (14. §) alkal­maztatásban, a szolgálat megkezdése nap­jától, illetőleg ha ez nem bizonyítható az első hivatali eskü letétele napjától annak a hónapnak a végéig megszakítás nélkül tény­leges szolgálatban eltöltött, amelyben a szol­gálat alól felmentették, vagy amelyben a szolgálata tényleg megszűnt. 2. Az az idő, melyet valaki a várme­gyénél vagy a községnél rendszeresített ál­landó állásban helyettesi minőségben, vagy a vármegyénél dijnoki állásban tényleges szolgálatban töltött, — beszámít, ha az il­lető ilyen minőségből közvetlenül jutott a végleges alkalmazásba. A tiszteletbeli minő­ségben eltöltött idő akkor sem vehető szá­mításba, ha az illető ez idő alatt is tényle­ges szolgálatot teljesített. 3. A szolgálati idő megszakításának nem számit: a) az a megszakítás, amely 30 napon nem terjed túl; b) a szabadságon töltött idő, ha az 5 évet nem haladja meg; c) a rendelkezési állapotban töltött idő; d) a felfüggesztés alatt töltött idő; e) a nyugdíjas állapotban töltött idő. 4. A 30 napot meg nem haladó meg­szakítás tartama, továbbá a szabadságon vagy a rendelkezési állapotban eltöltött idő­nek egy évet meghaladó része, végül a nyugdíjas állapotban eltöltött idő nem szá­mit be a szolgálati időbe. Ha azonban a rendelkezési állapotban helyezett alkalmazott tényleges szolgálatot teljesít, a tényleges szolgálatban eltöltött ez az idő is beszámít. 5. A felfüggesztett állapotban eltöltött idő csak akkor számit be, ha az alkalmazott a felfüggesztés tartama alatt illetményeinek teljes élvezetében meghagyatott, vagy ha a felfüggesztés tartama alatt visszatartott il­

Next

/
Oldalképek
Tartalom