Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1907. január-december (10. évfolyam, 1-53. szám)

1907-01-10 / 1. szám

- 2 i

dijaiból eredő jövedelmét költségvetésébe külön tétel alatt boállitani s első sorban az anyakönyvi hivatal dologi kiadásainak fedezésére fordítani köteles.

Jogosított azonban a befolyt összeg egy részét, esetleg az egészet is, saját anyakönyvvezetője és anyakönyvvezető helyettese jutalmazására fordítani.

Ez az átengedés azonban csak törvényhatóságilag jóváhagyott határozattal és csak egy meghatározott időre eszközölhető.

A községi (városi) pénztárak vizsgálatára hivatott küldöttség legalább min- minden negyedévben, a felügyelő hatóság pedig az anyakönyvezed pénztári naplóját is megvizsgálni s az' eredményhez képest a szükséges törvényes intézkedéseket haladéktalanul megtenni köteles.

Az anyakönyvvezető a vizsgálat czóljára pénztári naplóját rendelkezésre bocsájtani s a befolyt de még át nem számolt összeget felmutatni köteles.

Ez a határozat a V. Ü. Sz. 155. §-a értelmében szabályszerűen közhírré teendő és jóváhagyás végett a közhírré tételtől számított 15 nap alatt netán beadandó felebbezósekkel együtt, amelyek közvetlenül a vármegye alispánjához nyújtandók be a szabályrendelet 4. példányával a m. kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztendő. Addig is azonban, mig ez a szabályrendelet jogerőre emelkedik a törvényhatóság elrendeli, hogy 1907 január 1-től kezdve, a kérdéses dijak nem a vármegye alispánja által kiadott, hanem ezen most elfogadott szabályrendeleti tervezet értelmében szedessenek és kezeltessenek

Mivel pedig a most megalkotott szabályrendelet egyrészt az ellenőrzés szempontjából nem teljesen megfelelő másrészt a befolyó dijak bevételezése stb. az abban szabályozott eljárásnál még egyszerűbb módon is foganatosítható ezért, felkéri a törvényhatóság a m. kir. belügyministert, hogy ezt a kérdést megfontolás tárgyává tegye, az egész országra egységesen és esetleg oly módon oldja meg, hogy az anyakönyvi kivonatok és családi értesítők nyomtatványa kizárólag az állam által készíttessék el és csak tőle legyen a községek által beszerezhető és mint a marhalevelek, igazoló jegyek, stb. számmal pecséttel és értókjelzóssel láttassanak el. Ilyen megoldás mellett az eljárás a lehető legegyszerűbb, másrészt az a legteljesebb mérvig meg van.

Erről a vármegye alispánja, továbbá a járási főszolgabirák, polgármester és az összes községi elöljáróságok, valamint általuk az anyakönyvvezetők órtesittetnek. Kmf't. Kiadta: Dr. D a i m e 1, vármegyei főjegyző

Gyula város polgármestere. Községi elöljárók.

18282—1906. sz. A törvényhatósági bizottság alábbi határozatát közhirrótótel végett közlöm. Gyulán, 1906. deczcmber hó 29-én. Alispán helyett: dr. D a mi el, várm. főjegyző.

Drágasági pótléka a dijnokok és egyes vármegyei alkalmazottaknak.

KIIRT C Z I K K.

Békésvármegye törvényhatósági b'zottságának Gyulán, 1906. évi deczember hó 29-ik napján

tartott rendes közgyűlése jegyzőkönyvéből.

844 bgy. 19282- ikt. szám.

1906.

A vármegyei segéd-és kezelő-személyzet, a vármegyei dijnokok és szolgaszemélyzet kérvényei drágasági pótlók iránt; Denhoff István, Csornák István várm. Írnokok s Kocsondi János utbiztos kérelmei segélyezés iránt.

A törvényhatósági bizottság a segéd- és kezelőszemélyzet drágasági pótlók iránti kérelmét, általában tekintve, hogy a folyó évben nagyobbrészt előléptek, de főkópen fedezet hiányában nem teljesítheti; úgyszintén nem teljesíti a vármegyei hivatalszolgák kérelmét, mert azok hivatali állásuknak s szolgálatuknak megfelelően különben is eléggé jól vannak dotálva, készpénz fizetésükön kívül ruházatot is kapnak, megélhetésük a legjobban van biztosítva, úgy hogy a mai viszonyok között a drágaság reájuk nézve a legkevésbé képez nyomasztó helyzetet.

Ellenben nem térhet ki a bizottság a vármegyei dijnokok drágasági pótlók iránti kérelme alól, mert a dijnokok, akik munkakörüknél fogva a segéd- és kezelő-