Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1907. január-december (10. évfolyam, 1-53. szám)

1907-10-24 / 42. szám

— 258 Azonban ezt a megoldást a közigazgatási ügymenet szempontjából végleges­nek tekinteni nem lehet, mert a dolog természete megkívánja s indokolja, hogy ezen állás, mint rendszeresített állás töltessék be, főképpen azért is, hogy a tör­vényhatóság által megválasztott alüg3rósz álljon a törvényhatóság rendelkezésére s mint ilyennek működése teljes felelősség mellett legyen ellenőrizhető. A tisztelet- díjjal javadalmazott alügyészszel szemben mindezen követelményeket felállítani nem lehet, s ezek pedig az ügyek elintézésénél, különösen tekintve az árvaszéki ügy­daraboknál az anyagi felelősséget, úgyszólván elemi követelmények s a most fennálló gyakorlat nem is volna megengedhető, csakis ideiglenesen, átmenetileg szükségből tűrhető. A költségtöbblet sem oly nagy, hogy e miatt a kérelem teljesítése továbbra megtagadható lenne. Ugyanilyen indokok támogatják a szintén több óv óta tervezett és kérel­mezett levéltári segédi állás rendszeresítését, amely valóban csekély költségtöbb­letet okoz, mert tulajdonkópen egy irnoki állásnak levéltári segédi állássá való átalakításáról van szó. A levéltáros mellett ugyanis állandóan szükség van egy írnokra, aki azonban nem irnoki, hanem levéltári segédi teendőket végez, ami mindenesetre maga után vonja, hogy ennek megfelelő javadalomban rószesittessók. A javadalomtöbblet mindössze 470 korona. * A levéltári segédi állás rendszeresítése a levéltár rendezésével van szoros kapcsolatban. A törvényhatóság határozata értelmében kimondatott, hogy a levéltár anyaga, mely eddig rendezetlenül, megfelelő helyiség hiányában rendszertelenül összerakva őriztetett, a 125000—1902. B. M. számú vármegyei ügyviteli szabályzat­nak megfelelően rendezendő. Ezen rendezési munkálatok még 8—10 évig is eltart­hatnak, de meg általában a levéltári kezelés pontos elvégzése tették szükségessé, hogy a lelvéltárnok mellé egy levéltári segéd adassák, ki a levéltáros által reá bízott teendőket a már szerzett gyakorlottságánál fogva önállóan teljesíti. Ezen önálló munkakörnél fogva a levéltári segéd nem sorolható a tisztán másolási teen­dőket végző írnokok közé, s megkülönböztetett munkakörénél fogva jogosan, de mél­tányosságból is indokoltnak tartja a törvényhatóság, hogy ezen alkalmazottja meg­felelő javadalomban rószesittessók. Újból kéri tehát ezen állásnak egy irnoki állás beszüntetése mellett az állami javadalmazás terhére történő rendszeresítését. Az árvaszóki ötödik ülnöki állás rendszeresítése iránt a törvényhatóság folyó évi 319. bgy. 8612—1907. ikt. számú határozata értelmében már külön is felirt, ezúttal hivatkozik ezen határozatában és feliratában foglaltakra s azok alapján újból kéri az ötödik ülnöki állás rendszeresítésének sürgős engedélyezését, illetve amennyiben az engedélyezés időközben megtörténik, a költségvetésbe felvett java­dalomnak a meghagyását. Minthogy a m. kir. belügyminister urnák 131539 —1906. II. főszám alatt kelt s az 1907. évi vármegyei költségvetést megállapító rendeletével az 1907. évi költ­ségvetésbe felvett s X. fizetési osztály 3-ik fokozatába beosztott III. osztályú aljegy­zői állás nem töröltetett, jóllehet ezen állás betöltése a vármegye alispánja által tett 8311—1907. sz. a. felterjesztés elintézéséig függőben tartatik, az állás javadalma­ként 2490 korona mint jóváhagyott tétel állíttatott be a költségvetésbe, s hagyatott ki ennek ellenében egy közigazgatási gyakornoki állás javadalmaként 1000 korona, miután a III. osztályú aljegyzői állás szervezésével az alispán mellé beosztott, egyik gyakornoki állás beszüntetését mondta ki a törvényhatóság. Uj állásként vétetett, fel a költségvetésbe 3 irnoki állás az állami pótjava­dalmazás terhére s ennek ellenében kihagyatott 4 dijnoki állás. A dijnoki állások helyébe irnoki állások rendszeresítését a törvényhatóság már több Ízben tervbe vette azon okból, hogy megbízható, munkabíró közigazgatási segódcrőkül a csekély dijnoki javadalmazás mellett megfelelő jó munkaerőt kapni nem lehet. All ez különösen most, amikor a megélhetési viszonyok oly nehezek, hogy a valóban csekély napidijból, mely az átlagos napszámnál nem nagyobb, már a hivatalnok számba menő napidijasnak, különösen, ha nő-í (ilyen pedig több an) családjával együtt megélni lehetetlen, s méltánytalanság is, hogy a dijnokok mint nagyobbára fiatal munkaerők a legjobban kihasználtatnak s megélhetésük leg- kevósbbó van biztosítva. De különben is a m. kir. belügyminister ur még az 1904. évi 19667. számú rendeletében kijelentette, hogy a vármegyének módjában lesz az 1904. évi X. t.-cz. végrehajtása során egyes dijnoki állásokat irnoki állásra emelni. A törvényhatóság most látja leginkább szükségszerűnek egyes dijnoki állásoknak irnoki állásokká való emelését, mert biztosítani akarja magának a jobb munkaerőket, akik, ha meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom