Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1904. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)
1904-03-31 / 13. szám
- 103 a kertészre. Minthogy pedig e bogár megjelenése országos csapás számba megy. az ellene való védekezésnek általánosnak kell lennie s a mozőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-cz. 50. §-a tényleg el is rendeli, hogy a „cserebogarak tömeges megjelenésük alkalmával megfelelő módon pusztitandók.“ Minthogy a cserebogár kifejlődéséhez hazánkban — a magas fekvésű, hegyes felvidéket kivéve — három év (36 hónap) szükséges, azért nálunk a cserebogár csak minden harmadik övben szokott nagy tömegben megjelenni, még pedig egyes helyi eltéréseket nem tekintve, (amikor e bogár egy évvel előbb vagy egy évvel utóbb rajzik), rendszerint azokban az években, amelyek 3-mal maradék nélkül oszthatók: igy cserebogaras óv volt 1896. s legközelebb az lesz 1899. és 1902., 1905. stb. Ehhez képest a bogár irtására is csak minden harmadik esztendőben kerül a sor. A cserebogarak irtásának legczélszerübb módja a cserebogarak összeszedése és elpusztítása. A szedést mindjárt a bogarak első megjelenése alkalmával kell megkezdeni, hogy elpusztítsuk azokat, még mielőtt petéiket lerakták volna. Minthogy napos időben és estefelé a bogarak élénken repkednek, legjobb a cserebogarakat reggel, vagy borús időben nappal is gyűjteni, amikor a bogarak meg vannak gómberedve, vagy halált színlelve, a fákról könnyen lerázhatok. Szedéskor nagy gond fordítandó a magányosan álló, vagy az ültetvények szóién levő fákra, amelyeket e bogár különösen föl szokott keresni. A cserebogarat szedő munkásokat legczélszerübb az összegyűjtött bogarak mennyisége szerint, tehát kiló, vagy liter számra (1 ki. mintegy 1060 drb cserebogár) fizetni, mert igy a szedők jobban igyekeznek ; mivel azonban az ilyen szedők buzgóságukban a fákat (főleg a gyümölcsfákat) nem igen kímélik, azért a gyümölcsfákról czélszerübb a szedést kellő felügyelet mellett napszámosokkal végeztetni Ennek az lesz a jó oldala, hogy az ide-oda való móregetéssel nem pazaroljuk az időt, mint ahogyan az a mennyiség arányában fizetett szedők alkalmazásánál történnék. Az alacsonyabb fákról a cserebogarakat egyszerűen rázzuk le ; magasabb törzsű fáknál azonban a rázáshoz hosszú nyelű horgokat alkalmazzunk, vagy ha szedők között fiatal suhanczok akadnak, akkor azok másszanak föl a fára és úgy rázzák meg annak az ágait egyenkint. A rázás hirtelen, erős legyen és rövid ideig tartson, hogy a bogár egyszerre essék le: a fának ide-oda való lóbálásakor az erősen megkapaszkodó bogarak nem hullanak le. Szedéskor legczélszerübb a cserebogarakat szólesszáju, belül mázos és félig vízzel telt cserópfazókba gyűjteni, amelynek tartalmát, még mielőtt a fazék egészen megtelnék, időnként ki kell önteni egy nagyobb edénybe (vízzel félig telt hordóba, kádba) vagy egy zsákba. Az elpusztítás többféle módon történhetik. Az összegyűjtött cserebogarakat kemény talajon (utón) agyon lehet tiporni vagy összegyömöszölni ; a kádba szedett bogarakat pedig le lehet forrázni és gödörbe önteni, amely gödröt azután be kell temetni. A nagy mennyiségben összegyűjtött cserebogarat érdemes mesterséges trágya készítésére felhasználni oly módon, hogy a bogarakat földdel és oltatlan mésszel, turfahulladók- kal összekeverjük, mely utóbbi a bogarak rothadó tetem tömegét az átható kellemetlen szagtól is megfosztja. A feldolgozandó cserebogár tömeghez annyi föld, mész vagy turfa kell, a mennyi elég, hogy az igy előállított trágyatömeg bűzös szagát elveszítse. Fontos védekezési mód cserebogarak ellen az is, ha lárvájukat, tehát a földben élő pajorokat irtjuk, a melyek különben szintén igen kártékonyak. A pajorok irtására legalkalmasabb idő a földforgatás, kapálás és szántás. Kapálás és forgatáskor a felszínre kerülő pajorokat agyon kell ütni, szántáskor pedig ha sok a pajor, érdemes azt az eke után olcsó napszámossal fölszedetni. Itt is tanácsos a pajorszedő-mun- kás figyelmét némi pénzjutalommal lekötni. Hol kevés a pajor, ott 1U—20 darabjáért 1—2—3 krajezárt, hol pedig sok, ott 100—200-órt 5—6 krt, vagy többet is lehet fizetni. A pajorokat szintén lehet értékesíteni, még pedig ha csak kis mennyiség van belőle, akkor azt baromfival etetjük meg, hogyha pedig sok van, akkor trágyának dolgozzuk fel. Budapest, 1899. évi márczius hó elején. M. k i r. állami Rovartani Állomás. 4162. ikt. 1904. V. Gyula város polgármestere és községi elöljárók. Honvéd főreáliskoiába és Ludovika Akadémiába pályázat. Honvédelmi m. kir. minister urnák folyó évi 16701. számú rendelete szerint, a soproni honvédfőreáliskola I. évfolyamában 20 díjmentes államköltsóges, 20 alapitványos és 10, részben fóldijmentes, részben fizetéses hely, a budapesti honvéd Ludovika Akadémia I. évfolyamán 5 díjmentes államköltsóges, 26 alapitványos és 24 részben fóldijmentes, részben fizetéses hely kerül a jövő tanév kezdetén betöltésre. Feihivom Czimeteket, hogy
