Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1905. január-december (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-18 / 7. szám
- 33 Háromszék, Brassóvármegyékben, mely utóbbi helyen az csak 38-8%. Kedvezőbb viszonyok vannak ellenben nálunk, mint az 1903-ik évben a Tisza balpartján levő vármegyékben voltak, mint pl. Szabolcsban, hol a gyermekhalálozás 62'1%-ot ért el. A 15 -64 év között, tehát munkaképes kereső korban, elhaltak száma a jelzett 3 év alatt 6742, vagyis évente 2247. Ez a szám az összes elhaltak 27%-át teszi ki, s bár e százalék kisebb mint az 1903-ik évben idevonatkozó országos átlag (28-74%), mégis azon szomorú tényt illusztrálja ez is, hogy hazánkban a halottaknak majdnem 30%-át a munkaképes életidejü lakosságból veszítettük el. Ezen a népességi, közgazdasági és honvédelmi stb. szempontból egyaránt legfőbb jelentőségű tényen keveset változtat azon, egyébként a közegészségügy iránti érzék fejlődését feltüntető körülmény, hogy Bókésvármegyében a halottak 88%-a orvosi segítségben részesült, mert ha mások is a viszonyok nálunk, mint pl. Árvavármegyében, hol a meghaltaknak csak 12°/0-a, a Tisza balparti lakosság halottainak 50%-a jutott orvosi segítséghez, a halálozás mégis nagyfokú marad, sőt azt mutatja, miszerint viszonyainkban kell oly kedvezőtlen körülményeknek lenniök, hogy az átlagos orvosi kezelés daczára is ily nagy a halálozás. Okvetlen előtérbe nyomul itt annak a feladatnak a felösmerése, hogy az életet meghosszabbítani, a halálozásokat csökkenteni nem csak orvos és gyógyszerek utján kell törekednünk, hanem az általános egészségi viszonyok javításával, a jó közegészségügy feltételeinek tökéletesebb biztosításával. A 3 utolsó évi adatokból azt is konstatálhatjuk, hogy az elhaltak közül évente átlag 1248 tehát 15°/0 volt munkás s 1149 illetve 12°/0 kisbirtokos. Ez is azt igazolja, hogy vármegyénkben nem épen a szegénység vagy a nyomor tizedeli meg az embereket, hanem a mindnyájunkat egyaránt érő rossz közegészségügyi viszonyok, ezek elhanyagolt volta. A halálokokat illetőleg bebizonyítva látjuk — mit különben is tudtunk, — hogy a fertőző betegségek közül legnagyobb pusztítást visz véghez a tüdővész. 8009 halott közül 3 év alatt 3787 halt meg tüdővészben, — tehát évente átlag 1262 vagyis 15°/0, — ezzel szemben az összes többi fertőző betegségekben elhaltak száma évente csak 412, tehát a halálesetek 5°/0-a. Kétszeresen súlyos e csapás azért, mert tüdővészben legnagyobb számban 7 év után, tehát többé-kevésbé munkaképes életidőben halnak el az emberek, -- mig más fertőző bajok a gyermekek kö zii szedik áldozataikat. Békésvármegyében e 3 év alatt évente többen haltak el tüdővészben mint az 1903. évi országos statisztika szerint arányosan s átlag az egész országban (14-6%), ugyanezen országos átlag 10 év előttről még csak ll°/0 volt, — tehát úgy látszik folyton növekvő veszedelemmel állunk szemközt. Mennyire országos csapás ez kitűnik abból is, hogy 1903-ban az egész ország területén 65,000 ember halt meg tüdővészben, tehát több mint a többi összes fertőző bajokban együttvéve, annyi jóformán mint 1866—67-ben cholerában ; — s hozzá még a cholera ilyen pusztítása 40—50 évre esik egyszer, a tüdővész pedig állandóan pusztít köztünk. A vármegye egyes községeire nézve,’a 3 év halálozási viszonyát illetőleg, a tüdő vészre vonatkozólag, a következő adatokat kapjuk : Gádoroson tüdővész volt a halál oka 22 %-bau, Ujkigyóson 3> * » 21 %-bau, Koudorosou » » > 7> 20 %-ban, Nagyszénáson 2> } » S 20 %-ban, Szeghalmon 2> » » 19 %-ban, Endrődön » » » » 18 %-ban, Gyulán 3> > 17 %-ban, Körösladányban » I 17 %-ban, Öcsödön > » » » 17 %-ban, Békéscsabán » > 16 %-ban. Gyomán > } > 16 %-ban, Szentetornyán ) y> » 16 %-ban, Szarvason » » ) » 15 %-ban, Orosházán > n > > 15 %-bau, Füzesgyarmaton > V 14 %-ban, Békésszentandráson » » ) y> 14 %-ban, Köröstarcsán » > > 14 %-ban,
