Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1912. január-december (15. évfolyam, 1-51. szám)
1912-01-25 / 4. szám
— 15 — Az illető társulatokkal, vagy érdekeltséggel való érintkezés alapján haladéktalanul állapítsa meg rendeletileg részletesen azt, hogy az illetékes közigazgatási tisztviselők a felmerülhető szükség esetén a hatósága területén levő melyik töltósvonalon, illetve annak melyik szakaszán fognak az idézett törvény 150. §-a értelmében működni. Fz alkalommal is felhívom Címed figyelmét arra, hogy miután a folytonos távirdai szolgálat tartása ármentesitő társulatok közvetlen megkeresése alapján is elrendeltetik, e részben tehát hatósági közvetítésre szükség nincs s mert másfelől a rendkívüli távirdai szolgálat költségei az által viselendők, akiknek megkeresésére, illetve érdekében is elrendeltetett, a törvényhatóságok közegeinek nem lehet feladata az ármentesitő társulatok védekezési munkálatai érdekéből szükséges rendkívüli távirdai szolgálat elrendelését saját kezdeményezéséből kérni s ha azt más szempontból mégis megtennék, a felmerülő költségek megtérítéséről a törvényhatóságnak kellene gondoskodni Ami pedig a katonai segítségeket, (katonai munkáscsapatok, robbanószerek, hadmérnöki v. utászcsapatok, posztok stb.) illeti, melyek a törvényhatóság megkeresésére rendeltetnének ki és amelynek kirendeléséből felmerülő költségek az érdekeltség által viselendők. E tekintetben szintén nem lesz szem elől tévesztendő, hogy az ármentesitő társulatok feladatát képező védekezési munkálatokhoz katonai munkáscsapatok kirendelését a törvényhatóságok csakis az illető társulatok részéről e tekintetben nyilvánított kívánság, illetve megkeresés alapján kérhetik. Természetesen, teljesen a hatóságok intézkedési körébe esik a katonai erő kirendelését oly esetekben kérni, midőn az nem valamely társulat feladatát képező védekezésnél válik szükségessé, vagy midőn azt már társulati ártérre betört árvíz által fenyegetett városok vagy községek védelmére, úgyszintén élet- vagy vagyonmentésre kell igénybe venni. Hasonlóképen a hatóságoknak kell gondoskodniok a katonai erő kirendeléséről akkor is, ha az karhatalom gyakorlására veendő igénybe. — Gyulán, 1912. január 19-én. Ambrus Sándor alispán. III. t Általános jellegű, de további intézkedést nem igénylő rendeletek. Járási főszolgabírók. Gyula város polgármestere. Községi elöljáróságok. 23740—1911. ikt. szám. — lliisvizsgalali kényszer. A m. kir. földmivelósügyi miniszter urnák alábbi rendeletét tudomás ős miheztartás végett kiadom. — Gyula, 1912. január hó 10. Ambrus Sándor alispán. 100940/III—1. F. M. számú körrendelet. Valamennyi vármegyei törvényhatóságnak. Kérdés merülvén fel arra nézve, vájjon azon községekben, hol sem köz-, sem magánvágóbid nincs, a husvizsgálat tárgyában kiadott 55300—1)08. számú itteni rendelet 1 2. §-ában előirt vágóhely csupán szarvasmarhák, vagy pedig egyéb állatok vágására is berendezendő-e, tudomásvótel és az érdekelt községekkel, valamint a területén levő állategészségügyi hatóságokkal leendő közlés végett a következőkről értesítem a törvényhatóságot: A husvizsgálat tárgyában kiadott 54333—1908. számú rendelet 3. §-a azon kis- és nagyközségekben, hol közvágóhíd van, a vágóhídi kényszert tudvalevőleg csak a köz- vagy magánfogyasztásra szánt szarvasmarhák vágatására nézve rendeli el, miből önként következik, hogy az omlitott rendelet 12. §-ában előirt vágóhely használatának kötelezettsége szintén csak a köz- vagy magánfogyasztásra szánt szarvasmarhák vágására nózva áll fenn, illetőleg ezen vágóhely hasonlóképpen csak szarvasmarhák vágására rendezendő be. Ezen rendelkezésből önként következik, hogy a husvizsgálati rendelet 3. §-ának harmadik bekezdésében foglaltak figyelembe vételével a vágóhelyen való vágási kényszer a közfogyasztásra szánt juhok (bárányok), kecskék (gödölyék), vagy sertések (malacok) vágására is kiterjeszthető oly községekben, bol azok jelentnkeny mennyiségben vágatnak le, vagy ahol a szétszórtan lakó iparosok nehezen ellenőrizhetők, vagy ahol azt egyéb körülmények megokolná teszik — Budapest, 1911. december 22. A miniszter rendeletéből: Pó c hy József s k., miniszteri tanácsos. _____ Gy ula város polpármesterének. Községi elöljáróságoknak. 844—1912. ikt. sz — Wagner Gyula zsolnai közjegyző által szerkesztett „Magáninun- kálatl Sorkönyv“ ajánlása. 1260ÜU—1902 B. M. számú ügyviteli szabályzat a fenti sorkönyv vezetését Írja elő és teljesített munkálatért a jegyzőt teszi felelőssé A bólyegtörvény nagy terjedelménél fogva a téliesített munkálathoz szükséges bó- lypgjegy alkalmazásának kikeresése a jegyzőkre nézve nagy időveszteséggel jár s sokoldalú elfoglaltságukat fokozza. Wagner Gyula zsolnai körjegyző a forgalomba levő sorkönyvnek eddig igen érezhető hiányát pótolni kívánván, egy az ügyviteli szabályzatnak megfelelő, a visszamaradó vékonyabb és fél részére pedig vastagabb finom papíron 100—100 dijjegyzóklapból álló sorkönyvet a jegyzőirodában előforduló munkálathoz szükséges betüsoros bólyegjegyzók és azonkívül egy a hátralékban maradt munkadij nyilvántartási jegyzékkel kibővítve állította elő.
