Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1929. január-december (32. évfolyam, 1-56. szám)
1929-05-04 / 18. szám
20Í — az elsőfokú kivetés elleni felebbezés szabályai túlságosan szigorúak és azok merev al kalmazása mellett az adózónak nem lehet reménye arra, hogy sérelmét az adófelszó- lamlási bizottság orvosolja, mert a bizonyítékok beszerzése igen nehéz. Hosszadalmas felterjesztésében a város megjelöli azon módozatokat amelyek mellett az általános kereseti adó kivetése a nélkül, hogy az a kincstárra nézve káros Jlenne, foganatosítható volna, amely esetben a felebbezések száma, a minimumra redukálódnék. Minthogy a városnak, a keresetiadó igen jelentékeny kereseti forrását képezi, ez biztosíték arra, hogy a város feliratában foglalt kérelmével, nem a mindenáron való adóleszállitást célozza, hanem csak azt, hogy mindenkor a valóságos jövedelem állapítandó meg. Menetrend változás. Az államvasutak igazgatósága a közig. biz. felterjesztésére értesíti a bizottságot, hogy a vésztő—köte- gyán—gyula—békéscsabai és vissza való forgalomban tervbe van véve május 15-től ennek a motoros vonalnak Vésztőtől Szeghalmon át Gyomáig való kiterjesztése s igy előreláthatóan a közig, bizottság kérelme megvalósítható lesz. Az ebzárlat határideje. A földmv. miniszter által az ebzárlat újabb szabályozása tárgyában kiadott rendelet következtében kérdés tárgyát képezi, hogy az annak alapján elrendelt ebzárlat mennyiideig tart ? A földmv. miniszter most válaszol és kijelenti, hogy veszettség vagy annak gyanúja esetén az ebzárlatot továbbra is 90 napi időtartamra kell elrendelni. A vadkároknak megelőzése. Minthogy a hosszú ideig tartó nagy hideg és a hó a hasznos vadállományban legtöbb helyen igen érzékeny veszteséget okozott, ezért a földmv. miniszter felhívja a hatóságokat, hogy fokozottabban ellenőrizzék azokat a rendelkezéseket amelvek a hasznos vad tenyésztésének biztosítását célozzák. Ezek szerint a nyájöröknek megfelelő kolonccal ellátott ebeitől eltekintve, a vadászatra jogosítottakon kívül senkinek sem szabad a vadászterületre bár mely fajú ebet bocsájtani, a vadászati területen talált házi macskákat és kóbor ebeket, a vadászatra jogosított elpusztíthatja, aki pedig ebét szándékosan valamely reá nézve tilos vadászati térre viszi, kihágást követ el és büntetendő. A vadászterületek bérlői a hasznos vadra kártékony vadat állandóan irthatják. Az ország háziipari viszonyainak megismerése végett a földmv. miniszter a háziipari felügyelőktől egy 37 pontból álló kimutatás alapján adatokat kér, — a háziiparnak 1928. évi állapotáról. — A hatóságok utasítva vannak, hogy ezen adatok beszerzésében a háziipari felügyelőket hathatósan támogassák. A békéscsabai földinives iskola főigazgatója Tar Gyula nyugdíjba menvén, helyébe Benedek Pál in. kir. gazdasági tanár neveztetett ki, aki a vármegye főispán jánál és alispánjánál a napokban bemutatkozó látogatást ‘tett. A Tiszántúli útépítkezések A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Debrecenben nagy megdöbbenéssel állapította meg, hogy az uj állami költségvetésben a Tiszántúlon végzendő úti beruházásokra költségvetési fedezet nincs előirányozva, dacára annak, hogy a közúti viszonyok éppen a Tiszántúlon a legmostohábbak, különösen azért is, mert ennek a vidéknek a trianoni határmenti részein levő közutaink a jelenleg idegen megszállás alatt lévő gócpontok-felé irányulnak és a megcsonkitottság adta helyzethez, még távolról sem simulnak oly mértékben, amely a gazdaközönség szállítási érdekeit kielégíthetné. A legnagyobb mértékű elkedvetlene- déssel szerzett tudomást ezért a kamara, hogy a Tiszántúlon megint minden a régiben marad és az útépítésre szükséges költségek, a különben is jó útviszonyokkal rendelkező Dunántúl részére irányoztattak elő. Rámutat a kamara arra is, hogy a mostani fogykárok okozta súlyos gazdasági helyzetben az aratási keresetnélkül maradó munkásság foglalkoztatása olyan közérdek, amely elől kitérni nem lehet s ez indokolja, hogy a Tiszántúlon, ez év folyamán, nagyarányú útügyi beruházások indíttassanak meg. A kamara arra kéri a törvényhatósági bizottságot, hogy foglaljon álláspontot ebben az irányban és támogassa a kamara kérdéses törekvését. Mondani sem kell, hogy a vármegye vezetősége, szivvel-lélekkel támogatja a kamara kérését annál inkább, mert a vármegye alispánja és a törvényhatósági bizottság már több Ízben reá mutattak arra a mostoha bánásmódra, amelyet a kereskedelemügyi kormány Békésvármegyével szemben a békéssámson—tótkomlósi ut építésénél tanúsított és amely útnak az épitése, dacára annak, hogy azt már évekkel ezelőtt megígérte, tekintve, hogy az uj költségvetésben nincs rá semmi fedezet felvéve, me
