Hivatalos Közlemények, 1900. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-12 / 15. szám
- 102 írásbeli intézkedésekre fentartott hely Az 1870. évi LI. t.-cz. 2. szakaszában engedélyezett állandó adómentesség a házadon kívül kiterjed az ezen adó után járó általános jövedelmi pótadóra, az országos betegápolási pótadóra és egyéb a házadó után kivethető köz- vagy községi terhekre is. Állandó adómentességben részesittetnek a gyáros tulajdonát képező gyári és az ehhez hasonló ipari épületek, valamint a munkásoknak bérfizetés nélkül átengedett gyári munkás-lakások. Gyári épületnek — adózási szempontból — csak a gyári telken emelt épületek tekintendők. Ezen épületek ama részei, melyek lakásul szolgálnak, valamint a gyári telken, illetve telepen kívül — bár ennek czéljaira — emelt épületek nem adómentesek. Úgy szintén a gyárhoz tartozó oly raktárak, melyek az illető gyártól elkülönítve más épületekben vannak elhelyezve, az esetben sem adómentesek, ha azokban kizárólag az illető gyár saját gyártmányai tartatnak. Szeszfőzdék marhahizlaló épületeire azonban az adómentesség még akkor is kiterjed, ha ezek az épületek a tulajdonképeni gyári épületekkel nincsenek egybekötve, hanem azoktól távolabb, esetleg más telken állanak, de a bekötött marha az illető gyár termelvényein hizlaltatik. Ha a gyári vagy ipari épület bármily czélra bérbe adatik, az 1870. évi LI. t.-cz. 2-ban megállapított adómentesség megszűnik. A bérbeadott mezőgazdasági szeszfőzdékre tehát ez az adómentesség még abban az esetben sem terjed ki, ha ily gyárra nézve az állami kedvezmények bérlőnek adatnak meg. 4. §. Az állami kedvezményekben részesülő gyári és ipar-vállalatok részére a törvény 2. §-ának a) és d) pontjaiban biztosított adómentesség kiterjed a keresetadóra, a bányaadóra, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójára, valamint az ezen adók után járó útadóra, községi adóra, s kereskedelmi és iparkamarai illetékekre, az általános jövedelmi pótadóra, valamint az országos betegápolási pótadóra. Ha valamely mezőgazdasági szeszfőzdére nézve az állami kedvezmények bérlőnek adatnak meg, ezek a kedvezmények csakis a szeszfőzésből és marhahizlalásból eredő jövedelmet illetik és semmi esetre sincsenek csökkentő hatással a földbérletből eredő jövedelem után a minimális kulcs, vagy más adatok alapján megállapítandó III. oszt. keresetadó mérvére nézve. A törvény a törvényhatósági adó alól mentességet nem állapit meg. A törvény- hatóságok azonban fel vannak jogosítva, az állami kedvezményekben részesülő gyárak és ipartelepek tulajdonosait a törvényhatósági adó alól is fölmenteni, sőt a törvényhatóságok és községek (városok) oly újonnan létesítendő gyárakat és ipartelepeket is fölmenthetnek a törvényhatósági, illetőleg községi adó alól, amelyek az állami kedvezményekre igényt nem tarthatnak. A törvényhatóságok és községek (városok) részére a törvény 9. §-ában adott ez a felhatalmazás azonban fogyasztási adókra nem terjed ki, minél fogva a törvényhatósági és községi fogyasztási adók és fogyasztási adó természetű egyéb szolgáltatások fizetése alól semminemű gyárak és iparteleek fel nem menthetők. A törvény 9. §-a alapján a rendezett tanácsú város vagy község képviselőtestülete által hozott határozat a 15 napi törvényszerű felebbezési határidő letelte után a netalán beérkezett felebbezésekkel együtt jóváhagyás végett a törvényhatósághoz, a törvényhatósági bizottság jóváhagyó határozata pedig jogerőre emelkedés után a képviselőtestület határozatával együtt a belügyministerhez terjesztendő fel, ki ha a képviselőtestületnek a kedvezmény megszavazását tartalmazó határozatát vagyonfelügyeleti szempontból érvényre emelhetőnek tartja, az iratokat a kereskedelmi ministerhez teszi át. Vármegyék vagy törvényhatósági városok által a törvény 9. §-a alapján hozott határozat a felebbezési határidő lejárta után vagyonfelügyeleti szempontból leendő jóváhagyás végett a belügyministerhez terjesztendő fel, a belügyminister pedig, ha a határozatot vagyonfelügyeleti szempontból, jóváhagyhatnak tartja, azt a kereskedelmi ministerhez teszi át. Horvát-Szlavonországokban az erre vonatkozó határozatok a horvát-szlavon-d almát- országi bánhoz terjesztendők fel, a ki ezek tekintetében a kereskedelemügyi ministerrel egyetértve dönt. 5. §. 1. Azon gyárak és ipartelepek tulajdonosai, kik az egész vállalatra nézve részesülnek állami kedvezményekben, kötelesek a három évi adókivetési időszak első évében (január hó 31-éig) egyfelől kimutatni, hogy a vállalataikban előállitott gyártmányok, illetőleg iparczikkek mindegyikére kiterjednek-e az engedélyezett állami kedvezmények, és másfelől igazolni, hogy raktáraikban más vállalatok gyártmányait nem tartják. 2. Azon gyárak és ipar telepek tulajdonosai pedig, kik nem az egész vállalatra, hanem annak csak bizonyos részeire nézve részesülnek állami kedvezményekben, köte-