Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1912. január-december (15. évfolyam, 1-51. szám)

1912-08-08 / 32. szám

segély erejéig a temetés tényleges költségei megtérítendők. Ha az elhalt alkalmazottnak hozzátartozói nincsenek, az elhalt alkalmazottnak a temetési segély erejéig való eltemetéséről maga a vizi társulat (öbölzel) illetőleg munkáltató (munkát vezető) hivatal gondos- kodhatik.

8 §. A 2 §. 1—5. pontjaiban megállapított segélyezés helyett köz- vagy nyilvánossági jellegű kórházakban való ápolást is lehet nyújtani és pedig:

a) nőtlennek, illetőleg hajadonnak vagy olyannak, aki otthon kielégítő ápolásban nem részesülhet, valamint más vidékről valónak, ki betegsége miatt családjához el nem szállítható, úgyszintén a kórházi ápolásra kötelezett ragályos betegeknek feltétlenül,

b) nősnek, illetőleg férjesnek vagy olyannak, ki szüleivel vagy családjának valamely tagjával egy háztartásban ól, vagy más körülményei között kielégítő házi ápolásban nem részesülhet, csakis akkor, ha az alkalmazott a kórházi ápolásba beleegyezik, vagy ha a betegség ragadós vagy olyan természetű, hogy az kórházban való ápolást tesz szükségessé, vagy végül, ha az otthon ápolt beteg az orvos utasításának nem tesz eleget és ezzel felgyógyülását késlelteti.

A kórházi ingyen ápolás és ellátás alatt a betegnek a kórházba való ingyen beszállítása is értendő

9. §. A köz- vagy nyilvánossági jellegű kórházakban, valamint az egyetemi klinikákon és az orsz bábaképezdékben kézápolásban részesültek ápolási és ellátási költségei a segélyezésre kötelezett vizi társulatot (öbölzetet) illetőleg munkáltató (munkát vezető) hivatalt — amennyiben az ápoltnak a közkórházi ingyenes ápolásra és ellátásra egyébként törvényszerű igénye nem lenne — a legutolsó osztály szerint négy hét tartamára terhelik, ezen időn túl a 2. § 1-4. pontjaiban megállapított segélyezések helyett a kórházba utalt alkalmazottnak nyújtott kórházi ápolás.és ellátás a kórházi ápolás további tartama alatt, legfeljebb azonban a megbetegedés első napjától számított húsz hétig csupón az alkalmazott részére házi ápolás esetén járó táppénz fizetendő a kórháznak.

Ha a kórházba utalt beteg alkalmazottnak — vele alkalmaztatásának helyén egy háztartásban élő — oly családtagjai vannak, kiket addig keresetéből tartott fenn, ez esetben árra az időre, amig a kórházi ápolás tart, a kórházban vnló ingyen ellátáson felül még az alkalmazott részére házi ápolás cselén járó táppénz fele is kifizetendő e családtagok részére. A kórházból kikerült és nem a kórház székhelyén lakó alkalmazottakat legfeljebb egy heti táppénz erejéig utazási költséggel kiéli ellátni.

10. § Ha a betegsegélyezésre jogosult alkalmazott nem a kijelölt orvost, gyógyszertárt, közkórházat veszi igénybe, hanem gyógykezeltetéséről maga gondoskodik, az Így felmerült költségek megtérítésére nem tarthat igényt, csak ha kellőképen igazolja e különleges eljárásnak szükséges voltát, lehet helye annak, hogy a táppénzt, illetőleg gyermekágyi segélyt megkapja és ezenfelül a felmerült és kellően igazolt gyógykezelési gyógyszertári stb költségek legfeljebb a táppénz összegének erejéig neki megtéríttessenek, illetőleg helyeíto kifizettessenek

11. §. A betegsególyozósre való igény az alkalmaztatás, illetőleg foglalkozásba lépés napjával kezdődik és megszűnik az alkalmaztatásból, illetőleg foglalkozásból való kilépés napján. Mindkét időpont igazolására a pénztári naplókivonat, vagy a fizetési kimutatás, illetőleg bórlajstrom szolgál

Ideiglenesen alkalmazottak családtagjaira nézve a betegsególyozósre való igény csak akkor kezdődik, ha ily alkalmazott a családtagja medbetegedésónek idejétől visszafelé számított egy áven belül legalább 30 napig teljesített az őt alkalmazó vizi társulatnál (öbölzetnól) illetőleg munkáltató (munkát vezető) hivatalnál szolgálatot,

12. §. Katonai szolgálatra bevonult alkalmazott- ezen szolgálat ideje alatt betegség esetén való segélyezésre nem tarthat igényt.

A táppénz és gyermekágyi segélyre való igény, ha az esedékességtől számított egy év alatt nem érvényesíttetett, elévül

13. §. Oly alkalmazott, aki az e rendelet szerint járó segélyt teljesen igénybe vette, ugyanabból a betegségből kifolyólag ugyanannál a munkaadónál újabb segélyezésre csak akkor tarthat igényt, ha a segélyezés lejárta után ugyanott, hol a segélyezést nyerte, legalább 3 hétig munkában állott.

Ellenben ba az alkalmazott az ezen rendelet szerint járó segélyt nem vette teljesen igénybe és a segélyezés lejártától számított négy hót alatt ugyanabba a betegségbe visszaesik, az újabb segélyezés kezdetének időpontja az első megbetegedés napjától számítandó.

14. §. A vizi társulat (öböizet) illetőleg munkáltató (munkát vezető) hiva'al attól az alkalmazottól, ki őt betegség színleléssel, vagy a segélyezésnek más módon való jogosulatlanul történt igénybevételével megkárosította, az okozott bár megtérítését követelheti.

Ha e kár megtérítését az alkalmazott felhívásra önszántából nem teljesiti, a vizi társulatnak (öbölzetnek) illetőleg a munkáltató (munkát vezető) hivatalnak jogában áll az illető alkalmazott fizetéséből, illetve béréből 2 százalékot mindaddig levonni és szedni, mig az okozott kár meg nem téríttetett. Ha valamely okból a kár megtérítésének ez a módja nem alkalmazható, vagy ez utón nem térült volna meg a teljes kár, úgy a kártérítési igény, illetve a még fennálló kárkövetelós a törvény rendes utján, az 1899. XLI. t-c. hatálya alá tartozó munkással szemben pedig ezen t.-c 18 és 36. §§ ainak megfelelően érvényesíthető.

15. §. Az alkalmazott az őt alkalmazó vizi társulat (öböizet) illetőleg munkáltató (munkát vezető) hivatallal szembnn a rendelet értelmében betegségből kifolyólag fennálló igényei át nem ruházhatók, le nem foglalhatok és azokkal szemben beszámításnak helye nincs. Minden oly intézkedés vagy jogügylet, mellyel az alkalmazott e rendelet értőimében neki járó segélyezésről egészben vagy részben lemond, érvénytelen.

— 174 —