Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1918. január-december (21. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-12 / 50. szám
XXI. évfolyam Gyula, 1918. december 12. 50. szám BÉKÉSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA Előfizetési díj egy évre 20 korona. Hirdetési díj minden szó után 10 fillér Kiadja: A VÁlIMEliYE ALISPÁNJA Megjelenik minden csütörtökön a kiadásra kerülő hivatalos közleményeknek megfelelő terjedelemben Felelős szerkesztő : Dr. VAXGYEL ENIIRE várni. II. főjegyző I. Szabályrendeletek, közérdekű határozatok. Gyula város polgármestere, Községi elöljárók ! 30716—1918 ikt. szám — Tiszti nyugdíj szabályrendelet niódosilása az alkalmazottak hozzájárulásának leszállítása céljából, — A törvényhatóságnak alábbi határozatát a várna, ügyv. szab. rend 155. §-a értelmében való szabályszerű közhirrótótel végett azzal közlöm, hogy ez ellen közvetlenül a vármegye alispánjánál 15 nap alatt benyújtandó felebbezésnek van helye. — Gyula, 1918. évi november hó 18-án. — Dr D a i m e 1 Sándor, alispán. KIVONAT Békósvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1918 évi október hó 14. napján tartott rendes közgyűlése jegyzőkönyvéből. 441. bgy. 27488. ikü 1918 A vármegyei alkalmazottak kérelme a vármegyei tiszti nyugdíjalaphoz való hozzájárulásuk arányának az állami tisztviselőkével egyenlő mértékben való megállapítása iránt. A törvényhatósági bizottság a méltányos és jogos kérelmet teljesiti és ehez képest a 991 bgy. 21745. ikt 1913- számú vármegyei nyugdijszabályrendelet 21. §-ának 3 bekezdését módosítva, a következő szöveggel állapítja meg: 3. A tényleges szolgálat tartama alatt állandóan fizetendő évi hozzájárulás, a mely a 14. §. szerint beszámítandó javadalom egy és fél százalékába állapittatik meg a tisztviselők (ideértve a gyakornokokat is) kezelő és segódhivatalnokokra nézve és egy százalékában a dijnokok, utbiztosok, altisztek és szolgákra vonatkozólag. A szabályrendelet egyéb intézkedései változatlanul érvényben maradnak. Teljesitendőnek találta a törvényhatósági bizottság a kérelmet, mert a nyugdíjjogosultság a közalkalmazottak ellátásának lényeges kiegészítő részét, képezi és a mikor az 1904. évi X. t.-c. kötelezőleg kimondja azt az elvet, hogy a törvényhatósági alkalmazottakat ugyanazon javadalmazás illeti meg mint az államiakat, ennek szükségszerű következménye hogy az alkalmaztatásból folyó és a javadalmazással kapcsolatos minden jogositványajegyenlően ugyanazon megterhelés ellenében legyen megszerezhető. Ezen elvi állapottal és az 1904. évi X. t.-c rendelkezésénél pedig egyenes ellentétben áll a jelenlegi helyzet, a mikor a vármegyei alkalmazottak nyugdijjárulók címén átlag 4%-kal többet fizetnek, mint az államiak és igy ugyanazon jogosítványok mellett tényleges fizetésük 4%-kal kevesebb, mint az állami alkalmazottaké. Az 1886. évi XXI. t.-c 88 §-a a törvényhatóságok kötelességévé tette a nyugdíjintézet alakítását és nyugdíjalap létesítését, valamint lehetőleg az állami nyugdíjtörvény alapelvei szerint való nyugdijszabályrendelet alkotását A nyugdíjjogosultság feltételeinek megszerzése és az igényelhető ellátás mérve tekintetében a vármegye által megállapított és időnként módosított szabályrendeletek ezen törvény kívánalmainak eleget tettek, de a szabályrendeletek a vármegyei alkalmazottakat is állandó hozzájárulással terhelték úgy, hogy a vármegyének mintegy 300000 koronát kitevő tiszti nyugdíjalapja csak mintegy felerészben létesült a vármegye pótadó adományából, másik felerósze pedig az alkalmazottak fizetéséből levont hozzájárulásokból gyűlt össze A törvényhatósági alkalmazottak javadalmának az államiakéval egyenlővé tétele úgyszintén az állami nyugdíjtörvény alapelveinek a vármegyei nyugdijszabály- rendeletben alkalmazására vonatkozó említett törvényes utasítások foganatosítása mellett a közalkalmazottakra nehezedő súlyos megélhetési viszonyok is indokolják és szükségessé teszik, hogy a vármegye alkalmazottai az eddig őket terhelő fokozott mérvű hozzájárulásoktól felmentessenek és a nyugdíjazásokból folyó esetleg a nyugdíjalap teljesítő képességét meghaladó terheket is a törvényhatóság vállalja és
