Hivatalos Közlemények, 1900. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-01 / 5. szám

Az ország különböző részeiből jelentések érkezvén arról, hogy a nem magyar ajkúak által lakott vidékeken még számos oly idegen hangzású utónév van használatban, melyek a M. T. Akadémia által 1893-ban kiadott s az 1895. évi október 19-én 86225. sz. a. kelt belügyministeri körrendelettel valamennyi anyakönyvvezető részére megküldött jegyzékben nem fordulnak elő, a volt belügyminister úr 1896. évi julius hó 22-én 64687. sz. a. kelt körrendeletével felhívta a törvényhatóságokat, hogy az említett jegyzék kiegészithetése végett a törvényhatóság területén még használatban levő idegen hangzású utóneveket foglalják kimutatásba és ezt hozzá terjeszszék fel.

Az ezen rendelet folytán összegyűlt adatok a vallás- és közoktatásügyi minister úr közvetítésével a M. T. Akadémiával közöltetvén, a M. T. Akadémiának velem közölt véleménye alapján további eljárás végett a következőket tudatom Czimeddel:

Az újonnan összeirt utónevek legnagyobb részét az úgynevezett beczéző (dédelgető) nevek teszik, melyek vidékről-vidékre, korról-korra és családról-családra folytonosan változnak, s igy állandó jegyzékbe nem is foglalhatók. Ezen nevekre nézve utasitandók az anyakönyvvezetők, hogy a születési eset bejelentése végett előttük megjelenő félt kérdezzék ki arra nézve, hogy az általuk utónév gyanánt bejelentett beczéző névnek milyen név felel meg tulajdonkép, s ezt a nevet jegyezzék be az anyakönyvbe.

A beküldött utónevek között igen sok olj'an utónév fordul továbbá elő, melyek magyarra egyáltalában nem fordíthatók, minők pl. Alojzia, Autonella, Eulalia, Ajax, Bonifácz, Cariolan, Romulus, stb. Ezen nevek tehát ebben az alakjukban Írandók be az anyakönyvbe is.

Végül a kimutatásokban foglalt utóneveknek nem csekély része benne van már az 1893-ban megállapított jegyzékben is, s csak kisebb formai eltérés különbözteti meg őket a jegyzékbe felvett nevektől, igy pl. Amoroszin és Ambrosin (Ambrozin), Lenka és Lenca stb. Ezekre nézve már elegendő útmutatást ad a különböző helyes Írásoknak az akadémiai jegyzékben adott magyarázata is (4 , ő. és 7. lap), mely az anyakönyvvezetők által szem előtt tartandó.

Megjegyzem még ez alkalommal, hogy az anyakönyvvezetők részére használat végett megküldött »Nem magyar utónevek jegyzékéiben a M. T. Akadémia jelentése szerint két hiba fordul elő.

A kérdéses jegyzék 6. lapján foglalt Betti utónévnek ugyanis nem Erzsébet, hanem Borbála felel meg a magyarban, a jegyzék 9. lapján feltüntetett Florea utónév pedig a magyar nyelvben nem Virággal, hanem Flóra utónévvel helyettesítendő.

E hibák tehát az anyakönyvvezetők által a birtokukban levő jegyzékben megfelelően helyreigazitandók — Budapest, 1900. évi január hó 20-án. A minister helyett: Széli Ignácz s. k., államtitkár.

írásbeli intézkedésekre

fentartott hely

1964. ikt.

1900.

IV. Járási főszolgabirák. Auyakönyvvezettík. Auyakönyvvezető helyettesek.

Vezérszó: Horvát-Szlavonországi születési, halálozási és házassági esetek be nem jegyzése.

Az alábbi ministeri rendeletet az anyakönyvvezetők és helyetteseknek tudomás és pontos alkalmazkodásul, a járási főszolgabíróknak, mint közvetlen felettes hatóságnak, az ellenőrzés gyakorlása végett kiadom. — Gyulán, 1900. év január hó 25-én. Alispán helyett: Dr. Bodoky, várm. főjegyző.

Másolat. 126,561.—IX. szám. Magyar kir. belügyminister. Körrendelet valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének.

Ismételten előfordult, hogy az állami anyakönyvvezetők magyarországi községi illetőségű magyar állampolgárnak Horvát-Szlavonországok területén történt születését, házasságát vagy halálesetét az érdekelt felek által felmutatott Horvát-Szlavonországi anyakönyvi kivonat alapján, az 1894. évi XXXJJI. t.-cz. 77. és 78. §-ainak téves értelmezésével, a magyarországi anyakönyvbe újból bejegyezték.

Ennek folytán szükségesnek tartom kijelenteni, hogy mivel az 1894. évi XXX11I. t.-cz. 77. és 78. §-ai határozottan csak külföldön történt születésekről, házasságokról és halálesetekről intézkednek, s mivel az idézett szakaszoknak Horvát-Szlavonorszá- gokra való alkalmazását a törvény nem rendeli, ennélfogva Magyarországon a községi illetőséggel biró magyar állampolgárnak Horvát-Szlavonországok területén, vagyis a magyar szent korona országaihoz tartozó területrészen, — tehát nem külföldön előforduló — születési-, házassági- és halálesetei, a magyar állami anyakönyvekbe, a Horvát- Szlavonországi felekezeti anyakönyvi kivonatok alapján be nem vezethetők.

Megjegyezvén egyébként, hogy a kérdéses anyakönyvi eseteknek, a magyar állami anyakönyvekbe való újólagos bevezetése azért nem szükséges s a törvény azt- 37 -