Hivatalos Közlemények, 1900. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-09 / 32. szám
írásbeli intézkedésekre fentartott hely 222. eln. 1900. II. Főszolgabirúk, polgármester, elöljáróságok. Panaszok felvétele. Több ízben tapasztaltam, hogy egyes hatóságok, különösen az elöljáróságok, a hozzájuk panaszszal, vagy kéréssel forduló községi lakosokat, különösen azon esetben, ha a panasz, vagy kérelem elintézésére nem illetékesek, egyszerűen beküldik a vármegye alispánjához, mi által a panaszosoknak, illetve a kérvényezőknek múlhatatlanul uti-költsóget okoznak. Miután úgy az elöljáróságoknak, mint a többi közig, hatóságoknak kötelességük a hozzájuk forduló panaszosnak, vagy kérvényezőnek panaszát, vagy kérelmét, a mennyiben a közigazgatási-utra tartozik még illetéktelenség esetén is felvenni, s az illetékes hatósághoz továbbítani, — utasítom a tek. Czimeteket, hogy ennek megfelelően járjanak cl, a panasz, vagy kérelmi jkvet vegyék fel s azt terjeszszék be az ügyre vonatkozó felvilágosító jelentéssel s ne a feleket küldjék be, a kinek ügyében tek. Czimetelc meghallgatása nélkül- különben sem intóz- kedhetem. A mennyiben pedig az ügy közigazgatási útra nem tartozik, erről panaszost kellően világosítsák fel s követendő eljárásra adjanak útbaigazítást. Gyula, 1900. évi augusztus hó 4-én. Alispán helyett: dr. B o d o k y, várm. főjegyző14785. ikt. 1900. III. Járási főszolgabírók és városi tanóes, mint első fokú iparhatóság! Központi jegyzői tisztség! Iparhatósági ügyben kiszabott 5 korona pénzbüntetés átváltoztatása s újra felvétel. A m. kir. kereskedelmi ministől- ur alábbi rendeletét tudomás s miheztartás végett tek. Czimetekkel közlöm. Gyula, 1900. évi augusztus hó 2-án. Alispán helyett: dr. B o d o k y, vármegyei főjegyző. Másolat. 52373/VIII. sz. Kereskedelemügyi m. kir. minister. — Valamennyi magyarországi másodfokú iparhatóságnak. Tapasztaltam, hogy az alsófokú iparhatóságok az 1884. évi XVII. és az 1891. XIV. t.-czikkbe ütköző kihágás következtében hozott marasztaló ítéletekben, az öt koronában kiszabott pénzbüntetés behajthatatlansága esetén az elzárás tartamát 12 órában állapítják meg. Ezen szabálytalan eljárás okát abban vélem feltalálni, hogy a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. XXXIIL törvényezikknek a pénzbüntetésekre és pénzbírságokra vonatkozó 12. § ában ázván kimondva,miszerint: „öt koronát felül nem haladó összeg tizenkét óráig terjedő elzárásra, öt koronától húsz koronáig terjedő összeg pedig egy napi elzárásra változtatható át. További félreértések megszüntetése czóljából az igazságügyminister úrral egyetértőleg megkívánom jegyezni, hogy az 1896. évi XXXIII. t.-cz. 12. §-ában felállított az a szabály, hogy öt koronát felül nem haladó összeg tizenkét óráig terjedő elzárásra öt koronától húsz koronáig terjedő összeg pedig egy napi elzárásra változtatandó át, csak azokra a pénzbüntetésekre vonatkozik, melyek a bűnvádi perrendtartás (a jelen törvény) alapján szabatnak ki. Ilyenek például azok a pénzbüntetések, melyeket a vizsgáló, illetve a tárgyalást vezető biró azok ellen szabhat ki, kik valamely vizsgálati cselekmény teljesítésénél megintés után is sértő, vagy durva magaviseletét tanúsítanak, vagy a tárgyalás rendjét zavarják. (124. §. második b) és 542. §. harmadik bekezdés.) Hasonló pénzbüntetés szabható ki a lefoglalandó tárgy birtokosa ellen, ha e tárgyat felhívásra ki nem adja, s a házkutatás eredménytelenül foganatosíttatott, (170. §. első bekezdés) azon tanú ellen, ki kellő idézés daczára meg nem jelent, vagy a kihallgatás helyéről engedelem nélkül távozott (194. §. első bekezdés) stb. Mindezek a pénzbüntetések rendbüntotése- ket képeznek, a bűnvádi eljárás akadálytalan menetének biztosítását czélozzák, s végzésben szabatnak ki. Minden tekintetben különböznek tehát a közjogi jellegű, az anyagi büntető törvényekben előforduló pénzbüntetésektől, melyeket mint rendes büntetéseket a bíróság csak ítéletben állapíthat mog. Ennél fogva a bűnvádi perrendtartás alapján kiszabott pénzbüntetések átváltoztatására az 1896. évi XXXIII- t.-cz. 12-ik §-ában felállított szabály nem módosíthatja az 1879. évi XL. t.-cz. 22. §-ában, vagy egyéb büntető törvényekben meghatározott átváltoztatási kulcsot. Ebből következik, hogy az 1884. XVII. t.-cz., valamint az 1891- XIV. t.-cz. büntető — 232 -
