Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)
1929-07-03 / 27. szám
— 294 szeállitására budapesti telepén berendezkedett és ezek kapcsán azt kérte, hogy nyilvános és közcélokat szolgáló szállításoknál a vállalatot figyelembe vegyem és autóját hazai gyártmánynak ismerjem el. Minthogy értesülésem szerint a legutóbb kiadott géperejű bérkocsi iparengedélyek tulajdonosai, akik hazai gyártmány beszerzésére vannak kötelezve, ismételten a Tanácshoz fordultak az iránti tájékozásért, hogy vájjon a szóbanforgó Tátra gyártmány hazai gyártmányú automobilnak tekinthető-e, Ebben a tárgyban tájékozásul a következőket közlöm : r Általában mind a közszállitásoknál, mind pedig a géperejű bérkocsik beszerzésénél a magam részéről hazai gyártmány alkalmazásához természetszerűleg ragaszkodom. Tekintettel arra a közismert tényre, hogy az automobilok gyártásánál felhasznált egyes alkotórészek oly természetűek, hogy azok Magyarországon egyáltalán nem gyártatnak, vagy csak a nagytömegű gyártással foglalkozó külföldi gyárakból szerezhetők be gazdaságosan, hazai gyártmánynak kell tekintenem azokat az automobilokat is, amelyek nem százszázalék erejéig készültek itthoni anyagokból, itthoni munkások utján. Nem tekinthetem azonban hazai gyártmánynak azokat a gépkocsikat, amelyeknél a felhasznált külföldi anyag és részek értéke az összes előállítási költségnek jelentékenyebb, nevezetesen 30 százalékot meghaladó részét képezi. Ennek figyelembevételével a személy- gépkocsikat előállító cégek közül ezidő szerint a Weiss Manfréd gyárban előállított gépkocsikat, továbbá a Magyar Általános Gépgyár mátyásföldi telepén előállított Ma- gosix, Magotax és Magomobil, valamint a Fejes Lemezmotor és Gépgyárnál készült gépkocsikat tekinthetem csak hazai származásúnak. Ezektől eltérő gyártmányok alkalmazása csak abban az esetben jöhet szóba, ha a géperejű bérkocsiengedély tulajdonosok igazolják, hogy az emlitett hazai gyárak a megrendelésnek hat hónapon belül leendő teljesítését nem vállalják. Ebben az esetben is azonban csak oly typusok használatának engedélyezéséhez járulnék hozzá, amelyek elkészítésénél legalább részben hazai anyagok és hazai munkaerők használtatnak fel. Minthogy megállapítottam, hogy az Unitas Automobilipari és Kereskedelmi Rt.- nál készült Tátra gépkocsi alvázában kb. mintegy negyven százalékot tesz ki magyar- országi származású anyag és itthoni munkabér, ezért ennek a használatát az előző bekezdésben vázolt esetekben már most engedélyezem. Budapest, 1929. évi junius hó 5-én. Hermáim s. k. Vármegyei közérdekű hirek. Körirat a vármegyében. Baranyavár- megye alispánja felirt az illetékes miniszterekhez, hogy az egész országban áldásos eredménnyel működő Országos Stefánia Szövetség államsegélyét emeljék fel. A törvény- hatósági bizottság felterjesztésének indokolásául hivatkozik arra, hogy a háború után szembeötlő összes aggasztó jelenségek közül a legsúlyosabb és faji szempontból határozottan katasztrofálisnak tekinthető a születések számának ijesztő módon való apadása és a nagy arányú csecsemő halandóság. Ezen baj leküzdésére és az anyák hathatósabb védelmének megszervezésére, az Országos Stefánia Szövetség az egész ország területére megindította a mozgalmat. Nevezett szövetség, amely eddig csak csupán a városokra szorítkozott működésében, most már a falu népét is védelmébe kívánja venni. Nevezett szövetség a kormánytól eddig 1,800.000 pengő államsegélyt élvezett, ezt a segélyt azonban legutóbb 1,200.000 pengőre szállította le a kormány, ami által a szövetségi fiókok támogatása nemcsak hogy lehetetlenné vált, de a már meglevő fiókokat is kénytelen a szövetség leépíteni. Baranyavármegye felirata azt kéri, hogy a kormány az eredeti 1,800.000 pengő segélyt állítsa vissza, sőt még ezt az összeget is emelje fel, főképen abból a célból, hogy ez által a mindinkább terjedő egykének pusztító hatása lehetőleg megakadályoztassék.
