Hivatalos Közlemények, 1901. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-30 / 22. szám
161 féle ellenségük ellen oltalmat találnak, bábbá alakuljanak át. Ha a báb szerencsésen kitelel, akkor abból tavaszra kibújik a fehér lepke, a mely a fent jelzett módon ismét lerakja petéit, még pedig minthogy ez a tavaszi ivadék részére, káposztára ilyenkor még nem igen talál, leginkább a vadon termő káposzta- félékre (mustár, vadrepeze stb.). Ezeken nevelkedik fel a második, a nyári ivadék a mely, mint fentebb említettük, a mi káposztánkat fertőzi meg. Védekezés. A védekezésre a legtöbb gazda csak őszszel, tehát akkor szánja rá magát, a mikor már nagyon is a körmére égett a baj s a mikor a hernyók kártétele bábbá alakulásuk folytán amúgy is magától megszűnnék. Ekkor csakugyan nem tehet egyebet, mint hogy nagyra hizlalt hernyóit megkésve bár, vízzel félig telt, belül mázos edénybe szedeti egyenkint és azokat a házi szárnyasokkal megeteti; ezenkívül pedig talán még megkísérli, hogy a falakon, kerítéseken stb. levő bábokat elpusztítsa. Pedig minderre a költséges, elkésett védekező eljárásra nem kerül rá a sor, hogyha annak idején olcsó szerrel útját állja a hernyók túlságos elszaporodásának s igy mintegy megelőzi a bajt. Megismerve a fentiekben a káposztapillangó életmódját, annak alapján a megelőző védekezés módjait most már meg is állapíthatjuk. A munka kora tavaszszal kezdődik. A káposztapillangó első ivadékát, tehát a tavaszszal csak imitt-amott gyéren repkedő fehér lepkéket, össze kell fogdos- tatni, még pedig mielőtt nőstényeik leraknák tojásaikat. Minden egyes terhes fehér lepke tavaszi elpusztításával ezer meg ezer őszi hernyótól szabadíthatjuk meg a káposztásföldünket; jól fontoljuk meg ugyanis, hogy a lepke tavaszkor a vadon termő káposztafélékre (vadrepeze, mustár stb.) 200—800 tojást rak és vegyük fel, hogy ezekből nyárára lepke fejlődik és hogy utóbbiak mindegyike megint ugyanannyi tojást tojik le a káposztára, mennyi temérdek hernyóunokája lehet egy-egy káposztapillangónak tavasztól őszig ! A kertek és káposztásföldek közelében nem szabad megtűrnünk a dudvát, gazt, mert éppen azok egy részén (vadrepezén stb.) nevelkedik fel a káposztapillangó nyári ivadéka, a mely aztán a mi káposztánkat fertőzi meg. A lepke nyári ivadéka a káposztásföldeken már sokkal nagyobb számban repked, semhogy összefogdosása olyan háladatos munka volna, mint a tavaszi lepkék elpusztítása. A helyett sokkal tanácsosabb megvárni, mig a nyári lepkék a káposztára lerakják tojásaikat, hogy ezeket ujjunkkal széjjel nyomkodjuk. A leveleket felhajtogatva, azok fonákján rövid gyakorlat után igen gyorsan megtalálják a sárga szinü tojáscsomókat. A tojáscsomók ilyen módon való felkutatását és elpusztítását néhány napi időközben meg is kell többször (háromszor- négyszer) ismételnünk, mert a lepkék nem egyszerre rakják le a_ tojásokat. Ha a tojások elpusztításával elkésünk, pl. a rossz idő miatt, úgy még mindig marad időnk arra is, hogy a már kikelt piczi hernyócskákat széjjelnyomkodjuk ujjunkkal addig, amig egy csomóban vesztegelnek. Semmiesetre sem szabad a hernyóknak időt engedni arra, hogy elszóledjenek, mert azokat azután bajos dolog egyenkint összeszedni. Fontos dolog, hogy ismerjük a káposztapillangó ellenségeit is, a melyek a káposztahernyók ellen való védekezésben sokszor nagy mértékben segítségünkre vannak. Az óneklőmadarakon kívül itt főleg azokra az apró, szúnyognál is kisebb darazsakra gondolunk, a melyek egyike a kóposztahernyóban nevelkedik fel s a hernyóban ólősködve, ezt tönkre teszi. Azok a hangyatojás nagyságú sárga gubócskák, amelyek egy-egy beteges hernyót a kerítésen, fa derekán, falon borítanak és a melyet a tudatlan tévesen a káposztahernyó tojásainak tart, ennek a hasznos darázsnak a bábjai. Ezeket tehát kímélnünk kell, nem pedig irtani, úgy amint azt egyik-másik tapasztalatlan kertész teszi. Egy másik élősködő darász a bábokat támadja meg. Az ilyen fertőzött bábot, amelyből sohase lesz lepke, a gyakorlott szem sötótebb (szennyes) színéről ismeri meg. Az egészséges báb szép sárgás fehér szinü, csak a pettyezete fekete Egy-egy fertőzött lepkebábból tavaszra száz és száz ilyen hasznos darazsacska bújik elő. Megemlítjük végül, hogy a baromfiak rábocsátása a fertőzött káposztásföldekre, a hernyók felszedése czéljából rendesen balul üt ki, mert azok ott rendesen több kárt tesznek, mint amennyi hasznot hajtanak. Hasonlóképen hiábavaló kiadás és munka a hernyólepte káposztának hamuval, mószszel, kékkővel, vagy más efféle anyaggal való meghintóse is. Nyilvánvaló dolog, hogy csakis az együttes munkának lesz meg a kívánatos jó eredménye, ha nemcsak ketten-hárman kísérletképpen védekeznek a káposztahernyó ellen, hanem hogy ha a szomszédok is mindnyájan egyaránt irtják a hernyókat. Mert mit ér az, hogyha egy ember ki is irtja nagy költséggel a herIrúsheli intézkedésekre fentartott hely
