Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1921. január-december (24. évfolyam, 1-32. szám)
1921-10-20 / 26. szám
126 lássanak el, amelyet ez a törvénnyel is reánk rótt kegyeloti kötelossóg rnindannyiunktól megkövetel. Budapest, 1921. évi szeptember 27 én. Ráday 9, k. Főszolgabírók. Polgármesterek. Községi előljá/dk. l __ij... rm' 21 589—i-v szám értelmében az utód államok állampolgáraivá' vatT* egyének mentesítése a hadkötelezettség alól. — Ezt a miniszteri rendeletet tudomás és miheztartás végett közlöm. Gyula, 1921. évi október hó 5 én. Dr. Damiel Sándor, alispán. M. kir. honv. min. 29830. eln. 15—1921. sz A békeszerződés értelmében az utódállamok állampolgáraivá vált egyének mentesítése a hadkötelezettség alól. Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságnak állomáshelyeiken. Budapest, 1921. szeptember 28 án. A békeszerződés 61. cikke értelmében mindazok a magyar állampolgárok, akik az elszakított területeken bírnak községi illetőséggel, tekintet nélkül jelenlegi lakóhelyükre, a magyar állampolgári kötelékből való előzetes elbocsátásuk nélkül, 1921 évi julius hó 26-án magyar állampolgárságukat elveszítik és anélkül, hogy lakóhelyüket megváltoztatni kötelesek lennének, annak az államnak válnak polgáraivá, amelynek fennhatósága alá illetőségi községük került. Ettől az általános szabálytól oltórőleg azonban a békeszerződés 62. cikke értelmében azok a magyar állampolgárok, akik csak 1910. évi január hó 1-je után szereztek a cseh-szlovák köztársasághoz, illetőleg a szerb horvát szlovén királysághoz csatolt területeken községi illetőséget, csupán abban az esetben szerzik meg a cseh szlovák állampolgárságot, ha az uj állam őket állampolgárául elismeri. Abból a célból, hogy a békeszerződés rendelkezései a hadkötelezettség tekintetében is érvényesülhessenek anélkül, hogy a hadkötelezettség teljesítése alól való kibúvásra felhasznál • hatók lennének, minden esetben, amidőn valamely egyén állampolgárságának a békeszerződés alapján való megváltoztatására hivatkozással a hadkötelezettség alól való mentesítését kéri, a belügyminiszter ur döntését szándékozom az állampolgársági kérdésben kikérni. Ennélfogva arra az esetre, ha valamely a megmaradt országrészen állandóan tartózkodó egyén a békeszerződés fenti rendelkezéseire való hivatkozással netáni behivatása ellen tiltakoznék, az alábbi eljárás követését rendelem el Az érdekelt fél mindenekelőtt állítólagos idegen állampolgárságát, illetőleg az elszakított területeken birt községi illetőségét igazoló hiteles okmány (útlevél, illetőségi bizonyítvány, katonai igazolási okmány) felmutatására szólítandó fel. Amennyiben ily okmányt felmutatni nem tudna, annak beszerzésére utasítandó s közlendő vele, hogy mindaddig, amig ily okmányt fel nem mutat, állítása el nem fogadtatik, hanem továbbra is magyar állampolgárnak fog tekintetni és kezeltetni. Amennyiben viszont az illető állítólagos idegen állampolgárságát hitelt érdemlő okirattal '\'£^zclni tudja, behivatása állomány testének ér- tesités^^^etíJLalályon kívül helyezendő, egyelőre a nem tényleges viszonyban meghagyandó, állampolgárságát igazoló okmányai hivatalos használatra elismervény ellenében beveendők a az ügyről, a vonatkozó összes iratok felterjesztése mellett hozzám sürgősen jelentés teendő. Jelen rendeletemről a sorozó járási tisztviselők (Budapest székesfővárosban kerületi elöljáróságok is) haladéktalanul órtesitendők. A miniszter helyett: Frank sk. h. államtitkár. Főszolgabírók. Polgármesterek. 20.422—1921. ikt szám. — A Németbirodalom állampolgáraival szemben az iparűzés megkez dése és gyakorlása tekintetében követendő elbánás. — Ezt a rendeletet tudomás végett az I. fokú iparhatóságokkal közlöm. Gyula, 1921. szeptember 20. Dr Daimel Sándor, alispán. Keresk. m. kir. miniszter 84100—1921. XIX. sz. Körrendelet. Valamennyi II fokú iparhatóságnak. Az esetleges félreértések elkorülése céljából tudomás és a területén levő I. fokú iparhatóságokkal való közlés végett a következőkről értesítem. A Magyarország és a Németbirodalom között 1920. évi junius hó 1 én kötött és a Budapesti Közlöny 1920. évi december hó 31-ón megjelent számában közzétett ideiglenes kereskedelmi egyezmény I. szakaszának 2. pontja a két állam polgárai részére az ipari tevékenység megkezdése és gyakorlása tekintetében kölcsönösen a legnagyobb kedvezményt biztosítja. Az egyezményben biztosított e legnagyobb kedvezmény alapján a Nómetbirodalom állampolgárait az iparűzés megkezdése és gyakorlása tekintetében a magyar honosokkal azonos elbánás illeti meg, minthogy már időközben több más állammal (Német-áusztria, Lengyelország stb.) e részben a belföldiekkel azonos elbánás elve alapján léptünk viszonosságba. Ez az azonos elbánás a Nómetbirodalom állampolgáraival szemben sem érinti azonban a a hatályban álló rendészeti, igy különösen hivatali elődöm 1915 évi szept. hó 2-án 46213/IV. sz. a kelt rendeletében megállapított intézkedéseket. Budapest, 1921. évi szeptember hó 15-én. Hegyeshalmy, s. k.
