Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1922. január-december (25. évfolyam, 1-30. szám)
1922-05-04 / 12. szám
66 A pénzügyi és közigazgtási közegek kölcsönös támogatása. 15. §. A közigazgatási közegek egyrészről, a pénzügyi közegek másrészről hivatásuk teljesítése közben egymást a leghathatósabban támogatni kötelesek. A szeszes italok nagyban való eladásával foglalkozó üzletek és közvetítők felett gyakorlandó felügyeleti 16. §. Az I. és II. fejezet rendelkezése kivéve a II. fejezet 4—6. §-ának azon rendelkezéseit, mely értelmük szerint csupán italmérés céljára szolgáló helyiségre alkalmazhatók, valamint a III. fejezetben foglalt rendelkezések a szeszes italoknak nagyban való eladásával foglalkozó engedélyesekkel (iparüzökkel) és közvetítőkkel szemben megfelelő alkalmazást nyernek. Az állandó üzlet helyiségekhez nem kötött alkalmi kimérésekről. 17. §. A jelen rendelet rendelkezéseit az állandó üzleti helyiséghez nem kötött alkalmi kimérésekre is megfelelően alkalmazni kell. Budapest, 1922. január 30. Dr. Bernolák Nándor s. k. Főszolgabírók. Polgármesterek. Községi elöljárók. 6472—1922. ikt. sz — Vadőri szakvizsga mint a magán vadőrök felesketésének feltétele — A m kir íöldmivelésügyi miniszter alábbi rendeletét tudomásul vétel végett közlöm. Gyula, 1922. április bó 13-án. Dr. Daimel Sándor, alispán. 40111 — 1922 II. b. sz. — Körrendelet Valamennyi (meg nem szállott) vármegyei és városi törvényhatóság első tisztviselőjének. — Pest Pilis Solt Kiskun vármegye alispánja már két Ízben fordult oly pártoló véleményezéssel ellátott fel- terjesztéssel hozzám, melyben magánvadőröknek, vadőri szakvizsga nélkül való kivételes hatósági felesketését kérte. A kérelmet alább kifejtett törvényben gyökeredző állásfoglalásom következtében nem engedélyezhetvén a vadászat jól felfogott érdekében a szigorú ahhoz tartásul címmel is közlöm. Nem adhatok előzetes felesketésre engedélyt mert a vadászterületek a tulajdonosainak vagy bérlőinek a vad gondozására és a vadászterületek őrzésére alkalmazott vadőrei az 1876. évi XIII. t-c. 1. § a értelmében cselédeknek tekintendők. Azoknak tekinti őket az 1883. XXIII. t -e. 6. §- ának b. és c pontja is. A cselédek felesketéséről pedig sem a 1876 évi XIII. t.-c., sem a vadőrökre vonatkozólag az 1883: XXIII. t.-c sem intézkedik. Ebből kifolyólag törvény és megállapított törvényes következmények hiányában, sem nem jogos, sem nem célszerű a vadászterületek őrzésére és gondozására alkalmazott cselédeket eleve hatóságilag felesketni s pedig annál kevésbbé mert a felesketés könnyen azt a téves hitet támaszthatná a vadászterületek tulajdonosaiban és bérlőiben, illetőleg azok alkal mazottaiban, hogy a felesketett erdőőrökkel és mezőőrökkel azonos hatáskör illeti meg s e téves hit visszaélésekre adhatna alkalmat. Tekintettel arra, hogy könnyen előfordulhat, miszerint címhez is fordulhatnak ilyen hasonló kérvénnyel nem tartom feleslegesnek e helyütt is megismételni, hogy a vadőri szakvizsgára bocsájthatás feltételei azok amit a folyamodó eziránti kérvényében hitelesen igazolni tartozik, hogy Írni, olvasni és a négy közönséges számmüvelet szerint számolni tud, hogy legalább 3 évig szakadatlan vadászati gyakorlati szolgálatban állott, hogy fedhetetlen magaviselet^ hogy 20. életévét betöltötte és hogy magyar állampolgár. Ezenkívül testi fejlettséget, illetve egészségi állapotát hiteles orvosi bizonyítvánnyal kell igazolnia. A vizsgára azon m, kir. erdőfelügyelő ad engedélyt, akinek területében az illető kérvényező lakik Végül tudatom címmel miszerint a mai leromlott vadászerkölcsök közepette az amúgy is megcsappant vadállományunk hathatósabb védelmére különősképen fontosnak tartom, hogy a vadőri esküt kivevő hatósági közegeinek kötelességévé tegye, megfelelő módon felvilágosítani a vadászati területek tulajdonosait és a vadászati jog bérlőit, hogy lehetőleg ne alkalmazzanak helybeli egyéneket vadőrökül, mert azok ottani atyafiságuknál fogva vadorzók erélyes kinyomozása, a kóbor ebek, macskák kíméletlen kiirtása tekintetében a szomorú tapasztalat szerint, legkevésbé alkalmasak sajnos, még a hatóságilag feleskettek sem, nemzetgazdaságilag is oly fontos vadállományunk pártatlan megóvására Köztudomású ugyanis, hogy már a múltban is nemcsak azért hozattak egyesek más országokból vadőröket, mert azok a gyakorlati vadászat minden rejtélyében képzettebbek voltak, hanem főkópen azért, hogy azok nagyobbrészt még a nép nyelvén sem beszélve, leginkább bizonyultak alkalmasnak minden, a vadászatra ellenséges érdek meghiúsítására. Ezt valamennyi értelmes és hazafias gondolkodó vadászati területtulajdonos kétségtelenül be fogja látni és ha átórzi aszerint is fog cselekedni és igy elsősorban a maga jól felfogott érdekében egyúttal szolgálja szegény csonka hazánk agyonhajszolt vadállományának hathatósabb védelmét is. A látszóla gos költségkülönbözet pedig bőven meg fog térülni, a vadállomány nagyobb szaporulatában. Budapest, 1922 március 24 én. A miniszter rendeletéből: Barthos s k. miniszteri tanácsos.
