Hivatalos Közlemények, 1900. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-22 / 8. szám
oo 44745 VIII-899. sz. Kereskedelemügyi m. kir. Minister. Az összes hazai IL-foku iparhatóságoknak. — A kézi zálogok kiváltása, s a lejárt kölcsönök meghosszabbítása alkalmával nyugtató kiszolgáltatása tárgyában kiadott rendeletemet tudomásul s alkalmazkodás végett azzal a felhívással küldöm meg a hatóságnak, utasítsa a hatásköre alá tartozó I.-foku iparhatóságokat, hogy jelen rendeletemet úgy a területükön létező kézi- zálogüzletek tulajdonosával, mint lehető széles körben a közönséggel is ismertessék meg. Ezzel kapcsolatban még a következőket tartom szükségesnek a hatósággal közölni: 1. A magánzálogüzlet tulajdonosok ellen mind gyakrabban merülnek fel panaszok azon visszaélések miatt, melyekkel nevezettek „árverésen visszamaradt tárgyak“ elárusi- tása czimén nemcsak zálogházakból kikerült, hanem általuk összevásárolt uj, de selejtes ékszeráruk elárusitásával, valamint egyéb, alább érintendő jogosulatlan eljárások alkalmazásával a vásárló közönséget megtévesztve, károsítják. Evisszaélések főforrásának azt tartom, hogy a magán- zálogüzlet-tulajdonosok ékszer kereskedésre jogosító iparigazolványt váltva, zálog üzletüket és ékszerkereskedésüket egy-ugyanazon helyiségben folytatják. Ez a körülmény kapcsolatban a magánzálog üzletek kirakataiban, feliratain stb. alkalmazott „árverésen visszamaradt tárgyak" jelzéssel, a vásárló közönségben azt a hitet ébreszti, hogy az illető helyen olcsó pénzen értékes czikkhez jut, holott valójában nem egyszer értéktelen árut vásárol drága pénzért. Az 1881. XIV. t.-cz. 1. §-a szerint kézi-zálogüzlet nyitására magánosoknak az engedélyt az első fokú iparhatóság adja meg azon megbizhatóság mérlegelése mellett, hogy ezen üzlet viteléhez a közérdek szempontjából megkivántatik. Már pedig a megbizhatóság feltételeit az iparhatóság az engedély megadása alkalmával kutatni tartozik. A hivatkozott törvény czélzatához képest nem tartom elégségesnek, ha az iparhatóság a megbizhatóság feltételeinek megállapításánál csak a folyamodó fél személyi megbízhatóságát keresi, hanem elengedhetlenül kutatnia kell azt is, vájjon a kézi zálog- ütlet humanisztikus és szocziálpolitikai hivatását nem csorbithatják-e egyéb mérlegelendő körülmények, nevezetesen nem adnak-e ezen körülmények alkalmat a zálogra szorulók könnyelműségére, nem nyújtanak-e továbbá alkalmat a közönség megtévesztésére, végre vájjon ezen körülmények nem olyanok-e, melyek a zálogüzletre előirt iparhatósági ellenőrzést is meghiúsíthatják. Miután pedig a közönség megtévesztését czélzó hangzatos feliratok és a selejtes áruk zálogbaadásaval s ezek elárusitásával elkövetett üzelmek leginkább az ékszerüzletekkel kapcsolatos kézi-zálogüzletekben tapasztalhatók, továbbá mivel ezen üzletkapcsolat a zálogüzletek hatósági ellenőrzését is megnehezíti s igy az a megbizhatóság is, melyet az 1881. t -ez. 1. §-a a zálogüzlet tekintetében megkíván, fenn nem forog, felhívom a hatóságot, utasítsa a hatósága alá tartozó összes első foku iparhatóságokat, hogy ezek a jövőben csak oly esetben adják meg az 1881. XIV. t.-cz. 1. §-ában körülírt engedélyt, midőn a folyamodó kötelezi magát, hogy kézi-zálogüzletével egy-ugyanazon helyiségben ékszerkereskedést vagy más oly üzletet nem fog folytatni, mely által a fent körülirt tekintetek csorbulást szenvedhetnének. Utasítsa egyúttal a hatóság az első foku iparhatóságokat, hogy a kézi zálogüzlet-tulajdonosoktól e kötelezettség be nem tartása esetén az iparengedélyt azonnal vonják el s erről a hatóság utján hozzám jelentést tegyenek. Miután továbbá az említett erkölcsi tekinteteteket teljesen megóvni kívánom, utasítsa a hatóság az első foku iparhatóságokat arra is, hogy amennyiben ily kapcsolatos üzelmek most fennállanak, ezekről hozzám a hatóság utján jelentést tegyenek, mert ezen üzletek szétválasztása iránt esetről-esetre méltányos módon kívánok rendelkezni, illetőleg a kellő utasításokat a hatóság utján az első foku iparhatóságoknak megadni. Magától értetődvén, hogy a zálogtulajdonosoknak jogában áll ékszerkereskedésre, vagy más üzletre jogosító iparigazolványt váltani s ennek alapján zálogüzlete helyiségétől különböző más épületben levő helyiségében ékszerkereskedést folytatni. 2. Tapasztaltam továbbá, hogy »árverésről visszamaradt tárgyak* jelzés használata sokban hozzájárul a közönség félrevezettetéséhez, pedig az »árverésről visszamaradt zálogtárgyak* elnevezés az 1881. VÍV. t.-cz. 15. és 18. §§-ainak téves értelmezésén alapszik. Ugyanis az ép idézett törvény 15. §-a feltétlenül rendeli, hogy a lejáratig ki nem váltott zálog árverés utján értékesítendő, a 18. §. szerint pedig „kikiáltási árul a zálognak az üzletkönyvbe jegyzett becsértéke szolgál. Ezen áron alul zálog csak akkor adható el, ha a kikiáltási ár mellett vevő nem jelentkezik. * A magán zálogüzlet tulajdonosok elleni panaszokból az látszik kitűnni, hogy azok a törvény idézett szakaszait akként értelmezik, hogy ha a zálogtárgy a becsértéken el nem kel, az a kölcsönző intézet követelésének kielégítésére a zálogüzlet tulajdonos birtokába és tulajdonába jut s az ilyen zálogokból válnak az úgynevezett „árveréstől visszamaradt zálogtárgyak", melyeket azután a zálogüzlet-tulajdonos, ékszerkereskedésre szóló iparigazolványa alapján ily czimen árusit. írásbeli intézkedésekre fentartott hely
