Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1907. január-december (10. évfolyam, 1-53. szám)

1907-05-11 / 19. szám

- 131 ­V. Vegyesek. * 1. A vármegye közigazgatására és általában a vármegye közéletére nagy változást von maga után vármegyénk főispánjának azon köztudomású elhatározása, mely szerint az arad—Csanádi egyesült vasutak elnök-igazgatójává történt megválasztását elfogadta, mert a választás elfogadása főispáni megbizatásától s vármegyénk közügyeinek gondozásától való megválását jelenti, amely köz­ügyeknek kiváló tehetségét, nagy muuka erejét és lankadatlan munka kedvét egy negyed századon át áldozta. A vármegye éléről való távozását, a közigazgatási szolgálattól való megválását őszinte sajnálattal látjuk és vármegyénk szolgálatában szerzett érdemeiért őszinte elismeréssel adózva a negyed százados együtt működés által igazolt meleg rokonszenvünkről igaz tiszteletünkről uj mű­ködési körében is biztosítjuk. 2. Úgy a vármegyei, mint a közigazgatás menete általában kielégítő volt. A vármegye főispánja dr. Dezső Antal kondorosi községi orvost, valamint dr. Biró László köröstarcsai községi orvost tb. járási orvosokká, dr. Vaugyei Endre a békéscsabai járás főszolgabirájához beosztott gya­kornokot és és Kőrös Lajos központi gyakornokot tb. vármegyei aljegyzőkké, ifj. Jeszenszky Károly központi gyakornokot tb. szolgabiróvá nevezte kL/s egyidejűleg dr. Vangyel Endre gyakornokot a békéscsabai járásból a központba, ifj. Jeszenszky Károly gyakornokot a központból a békési járásba s végül dr. Bodoky Géza gyakornokot a békési járásból a békéscsabai járásba helyezte át. 3. Fájdalommal emlékszem meg arról, hogy a törvényhatóság februári közgyűlése óta tagjai sorából négyen haltak el, úgy mint: Szerető Imre gyomai birtokos, Székács István szente- tornyai birtokos, Horgosi Kárász Imre nagybirtokos, ki az 1860-as évek végén a vármegyei köz­életben tevékeny részt vett és Beliczey Dezső Gyula városának volt képviselője, 1848/49-ben honvéd főhaduagy, aki nemzetünk szabadságáért nemcsak fegyverrel kezében küzdött, de az 1848-as nagykorszak eszméinek mindvégig meggyőződésből igaz hive maradt. Vármegyénk közéletének is hosszú időn keresztül egyik köztiszteletben álló vezére volt, de már több miut tiz éve a közügyek szolgálatától teljesen visszavonult. Ravatalára a vármegye nevében koszorút helyeztem, özvegye -előtt a törvényhatóság részvétet tolmácsoltam, s indítványozom, hogy elhunyta felett érzett fájdal­mát a törvényhatóság jegyzőkönyvében fejezze ki. 4. A vármegye két községében, úgy miut: Tótkomlóson és Öcsödön elszakadási törekvé­sek kaptak lábra. Tótkomlóson ez a törekvés nem uj keletű, régebb idő óta észlelhető ott a Csanád- vármegyéhez való vonzalom, melynek indoka egyfelől azon vélelem, hogy Tótkomlós Csanádvárme- gyéhez átkebelezve járási székhelyet kaphat, de másfelől azon kapocs is, mely Tótkomlós tótajku lakossága s Csanádvármegyének szintén tótajku köze^^vő községei között régi idők óta fennáll, s amely kapocs a pánszlávistikus törekvéseknek ugj^^B:omlóson, mint Csanádvármegyében feluju- lása óta még erősebb. Az elszakadási mozgalom a|^^^P;zerint már annyira haladt, hogy Csanád- vármegye vezetőinél az átcsatlakozás érdekében k^^^Hg is járt. Öcsödön az elszakadás eszméje egészen^^^Hetü;^ mozgalom még a kezdetnél tart, amennyiben az április 21-én tartott népgyülés ^^^Hgot küldött ki egyelőre a kérdés tanul­mányozására, A törvényhatóságok területe a törvényhatóságokba kebelezett községek területeiből ál Iván, a községekről alkotott 1886. évi XXII. t.-cz. védi a törvényhatóságok területének csorbithatlan- ságát 163. §-áuak azon intézkedésével, mely szerint csak két összeépült község egyesítése czéljából engedi meg valamely községnek más törvényhatóságba való átkebelezését, ezt is csak törvényhozás utján. Az 1886. évi XXII. t.-cz. ezen rendelkezése mig érvényben van lehetetlenné teszi Tótkom­lós és Öcsöd községek elszakadását. Igaz, hogy a törvény egy másik törvénynyel megváltoztatható ; de mindaddig mig a törvényhatóságok autonómiája tiszteletben tartatik, nem csorbítható a terület sem, melyre az autonóm testület történelmi jogokat szerzett. Ha czéltalan, eredménytelen volt az ilyen vidékenként szórványosan észlelhető mozgalom a múltban is, amikor a törvényhatóságok ön­kormányzati jogának törvényhozási és kormányzati utón való nyirbálása kormány és országgyűlési többség törekvését sőt olykor nyílt programmját képezte, sokkal inkább czéltalan és eredménytelen az ma, amikor kormány és országgyűlés a törvényhatóságok önkormányzati jogainak sértetlen fenn­tartásában nemzetünk alkotmányának biztosítékát ismerik fel. A vármegyék önkormányzati jogának teljes épségben fenntartása s a történelmileg szerzett s törvéuynyel biztosított azon területnek önkényes csorbítása, melyre a jog kiterjed: olyan ellenmondás, melyre az a kormány és az az országgyűlési többség, melynek a vármegyék önkormányzati jogának hatályosabb biztosítása pro-

Next

/
Oldalképek
Tartalom