Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1909. január-december (12. évfolyam, 1-51. szám)

1909-08-19 / 32. szám

105858- 1909. XI. sz. B. M. számú körrendelet.

Valamennyi törvényhatóságnak, a székesfővárosi m. kir. államrendőrség főkapitányának.

A kivándorlásról szóló 1909. évi II t.-cz. 2 §-a a kivándorlás tekintetében, az 1903. évi IV. t.-cz. 2. §-ában felsorolt korlátozásokon kívül, njabb korlátozásokat is állapitolt meg. Ezen újabb korlátozások az 1909. évi II. t.-czikknek életbelépte után, tollát 1909. év szeptember hó 1-től kezdve, önként értetődőleg, azon egyénekre is kiterjednek, akik útlevelüket e törvény életbelépése előtt kapták, de még ki nem vándoroltak.

Az ilyen egyénekre nézve azon átmeneti intézkedést rendelem, hogy útlevelük kivándorlás czóljára 1909. évi augusztus hó 31-iko után, csak abban az esetben használható fel, ha abban a lakhelyük szerint illetékes útlevél kiállító hatóság igazolja azt, hogy az útlevél tulajdonosa a kivándorlásban az 1909. évi II. t.-cz. 2 §-a szerint korlátozva nincsen.

Az eljárást illetőleg, a következő szabályokat állapítom meg:

1. Az útlevél záradékolását az útlevél bemutatása mellett, az „Utlevól-lap“ kiállítására illetékes hatóságnál kell kérni, mely hatóság a szóval előterjesztett kérelemről jegyzőkönyvet vesz fel

2. A kérvényt, illetőleg a jegyzőkönyvet a vonatkozó okmányok és vólemónyes jelentés kíséretében, a rendezett tanácsú városi és a fiumei rendőrhatóság közvetlenül, a községi elöljáróság pedig a járási főszolgabíró utján, haladéktalanul felterjeszti az utlevél- kiállitó hatósághoz.

A főszolgabíró, ha az útlevél záradékolása ellen nem lát akadályt fennforogni, a községi elöljáróság jelentését láttamozza, akadály fennforgása esetén pedig ezt az ok rövid megjelölése mellett megjegyzi s az iratokat mindkét esetben az alispánhoz sürgősen beterjeszti.

3. Amennyiben az utlevól-kiállitó hatóság meggyőződést szerzett arról, hogy az útlevél záradékolása ellen akadály nem forog fenn, az útlevélben az üres oldalon a következő záradékot jegyzi be :-------------sz. N. N. kivándorlását az 1909. II. t.-cz. nem korlátozza. (Kelet, Pecsét

Alá

írás).

4. A záradékolt útlevél, esetleg a záradékolást megtagadó indokolt véghatározat mindenkor a lakhely szerint illetékes községi elöljáróság, illetőleg rondőri hatóság útján, sürgősen kézbesítendő.

5. A záradékolás dij- és bólyegilletékmentes.

Nehogy az érdekeltek útlevelük záradókoltatása nélkül útra keljenek s o miatt hátrányoknak legyenek kitéve, felhívom Czimet. intézkedjék haladéktalanul, hogy ♦'zen rendeletem legszélesebb körben oly hozzáadással tétessék közzé, hogy mindazok a kivándorlók, akiknek korábban kiállított útlevele a most előirt záradékkal ellátva nincs, az 1909. évi szeptember hó 1-től kezdődőleg, a rendőrhatóságok által útjukban feltartóztatva és visz- szautasitva lesznek. Felhívom továbbá a Czimet, intézkedjék az iránt is, hogy a községi elöljáróságok, illetőleg rendőri hatóságok mindazokat, kik érvényes útlevél birtokában vannak, de kivándorlás czéljából még útra nem keltek, a fenntiekről lehetőleg külön is értesítsék. — Budapesten, 1909. évi augustus hó 5-én. A minister helyett: Hadik s. k., államtitkár.

Járás főszolgabirák. Gyula város polgármestere és rendőrfőkapitánya.

Községi elöljárók.

Schrancz Józseftől a segély megtagadandó.

13325—1909. ikt. sz. — A belügyminiszter ur alábbi rendeletét tudomásvétel és miheztartás végett közlöm. Gyula, 1909. évi augusztus 7-ón. Alispán helyett: dr. Daimel Sándor, vármegyei főjegyző.

87052/1909. VI-a számú B. M. körrendelet,

A hatóságok figyelmének felhívása egy Schranc József nevű községi illetőségű kolduló pinczórtöl a községek részéről szokásos segély megtagadása tárgyában. Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóságoknak. (Budapesti m kir. államrendőrség főkapitányának. Vasvármegye alispánjának 1909. évi juuius hó 12-én 11245. szám alatt kelt jelentése szerint Schrancz József 60 éves, községi illetőségű pinczér munkanélkül szokott csavarogni, miközben idegen községektől illetőségi községe terhére segélyt kér. Felhívom ennélfogva Czimet, intézkedjék az iránt, hogy a nevezettnek a községek (főváros) részéről semmiféle anyagi segély ne nyujtassók, és ha kéregetésen éretik, illetőségébe eltolonczoltassók. Budapest, 1909. évi julius hó 27-én. A minister meghagyásából: Bölcs s. k. ministeri tanácsos.