Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1904. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)
1904-04-07 / 14. szám
VII. évfolyam Gyula, 1904. április 7 14-ik szám / / BEKESVARMEGYE HIVATALOS LAPJA. Előfizetést dij egy évre 8 korona. Hirdetési dij minden szó ntiln 4 filiér. Kiadja a vármegye alispánja. Megjelenik minden Csütörtökön a kiadásra kerülő hivatalos közleményeknek megfelelő terjedelemben. 78. eln. 1904. I. Gyula város polgármesterének, járási főszolgabíróknak és községi elöljáróknak. A hét éven felüli elhagyott gyermekek elhelyezése tárgyában. A hét éven felüli gyermekek védelméről szóló 1901. évi XXL. t.-cz. és az ennek végrehajtása tárgyában kibocsátott 1—1903. számú belügyministeri szabályzat kimondja, hogy az elhagyottá nyilvánított gyermekek gondozási költségéit 15 éves életkorukig a községek tartoznak viselni. A törvény e költségek fedezetére a gyámpénztári tartalékalapok és az e czélra szolgáló alapítványok kamatjövedelmeit, végső sorban pedig a gyermekvédelmi czélokra kivethető l°/0-os törvényhatósági pótadót jelöli ki. A törvény végrehajtása alapján felmerülő eme költségek egyre nagyobbodnak s a hét éven felüli gyermekeknek naprol-napra nagyobb számban való elhagyottá nyilvánítása s a gyermekeknek a gyermekmenhelyek gondozása alá való utalása által előreláthatólag, előbb-utóbb elviselhetetlen teherként fognak nehezedni a községekre, mert a fedezetre első sorban kijelölt gyámpénztári tartalékalapok jövedelme azok viselésére kétségtelenül igen hamar képtelenné fog válni. Szükségesnek tartom tehát a községek elöljáróságát figyelmeztetni, hogy a törvény czélzata nem lehetett az, hogy a 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozása, akár kínálkozik más mód a gyermekek sorsának biztosítására akár nem, a gyermekek 15 éves korukig okvetlenül a községek terhére gondoztassanak, hanem az egyrészt, hogy a különösebb tehetségekkel megáldott és másrészt a testileg vagy szellemileg fejletlenebb és sorsuknak megfelelő munkára alkalmatlanabb, vagy nyomorék gyermekek számára egyrészt kellő kiképeztetés, illetőleg másrészt védelem és ellátás biztosittassék. Ehhez képest a 7 éven felüli elhagyott gyermekek elhelyezésénél e körülmények mérlegelendők, annál is inkább, mert feltétlenül szükséges az is, hogy az elhagyott gyermekek testi fejlettségükkel arányban álló munkára idejekorán alkalmaztassanak és ahhoz hozzászoktatva neveltessenek, mert az a czél, hogy az elhagyott gyermekek a hazának munkás és hasznos polgáraivá felneveltessenek, csakis igy lesz elérhető. Miután tapasztaltam, hogy a községek elöljárói a törvény szellemének nem megfelelően, a jól fejlett, erős, egészséges, 12—14 éves korú gyermekeket is, sorsuk más módon való biztosításának megkísérlése nélkül, a község terhére nevelendő elhagyott gyermeknek véleményeznek nyilvánítani, felhívom az elöljáróságokat, hogy a fent hivatolt 1—1903. számú belügyministeri szabályzat 51. §-a alapján, mindkét nemen lévő 7 éven felüli, különösen már csak ismétlő iskolaköteles elhagyott gyermekek közül azokat, akik elegendő testi fejlettséggel birnak, arra nézve, hogy mint iparos tanonczok, pásztorok, vagy könnyebb munkára használható házicselédek, játszótársak stb alkalmaztassanak tisztességes iparosoknál, gazdáknál és magánbázaknál, mint jótevőknél helyezze el és a gyermekvédelem kötelékéből való kiadásukat az illetékes árvaszéknél kérelmezzék s általában az elhagyottság körülményének megállapításánál a humanismus és méltányosság érdekeinek méltatása mellett, saját anyagi érdekeikre való tekintettel is rigoro- susan járjanak el, véleményezésüknél igyekezzenek a tárgyilagosság álláspontjára helyezkedni s az árvaszéknek oly határozatait, melyek a gondozásra kötelezettek kötelmeinek mellőzése mellett, a a községek érdekeit sérteni látszanak, felebbezzék meg. A még elhagyottá nem nyilvánított 7 éven felüli gyermekek fentebb vázolt módon leendő elhelyezése jövőben mindig az árvaszéki intézkedés előtt megkisérlendő. — Gyulán, 1904. évi márczius hó 29-én. Dr. Pábry, alispán.
