Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1923. január-december (26. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-19 / 16. szám
— 100 Járási fősxolgabirák. 7765—1923. ikt. sz. — Élelmicikkek szállitá' sának ellenőrzése körül követendő eljárás — A közélelmezési miniszter úrhoz az ország külön bözö részeiből ismételten érkeztek panaszok amiatt, hogy a rendőrhatóságok, illetőleg a m. kir. csendőrség és a m. kir. állami rendőrség közegei egyes vasúti állomásokon az ország belső területén utazó utasok podgyászát átvizsgálják és ha úgy találják, hogy az utasnál levő közszükségleti cikkek, főleg élelmi oikkek meny- nyisége, a felfogásuk szerinti személyes szükséglet mértékét meghaladja, vagy egyéb nem megfelelő indító ok alapján gyakran a készletet lefoglalják és annak elkobzása iránt intózked nek, sőt többnyire az illető utast is őrizetbe veszik. A rendőrhatóságok, illetve az- eljáró biz - tonsági közegek eljárásukat azzal szokták indokolni, hogy ellenőrizniük kell, nem követnek-e el az utasok árdrágító üzérkedést (1920. XV. t.-c. 1. § 4. pontja) illetőleg a 3678—1917. M E. sz. rendelet 24. § ába ütköző kihágást (hatósági engedély nélkül való kereskedés). Egyes esetekben pedig arra is hivatkoznak, hogy a határszéli körzetből való kiszállításnak csak szállítási igazolvánnyal van helye. Ami az ellenőrzésnek az 1920. XV. t.-c 1. §. 4. pontjára alapított részét illeti (amivel kapcsolatos a 2678—1917. M E. számú rendelet 24. § ára alapított ellenőrzés is), ez alapjában véve helyes gondolatból indul ki Ennek az ellenőrzésnek a gyakorlatban való alkalmazási módja ellenben olyan, amit a legnyomatékosabban kifogásolni kell Elsősorban ugyanis már magában véve azt nem lehet helyeselni, hogy a közbiztonsági közegek a vonatokon utazó személyzet podgyászát vizsgálják. Ez az eljárás a közélelmezésügyi m. kir. miniszter ur nézete szerint a jelenlegi viszonyok között már nemcsak teljesen idejét múlta, fölösleges zaklatás jellegét viseli magán, de a vasúti szolgálat zavartalan ellátását is nagymértékben nehezíti. Ez az ellenőrzés ezenfelül a legtöbb esetben érdemben is súlyos tévedéseket tüntet fel. Nevezetesen nem veszi tekintetbe azt, hogy a 3678—1917. M. E. számú rendelet 22 § ának 3—5. pontjai értelmében nem kell iparűzésre szóló hatósági engedély. a) a mező és erdőgazdaság az ezzel kapcsolatos és az ipari állathizlalás körébe nem eső állattenyésztés, a kertészet és a gyümölcstermelés, a baromfitenyésztés, a méhészet, a vadászat és a halászat nyerstermékeinek a termelő által való forgalomba hozatalára. b) a fél háztartásában való használatra vagy fogyasztásra rendelt tárgyaknak eladásárac) a nyerészkedési szándék nélkül történő árusításra. Továbbá különösen széles körben értelmezik helytelenül az ellenőrző hatóságok és közegek az iparűzésre (kereskedésre) szóló jogosultság (iparigazolvány, hatósági engedély) jellegét, t. i azt, hogy az iparigazolványnál, (hatósági engedélynél), csak az árusítás van helyhez (valamely városhoz vagy községhez) kötve, a bevásárlás ellenben nincsen. E szerint tehát az, akinek bárhová szóló iparigazolványa (hatósági engedélye) van, az ország egész területén bevásárolhat és a bevásárolt készletét szabadon szállíthatja telephelyére. A kir. Curia még azt sem tekinti üzérkedésnek, ha amennyiben ez az illető szakmában rendes kereskedelmi szokásnak felel meg a kereskedő (pl. terménykereskedő) a székhelyén kívül eső helyeken megbízottak utján végzi a bevásárlást (Curia 1922. szeptember 19 én. B—II. 4225-1922 ). Ami pedig azt a felfogást illeti, hogy a határszéli körzetekből csak szállítási igazolványnyal lehet élelmicikkeket az ország belsejébe behozni, ez teljesen téves, mert az 1354—1922. M. E. sz rendelet szerint a szállítási igazolvány kényszer csak az ország belterületéről a határszélen fekvő állomásokra való szállításra és a határszéli állomások egymásközti forgalmán rendelhető el, a határszélről az ország belsejébe tehát teljesen szabadon, szállítási igazolvány nélkül lehet élelmi cikket szállítani. A legnyomatékosabban figyelmeztetem, hogy törvényes hatáskörük korlátáihoz alkalmazkodva, az árdrágító üzérkedés ellenőrzése körében a fölösleges zaklatást jelentő és a közellátásnak, valamint a zavartalan vasúti forgalomnak érdekeit sértő rendelkezések kiadásától, illetve ily eljárásoktól a legszigorúbban tartózkodjanak, erre a végrehajtó szolgálatban résztvevő közegeit is haladéktalanul és legerélyesebben utasítsák. Amennyiben ezen intézkedéseim ellenére a jövőben az árdrágító üzérkedés és a határszéli áruforgalom ellenőrzése körül szabálytalanságot tapasztalnék, a fennforgó vétségeket a legszigorúbban fogom megtorolni. Gyula, 1923. évi április hó 15-én. Dr. Daimel Sándor alispán.
