Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)

1929-05-18 / 20. szám

220 —

hátralékban. Ezt a hátralékot pedig csak úgy lehetett kiegyenlíteni, hogy 5 hónapon át a vármegye előlegezte a hiányt saját alapjaiból. A községeket terhelő vármegyei hozzájárulásnál (pótadó) ugyanez a helyzet. A községek ezt a hozzájárulást éppen úgy nem fizetik, mint a községi alkalmazottak fizetési alapjának járó összegeket. A vármegyei hozzájárulásoknak jóval több mint fele, a nyugdíjasok illetményeire szükséges. A községek késedelme folytán tehát a vármegyei hozzájárulásból fedezendő nyugdijakat és az egyéb közigazgatási szükségleteknek hiányzó részét szintén a vármegyének kellett a késedelmesen fizető községek helyett előlegezni. A községek között 8 van olyan, amelyik még a múlt évről is hátralékban van a községi tisztviselők illetményeivel és 4 község pedig szintén tekintélyes összeggel tartozik a múlt évben esedékessé vált megyei hozzájárulásokkal is. Ezek szerint megáilapitható, hogy a vármegyének a községek helyett a lenti két címen tetemes összegeket kellett előlegezni, aminek következtében a telhasználható vármegyei alapok most teljesen kimerültek és további előlegek adására képtelenné váltak.

A felhasználható alapok és pedig a vármegyei háztartási, a várm. nyugdíj és községi alkalmazottak fizetési alapjainak általam megtakarított összege 3300Ó0 pengőt tett ki. Ebből a három alapból előlegeztem a fentebb említett hiányokat. Most tehát bekövetkezett az a kényszerhelyzet, hogy a vármegye képtelen a községeket tovább segélyezni és ezért nem tehettem mást, mint figyelmeztettem a hátralékos községeket, hogy ha hátralékaikat ebben a hónapban be nem fizetik, úgy a községi alkalmazottak és a községi nyugdíjasok junius elsején fizetést, illetőleg nyugdijat nem kapnak, mert a vármegye a községeket terhelő ezen illetménynek további előlegezésére most már képtelen.

A vármegyei községi közmunka és közúti adó terén is a helyzet az, hogy ezeknek esedékes részleteiből eddig alig 35% folyt be. Ez a súlyos helyzete a közúti alapnak azonban ezidőszerint még eltűrhető azért, mert egyrészt a külföldi kölcsönnek még rendelkezésre álló része, valamint a közúti alapnak a múltban tartalékolt maradványából a folyamatban levő útépítkezések, útjavítások stb. költségeit addig is mig az adófizetések augusztus hó után megindulnak, úgy ahogy mégis tudom fedezni Békésvármegye ebben a tekintetben szintén első helyen áll, mert tudomásom szerint több vármegye van, amely a pénzügyminiszterhez már sürgős segítségért .folyamodott azért, mert az adófizetések késedelmes volta következtében a befolyó összegekből még arra sem jutott elegendő fedezet, hogy a vármegyék által felvett külföldi kölcsön kamat és törlesztési részleteit fizessék. A fent előadottak alapján tisztelettel kérem a közigazgatási bizottságot, szíveskedjék felirattal élni a bel- és pénzügyminiszter urakhoz, hogy legalább is a községi alkalmazottak fizetésének rendes időben való utalványozásához szükséges összegekre egy félévi előleget adjon vagy kamatmentesen, vagy pedig a rendesnél lényegesen olcsó kamat mellett. Ennek a kérelemnek teljesítése elsőrendű közérdek, mert azt be kell látni a felsőbbhatóságnak, hogy a községi alkalmazottak fizetését biztosítani kell, a jelenlegi szabályok szerint azonban ennek a lehetősége ki van zárva, mert az köztudomású dolog, hogy az év első 8 hónapjában az adófizetések olyan gyenge eredménnyel járnak, hogy minden község a közigazgatásra a legkártékonyabban visszaható legsúlyosabb zavarokkal küzd. Az nem megoldás, hogy a felsőbbhatóság a vármegye kötelességévé teszi, hogy a községeknek saját alapjaiból előleget adjon, azért nem, mert legtöbb vármegyének ilyen célokra igénybe vehető alapja nincsen, ott pedig — mint Békésvármegyében, — ahol volt ilyen alap, az az

5—8 hónapon át való igénybevétel után már teljesen kimerült. Mivel pedig a köz- igazgatás zavartalan menete elsősorban igen fontos állatni érdek, ennélfogva —• nézetem szerint — a kormánynak feladata, addig is mig a régóta kilátásba helyezett községi háztartások rendezése törvényhozási utón megtörténik, ezen a lehetetlen helyzeten segiteni.

Ez a segítés annál inkább megtörténhet, mert ha a kért előleg megadatik, az az államnak úgyszólván semmi áldozatába nem kerül.

A segítségnek még egy másik lehetősége az lenne, hogy azokat az állami tartozásokat, amelyek a vármegyét és a községeket terhelik, amelyeket azonban az állam haladék engedélyezése nélkül szigorral hajtat be, azoknak befizetése terén méltányo- sabb álláspontot foglaljon el annyival is inkább, mert az állam, ha ezek a pénzek a községek részéről bizonyos késedelemmel fizettetnek is be részére, az állam a tekin-