Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1908. január-december (11. évfolyam, 1-48. szám)
1908-11-05 / 43. szám
— 306 Járási főszolgabirák. Gyula város polgármestere. Községi Kir. állam építészeti hivatal. elöljáróságok. Közúti költségvetés az 1909. és 1910. évre. 17548 — 1908. ikt. szám. — A törvényhatóságnak alábbi határozatát, a vármegyei ügyviteli szabályrendelet 155. §-a értelmében való szabályszerű közhirrététel végett azzal közlöm, hogy az ellen közvetlenül a vármegye alispánjánál benyújtandó felobbezésnek van helye. Gyulán, 1908. évi novomber hó 2-án Ambrus Sándor, alispán. KIIRT 0 Z I K K. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán, 1908. évi október hó 14 napján és folytatva tartott rendes közgyűléséből. 607. bgy. 15083. ikt. szám. 1908. A vármegye alispánja a törvényhatósági utak építési, kezelési és fentartási szükségleteinek valamint azok fedezésének megállapítása tárgyában a vármegyei közigazgatási bizottság által az 1909—10. évekre nézve megállapított költségelőirányzatot beterjeszti. A bemutatott és a vármegyei közigazgatási bizottság f. évi 2550. kb. számú határozatával letárgyalt és elfogadásra ajánlott 1909—1910. évi költségelőirányzatot az 1909. évre a felveendő kölcsönökkel együtt 2 306,308. kor. 44 fillér bevétellel és 2.207,830 kor. fillér kiadással, az 1910. évre pedig 581,477 kor. 02 fillér bevétellel és 579,183 kor. 96 fill. kiadással, vagyis az első évben 98,478 kor. 39 fillér, a második évben pedig 2293 kor. 06 fillér maradvánnyal a törvényhatósági bizottság elfogadja és megerősíti, mert az ellen, az 1890. évi I. t. ez. 22. §-a értelmében a 15 napig közszemlére történt kitétel ideje alatt felszólamlás vagy észrevétel nem tétetett és mert a költségelőirányzathoz csatolt részletes indokolás szerint annak egybeállítása ellen érdemi szempontból a törvényhatóság sem talál semmi kifogásolni valót. Minthogy pedig a költségelőirányzat, bevételi XII. rovata alatt kitüntetett 1,220,587 kor. 56 fillér „kölcsön veendő terhelő tőke czimón“ van felvéve, amely a beruházási hitel címén a vármegyét terhelő költségekre valamint a kiadási VI. rovat alatt az Orosháza—Géza megálló helyiérdekű vasutak segélyezésére felvett összeg fedezetére szükséges, ennélfogva a törvényhatósági bizottság a fentemlitett összegnek kölcsönvótolét elhatározza és fölhívja a vármegye alispánját, hogy a kölcsönre nézve ajánlatokat beszerezvén, azokat javaslatával együtt a kölcsön felvétele tárgyában való határozathozatal czéljából ide bemutassa. A szóban levő kölcsön felvételének szükségessége a közúti költségvetés megfelelő rovatán részletesen indokolva van ; az 50000 korona vasúti segély amelyet a vármegye a 24—1906. bgy. számú határozatában indokoltan megszavazott a vármegye részére már engedélyezett 700000 koronás kölcsönből nem telvén ki, annak a most felveendő kölcsön keretében leendő biztosításáról kellett gondoskodnia. Elhatározza a törvényhatósági bizottság, a költségelőirányzat megállapításával kapcsolatban és az 1890 évi I. t.-cz. 23. §-a alapján úgy a kézi, mint az igás minimumnak alkalmazásba vételét és azoknak pénzértékbe való kötelező megváltását is, miből folyólag a helyi viszonyokra tekintettel egy kézi napszám váltság- árát úgy a kézi minimumokra, valamint az 1890. évi I. t.-cz. 25. §a értelmében útadó kötelezettekre, 1 (egy) koronában, egy igás napszám váltságárát pedig 6 (hat) koronában állapítja meg. Kézi útadó minmumot fizetnek azon lakosok, akiknek egyenes állami adója 30 korona vagy annál kevesebb, igás minimumot pedig fizetnek azok, akiknek állami adója 60 korona vagy annál kevesebb és legalább két igavonó álattal bírnak. Az igás és a készpénz minimumok készpénzben rovandók le, ellenben az egyenes állami adót nem fizető útadó kötelezetteknek az 1890. évi I. t.-cz. 25- §-a és a vonatkozó vármegyei szabályrendelet értelmében tetszésükre bizatik, hogy tartozásukat készpénzben vagy természetben róvják-e le. Az ekként kirovandó minimumokon kívül a még mutatkozó szükséglet fedezésére a vármegye területén a folyó évben előirt és a közúti törvény 23. § ában megjelölt egyenes állami adók alapján a százalék szerint kivetendő útadó az 1909. és 1910 évekre, 10 (tiz) százalékban állapittatik meg. A törvényhatósági úthálózat, változatlanul meghagyatik. Kijelenti végül a törvényhatóság, hogy az indóbázi vámos utak fenntartása az útalap előlegezése mellett az eddigi gyakorlat szerint foganatosítandó, erről azonban rendszeres számadás vezetendő, továbbá, hogy az átkelési útszakaszokhoz, az 1890. évi I. t.-cz. 14. §-a alapján a községek hozzájárulását, a helyi viszonyokra figyelemmel, nem veszi igénybe.
