Hivatalos Közlemények, 1901. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-07 / 10. szám
írásbeli intézkedésekre fentartott hely vármegyei alkalmazottak tisztességes eltemettetését temetkezési járulók nyújtásával biztosítani indokolt, azt egy idevonatkozó rendelkezést magában foglaló szakaszszal kibővíti és a szabályrendeletet a következő szöveggel állapítja meg, u. m. SZABÁLYRENDELET a vármegyei tisztviselők s más alkalmazottak hozzátartozói által igényelhető temetési járulékról. 1. §. A vármegyei tisztviselők, segéd-kezelő személyzet és szolgák nyugdíjintézetének tagjai után hátrahagyott özvegyeknek, valamint a szabályszerű kort még el nem ért árváknak, — a 4. §-ban foglalt kivétellel — temetési járulékra van igényük. 2. §. A temetési járulék az elhalt alkalmazottak után a legutóbb élvezett beszámítható javadalmazás, iletőleg nyugdíj alapján állapittatik meg és pedig egyenlő az : a) a javadalom illetőleg nyugdíj három havi összegével, ha az alapul szolgáló javadalmazás vagy nyugdíj 2000 koronát meg nem halad. b) a javadalom vagy nyugdíj két havi összegével, ha az 2000 koronát meg halad; ebben az utóbbi esetben azonban a temetési járulék 500 koronánál kevesebb és 800 koronánál több nem lehet. 3. §. Temetkezési járulókra nem tarthat igényt : 1) azon nő, a ki a férj halálakor férjével nem él együtt, ha csak be nem bizonyítja, hogy az együtt nem élés nem az ő hibájából következett be. 2) azon nő, a ki erkölcstelen életet folytat, vagy valamely büntetendő cselekmény miatt hivatalvesztésre Ítéltetett. 4. §. A temetési járulók az özvegy járulékát képezi és csak olyan esetekben, ha az elhalt után özvegy nem maradt hátra, vagy ha a hátrahagyott özvegynek temetési járulókra igénye nincs, illeti a temetési járulók az elhalt után hátramaradt igényjogosult árvákat és az ilyenkor a gyám, vagy gondnok rendelkezésére bocsátandó. 5. §. Ha az elhalt vármegyei alkalmazottnak vagy nyugdíjasnak sem özvegye, sem árvái nem maradtak hátra, a temetkezési járulók az elhaltnak vele egy háztartásban élő vérszerinti rokona részére is utalványozandó, amennyiben igazolja, hogy az elhaltat haláláig gondozta és tisztességes eltemettetéséről gondoskodott. Ha az elhalt után ily rokon sem maradt hátra, az elhaltnak eltemettetése iránt a 2. §-ban megállapított járulók mérvét meg nem haladó költséggel a vármegye alispánja intézkedik. 6. §. A temetési járulók azt az alapot terheli, a melyből az elhalt alkalmazott fizetését illetve nyugdiját húzta. 7. §. A temetési járulékot az elhalt vármegyei alkalmazottak után a vármegyei számvevő és a tiszti ügyész véleményének meghallgatása után az alispán állapítja meg és utalványozza. Az alispán határozata a kézbesítéstől számított 8 napon belül a vármegye törvényhatósági bizottsági közgyűléséhez felebbezhető. Az alispáni határozat a tiszti ügyészszel mindenkor közlendő, a ki abban az esetben, ha a hozott határozat a jelen szabályzat rendelkezéseivel ellenkezik, az ellen az 1886. évi XXI. t. ez. 70. §-ában megszabott hatásköréből kifolyólag, mint a törvények és szabályrendeletek őre, a vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűléshez felebbezni tartozik. A törvényhatósági bizottságnak határozata ellen az 1896. XXVI. t.-czikk 45. §-a értelmében panasznak van helye. 8. §• Az 1881. évi LX. törvényezikk 56. §-a értelmében a temetési járulékra végrehajtást vezetni nem lehet. Ezen határozat illetve szabályrendelet kihirdetésével és felebbezési határidő lejárta után jóváhagyás végett leendő felterjesztésével a törvényhatósági bizottság a vármegye alispánját bízza meg. Erről a vármegye alispánját értesíti. Kmft. Kiadta: B e r t h ő t y István várm. Il-od aljegyző. — 60 —
