Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1926. január-december (29. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-28 / 43. szám
294 szám alatt kiadott rendeletével a járási fő- szolgabirák utiátalányának a változott viszonyokkal és a tényleges szükséglettel összhangba hozását rendelte el s kimondotta, hogy minden főszolgabíró havonta legalább 10 napot járása községeiben külszolgálatban köteles tölteni és megjelölte, hogy az utiátalány évi összegének megállapításánál egy kettős lófogat évi tartására szükséges költségek veendők alapul. A törvényhatósági bizottság egyelőre csak az autóval rendelkező főszolgabirák részére kívánja az utiátalányokat emelni és bár az autótartási költségek jóval meghaladják egy kettős lófogat évi tartási költségeit, a törvényhatósági bizottság a fentemlitett belügyminiszteri rendeletben megjelölt mérvet nem kívánja túllépni. A főszolgabíró akadályoztatása esetén a hivatalos kiszállásokat törvényszerű helyettese, a szolgabiró teljesiti. Ha a főszolgabírónak van is fogata, vagy gépkocsija, még ez esetben is a szolgabiróra tetemes személyi kiadás, sőt reprezentációs költség hárul. Ez ugyan a főszolgabíró utiátalányát terhelné, illetve ebből megtérítendő volna, azonban ez etikai és kollégiális szempontból a legritkább esetben fordul elő, igy a szolgabiró a felmerülő költségeit az amúgy is csekély fizetéséből volna kénytelen fedezni. Ezt ki vánja a törvényhatósági bizottság megszüntetni ezzel, hogy a szolgabirók részére egyenkint 480 pengő utiátalányt megállapít és a költségvetésbe felvenni rendeli. A VII/b. rovaton napidijak és útiköltségekre az 1926. évre előirányzott 12000 pengővel szemben az 1927. évre 13600 pengőt állapit meg, mert — bár a kiküldetések csak legszükségesebb esetekben, a legszigorúbb takarékosság szem előtt tartásával történnek - az 1926. évre előirányzott összeg elégtelennek bizonyult, úgy hogy a járási orvosok külszolgálatait korlátozni kellett. A Vili. rovaton az épületek fenntartásának költsége 22480 pengőben állapíttatott meg az 1926. évi 27600 pengővel szemben s igy a múlt évi előirányzattal szemben 5120 pengő csökkenés mutatkozik azért, mert az előző évhez viszonyítva a tatarozási költségek csökkentek. Az előirányzott összegre szükség van a vármegyei épületek rendes évi tatarozására és javítására annál is inkább, mert úgy a vármegyei széképületek, mint a főszolgabírói lakások és hivatalok régi épületek és igy csak állandó tatarozással lehet megóvni a tönkremeneteltől. A IX. rovaton irányoztalak elő az 1924. évi létszám apasztás folytán az állam- kincstár által át nem vállalt dijnokok illetményei. Ezek megtartása a megszaporodott munka következtében a közigazgatás zavartalan menetének biztosítására fokozottabban szükséges. A már engedélyezett 8 dijnoki álláson kívül a törvényhatósági bizottság a levéltár rendezésére még egy dijnoki állást rendszeresít és ennek javadalmát rendes kiadásként a költségvetésbe felvenni rendeli. A levéltár a háború óta rendezve nem volt és most már tovább halasztani nem lehet, mert az iratok összetorlódása miatt a szükséges ügyiratok nehezen találhatók meg. E célra a háború előtt állandóan fel volt fogadva kettő dijnok, aki csak a levéltár rendezésében segédkezett. A levéltár rendezésével megbízott Antalóczy Nándor főlevél- tárnok részére évi 800 és Dubányi László irodafőtiszt részére pedig évi 600 pengő működési pótlékot állapit meg és vesz fel a költségvetésbe a rendezéssel járó felelősségteljes munkájúk díjazására. A levéltár rendezésének tartamára ezelőtt is élveztek nevezettek működési pótlékot a közigazgatási pótadó alap terhére. Ez az alap azonban 160224—1924. B. M. sz. körrendelet alapján megszűnvén, nevezettek működési pótlékát a háztartási alap terhére állapítja meg. A törvényhatósági bizottság azért rendeli az előbb megállapított költségeknek rendes kiadásként leendő előirányzását, mert a levéltár rendezésével járó munkálatok huzamosabb ideig tartanak. Az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak a 40000—1923. N. M. M. sz.
