Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1923. január-december (26. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-22 / 51. szám

326 — Megjegyzi, hogy ha még felemeljük is a közúti pótadót, a felemeléssel sem lesz az olyan ma­gas, mint nagyon sok vármegyénél, mert pél­dául vannak vármegyék, ahol a közúti pótadó 200 százalékon felül van, nálunk pedig ezidő- szerint csak 50 százalék Bálint Imre műszaki tanácsos álamépitészeti hivatali főnök azakszerü felvilágosításaiban ki­tért arra is, hogy véleménye szerint a köz­munka megosztása a kereskedelmi miniszter által már jogerősen megállapittatott, tehát újabb határozatra e tekintetben véleménye szerint nem lenne a törvényhatóság jogosult. Megemlíti még, hogy az eredetileg meg­állapított 20 százalék közmunka összegszerű be­vétele a pótköltségvetés szerinti emeléssel auto- matice szintén emelkedik, tehát a községek és városok jutaléka ennek megfelelőleg tetemesen negyobb lesz. Ezt megemlíti azért, mert való­színűnek tartja, hogy a felszólalók erre nem gondoltak. Itt megemlítjük, hogy dr. Berthóty István felsólalásában tévesen Ítélte meg a helyzetet akkor, mikor a közmunkából a vármegyét illető hányadot olyképen állította be, mintha az csak a törvényhatósági kezelésbe átvett vicinális utak gondozása fejében illetné meg a törvényható­sági közúti alapot A tény az, hogy a törvény­hatósági útalap ily cimü bevétele a törvényha­tóságot terhelő egyetemes útfenntartási kötele­zettség végrehajtására törvény szorint illeti meg, tehát olyanfóle megkülönböztetésnek, hogy eb­ből mennyit használ fel törvényhatósági utakra és mennyit vicinális utak építésére, tulajdonkó- pen helye nem lehet. Egyébként a vicinális utak törvényhatósági kezelésbe való átvétele a törvényhatóságnak vonatkozó törvényen alapuló kötelessége volt, nem úgy, mintha azt a tör­vényhatóság kivánta volna átvenni. Dr. Csete József h. polgármesternek a dr. Berthóty indítványát elfogadó felszólalása után elnöklő alispán a vitát lezárta és kijelentette, hogy amennyiben a törvényhatóság Berthóty indítványát fogadja el, úgy határozzon a tekin­tetben is, hogy az igy előálló költségvetési hiány vájjon a községi közmunka, vagy a köz­ségi pótadó szükséges mértékű emelésével kí­vánja e pótolni. A törvényhatóság a pótadó felemelést mellett határozott, mire az alispán arra kért felhatalma­zást, hogy az útadó százalékot oly mértékben emel­hesse fel, amelyben a differencia fedezetet talál. A felhatalmazás megadatott. Már most közölhetjük, hogy az államépitó- szeti hivatal a szükséges számításokat megej­tette s ezek szerint a törvényhatóság határozata értelmében a közúti pótadó 172 százalékban lenne megállapitaudó, illetve a határozat igy megy fel a kereskedelmi miniszterhez. Szükségesnek tart­juk megemlíteni ugyanis, hogy a törvényhatóság határozata minden vonatkozásban csak javaslat, melynek alapján a pótköltségvetést tényleg a keres­kedelemügyi miniszter állapítja meg. A határkiigazitások folyamán visszaadott Oelvács és Bedöszeg volt aradmegyei majorterüle­teknek Békésvármegyéhez való csatolása iránt, minthogy ezen területek csonka Aradvármegyé • vei nem képeznek területileg összefüggő részt, a nevezett vármegyével egyetértőleg, a szüksé­ges lépéseket a törvényhatóság megtenni ha­tározta. Itt Kóhn Dávid bizottsági tag indítványára — dr. Konkoly Tihamér előadónak az eljárás célszerűségére nézve adott felvilágositása után — elhatározta a törvényhatóság azt is, hogy a határrendezés során az ország területéhez visz- szakerült, de topográphiailag úgy az aradmegyei Elek, mint Gyula városának területével egyképen összefüggő és a közlakosság tulajdonát képező telk­ieteknek közérdekből a vármegyéhez, illetve Gyula városához csatolása iránt szintén mozgalmat indít s felhívja a vármegye alispánját, hogy a terü­letek érdekeltségének kérelme alapján az eljá­rást indítsa meg, illetve tegyen javaslatot. A katonabeszállásolás és elöfogatozás terhei­nek országos rendezése ügyében Nógrád vármegye köriratára elhatározta a törvényhatóság, hogy felír a belügyminiszterhez, melyben kéri, hogy ez a kérdés akóp rendeztessók, hogy ezen költ­ségeket ne csak a helyőrségekkel biró, hanem a többi községek lakossága is viselje. A járási faiskolai felügyelők napidiját Heilin- ger Károly bizottsági tag indítványára oly ösz- szegben állapította meg a kizottság, mint amennyi egy XI. fizetési osztálybeli állami tisztviselő­nek van. Gerendás puszta önálló községgé átalakulása folytán szükséges szervezeti kérdésekben a törvényhatóság szintén határozott. A gyámpénztári pénzeknek heti pénz (koszt- pénz) alakjában való gyümölcsöző elhelyezésére a belügyminiszter idevonatkozó rendeletére figye­lemmel a törvényhatóság határozatot hozott. Megemlítjük még, hogy a törvényhatóság dr. Margonyay Gyula orosházai főszolgabíró nyugdiját a fegyelmi választmány határozata következtében megállapította. Az egyes bizottságokban, választmányok­ban beválasztott tagok névsorát ez alkalommal nem ismertetjük azért, mert a vármegyei hiva-

Next

/
Oldalképek
Tartalom