Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1926. január-december (29. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-21 / 41-42. szám
- 291 10 Kalocsa István, Gyula 11 dr. Kardos József, Szeghalom 12 Kőim Dávid, Gyula 13 Kovács Márton, Újkígyós 14 Krajcsovics József, Orosháza 15 Kraszkó Mihály, Békéscsaba 16 Ludvig János, Békésszentandrás 17 Mitnyan Mihály, Tótkomlós 18 dr. Mázor Elemér, Szarvas 19 Morvay Mihály, Békés 20 Nagy János, Vésztő 21 dr. Oláh Antal, Öcsöd 22 Papp Zsiginond,* Gyoma 23 Koppányi Kálmán, Szeghalom 24 Rosenthal Adolf, Békéscsaba 25 dr. Seiler Vilmos, Békéscsaba 26 dr. Schriffert Ferenc, Gyula 37 K. Schriffert József, Gyula 28 Harsányi Pál, Gyoma 29 Kovács István, Endrőd 30 Szabó Árpád, Mezőberény 31 Szalai Gyula, Békéscsaba 32 dr. Török Gábor, Békés 33 Gajda Béla, Békéscsaba 34 Hegedűs Gyula, Doboz Ezután került sor a tárgysorozat 9-ik pontjára, melynél dr. Márki/ Barna H-od főjegyző ismerteti azt a belügyminiszteri leiratot, amely szerint a minisztertanács a vármegye alispánjának és tiszti főorvosának visszatartását nem engedélyezte, mert azt a közszolgálat érdekéből nem tartja szükségesnek. Az állandó választmány javaslata az, hogy a törvényhatóság vegye a leiratot tudomásul és az alispán nyugdíjazását 1927. évi január elsejével hajtsa végre. A vármegyei főorvos ügyében a kényszernyug- dijazás feleslegessé vált, minthogy Zöldy János dr. időközben lemondott. A tárgyhoz elsőnek Major Simon dr. szólt hozzá. Vázolta a közbecsülést, amellyel a vármegye közönsége dr. Daimel Sándor alispánt övezi. Felidézte annak a közgyűlésnek az emlékét, amely a Mária Terézia-féle vitám et sanguinem lelkesedéssel egyhangúlag kimondotta, hogy szeretett alispánját éppen a vármegye és a közjó érdekében visszatartani kivárna. Ezt a határozatot a vármegye feliratban és impozáns küldötteég utján, amelynek vezetői tekintélyes kormánypárti képviselők voltak, hozta a miniszter tudomására, aki akkor biztató Ígéretet is tett. Erre jött válaszul a mostani miniszteri leirat, amelynek hangja rideg és lekicsinylő. Felszólaló a leiratban a vármegye tekintélyének megcsorbítását és lekicsinylését látja. Kérdi mit vétett ez a vármegye a kormány ellen, hogy az ilyen mostohán bánik vele, akaratát ridegen semmibe sem veszi, sőt azzal a miniszter egyenesen szembehelyezkedik. Más alispánokat hasonló helyzetben korlátlan időre visszatartottak, miért kell éppen a mienket meneszteni ? Békésvármegye ebbe bele nem nyugodhat, ha van benne még egy csepp önérzet. Emlékeztet arra, mennyire egyek voltak a törvényhatósági bizottsági tagjai abban az akaratban, hogy az alispánt vissza kell tartani. Emellett nyilatkoztak meg a megye főnemesei és a papság is. És most pironkodva kell látnunk, hogy a kormány ennek az akaratnak ellenszegül. Nem a szenvedelem, de a meggyőződés beszél belőle. Békésvármegye lakosai nem gerinctelen puhányok, hanem komoly hazafiak. Ezeknek akaratát a miniszter köteles tiszteletben tartani. Ez Békésvármegye közönségének az óhaja. Indítványt terjeszt be, hogy a törvényhatósági bizottság ne vegye tudomásul a miniszteri leiratot, hanem újból Írjon fel a kormányhoz, hogy vegye revízió alá határozatát és döntsön úgy, ahogy az éppen a közérdeknek megfelel, vagyis hagyja meg állásában az alispánt. Az alispán éltetésével fogadott nagyhatású beszéd után K. Horváth Mihály orosházi kisgazda szólal fel. Mint magyar ember szé- gyenli hogy épp a legmagyarabb vármegyét érte ez a megaláztatás, hogy akaratát semmibe se veszi a kormány. Kéri a törvény- hatóságot, fogadja el Major Simon indítványát. Kijelenti, hogy a törvényhatóság tagjai inkább lemondanak, ha a miniszter óhajukat nem teljesíti, mert a mi alispánunknak a munkatér élén van a helye. Dr. Kovacsics Dezső főispán azt ismerteti, hogy a törvény értelmében milyen jogokkal élhet a vármegye a miniszteri rendelettel szemben. A vármegye ezeket a jogokat kimé-
