Békésvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (6. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-22 / 4. szám
16 — értelme szerint tényleg oda is tartoznak, vagyis, hogy az idézett törvényszakaszok csak arra az egyénre nyerhessenek alkalmazást, aki kóserhus árusitását jelző jelvényeket vagy felírásokat használ, tényleg azonban nem kóserhust, hanem más húst árusít. A 4. §. első bekezdésének szövegét ennélfogva következőképen állapítom megAz 1884. évi XVII. törvónyczikkben foglalt ipartörvény 58. §-a, illetve 157. §-nak d) pontja alapján, az iparhatóságok által 40—400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik az, ki czégón, üzleti helyiségén, nyomtatványain, vagy hirdetésein oly megjelölést használ, hogy kóserhust árusít, tényleg azonban nem kóserhust, hanem más húst árusit.“ A 4. §■ második bekezdésének szövege változatlanul marad. Az 5 §-t olykép találtam módositandónak. hogy az e szakaszban foglalt büntető szankczió alá vonassák az is, aki kóserhust árusít anélkül, hogy erre az elárusitás helyén (községben, városban stb.) fennálló izraelita hitközségtől engedélyt nyert volna. Ezen szakasz első bekezdésének szövegét következőképen állapítom meg . „Kihágást követ el és a rendőrhatóságok által 100 (egyszáz) koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, ismétlés esetén pedig, ha előbbi cselekménye elkövetésétől számitandólag még két óv el nem telt, 200 (kettőszáz) koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, ki kóserhust árusít anélkül, hogy erre az elárusitás helyén fennálló izraelita hitközségtől engedélyt nyert volna, továbbá az, ki az említett engedély nélkül állatot az izraelita vallás által előirt szertartásnak megfelelő módon levág, vagy levágat." Az 5. §. második bekezdésének szövege változatlan marad. Felhívom a törvényhatóságot, hogy ezen rendeletemet a hatósága területén létező összes elsőfokú ipar- és rendőrhatóságokkal tudomás és miheztartás végett közölje s egyszersmind az érdekeltek körében is tegye közhírré. — Budapest, 1902 évi deczember hó 31-ón. Láng, s. k. Másolat. 9337 — 1888. ikt. számhoz. Melléklet. 46151—1888. számhoz. RENDELET a kóserhus árusithatása tárgyában. 1. §. A kóserhusnemüeknek az izraelita hitközségi tagok részére való szolgáltatása az illető izraelita hitközség kizárólagos joga. Ennélfogva kóserhust eladni csak az van jogosítva, aki erre az illető községben fennálló izraelita hitközség által feljogosittatik; föltéve, hogy az illető az ipartörvónyben előirt feltételeknek és kötelezettségeknek megfelel. 2. §. Az izraelita hitközség, autonóm jogköréhez képest, önállóan és igényeinek megfelelő módon intézkedhetik a kóserhusnak a hitközségi tagok részére való szolgáltatása tckintóben. A kóserhus-árusitást tetszés szerint vagy önmaga kezelheti, vagy bérbe adhatja, vagy megállapíthatja azon feltételeket, melyek alatt a kóserhus árusítást a jelentkező mészárosoknak megengedi. 3. §. Az izraelita hitközségeknek a jelen rendelet 2. §-ban biztosított joga korlátozást szenved oly helyeken, hol a marhahusmórós gyakorlása az 1884. évi XVII. törvény- czikkben foglalt ipartörvóny 53. §-a értelmében bizonyos számhoz köttetik, vagy egyébként korlátozásnak vettetik alá. Ez esetekben az izraelita hitközség a kóserhus-mórósi jogosítványt az ott tényleg működő mészárosnak, illetőleg mészárosoknak tartozik átengedni, aki viszont az izraelita hitközség által a kóserhus árusítása tekintetében meghatározott föltételeket köteles megtartani. 4- § (Első bekezdést lásd fenti rendeletben.) Ugyanezen büntetéssel büntetendő az is, ki — habár nem kóserhus árusítási jelzőt, de olyszerü (például héber betűkkel irt) felírást használ, — mely által tévedést képes előidézni az iránt, hogy kóserhust árusít. 5. §. (Első bekezdést lásd fenti rendeletben.) A hatóságok szakértők által állapíttatják meg minden esetben, vájjon az állat levágása az izraelita vallás által előírtak szerint eszközöltnek tekintendő-e és amennyiben kiderülne, hogy az illető az izraelita hitközség kóserhus szolgáltatási jogának kijátszása czóljából sakteri képesítést szerzett, vagy sakteri képességgel biró egyént alkalmazott, ezen körülmény a kihágás megbüntetésénél mint súlyosbító veendő. 6. §. A rendőrhatóságok által kiszabott pénzbüntetések a városi, illetőleg községi szegény-alapra; az iparhatóságok által kirótt pénzhüntetósi összegek pedig a község ipari, illetőleg kereskedelmi czéljaira fordítandók. 7. §. Mindazon jogok, melyeket ezen szabályrendelet az izraelita hitközségek számára biztosit, az izraelita hitközségek székhelyein kívül fennálló izraelita fiókhitközségeket és imaházi egyesületeket is, saját területükre nézve, megilletik — Budapesten, 1888. év szeptember hó 18-án- A minister helyett: Matlekovics, s. k.
