Hivatalos Közlemények, 1900. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-26 / 17. szám

írásbeli intézkedésekre

fentartott hely

s külön-külön három példányban szerkesztett jegyzékbe foglalandók, az elrontott űrlapokra nézve pedig az eddigi eljárás tartandó be.

Egyebekben a fennálló rendelkezések változást nem szenvedvén, a továbbiakat illetőleg, jelesen az űrlapok megszerzése s kezelése tekintetében irányadóul marad az 1888. évi »Budapesti Közlöny« 293. számában s a »Magyarország Rendeletek Tára« 199. folyó száma alatt megjelent 72974—888. számú körrendelet, önérthetőleg oly megszorítással, hogy ez alkalommal külön leszámolás alkalmazásba nem jöhet.

Végül utasítom a törvényhatóságot, hogy a területhez tartozó községek értesítése, illetve jelen reudeletem pontos végrehajtása iránt azonnal kellően intézkedjék. — Budapest, 1900. évi április hó 6-án. A minister helyett: Toepke s k., államtitkár.

8031. ikt.

1900.

III. Járási fwszolgabirák, Gyulaváros Polgármestere és községi elöljárók.

Vezérszó : Sertésvész elleni óvintézkedések.

Földmivelésügyi m. kir. minister urnák alábbi körrendeletét tudomás és szigorú miheztartás végett a járási főszolgabiráknak hasonló czólból, valamint az abban foglaltak széles körben leendő közhírré tétele, a hatósági és magán állatorvosok, vasúti szakértők értesítése végett 3887/1898. számú intézkedésem kapcsán kiadom. — Gyula, 1900. április 22-ón. Dr. F á b r y, alispán.

34194/III./1—1900. szám. M. kir. földmivelésügyi minister. Valamennyi törvényhatóságnak.

Azon kedvező helyzetből folyólag, mely szerint az ország területén a sertés- vész az előző években mutatkozott nagymérvű elterjedéséhez képest tetemesen csökkent, úgy hogy e betegséggel ma már csak 244 község van fertőzve, szükségesnek tartom a törvényhatóságokat újabban is felhívni, hogy a sertésvész fellépése esetén teendő hatósági intézkedések tárgyában 1898. február 8-án 9300. sz. alatt kiadott rendeletemet, a rendelkezésükre álló minden törvényes eszközzel és kellő szigorral hajtsák végre, s hogy az abban előirt óv és elfojtó intézkedéseknek a fertőzött községekben való erélyes alkalmazására állategészségügyi hatóságaikat és azok szakközegeit annál inkább utasítsák, mert az eddigi tapasztalatok meggyőznek arról, hogy e betegség ellen csak az óvintézkedések szigorú betartásával lehet sikeresen védekezni.

Egyúttal újból is hirdettesse ki a törvényhatóság mindenegyes községben, hogy a házi állatok birtokosai, pásztorok, gyepmesterek, mészárosok, vágatási biztosok, és mindazok, kik házi állatok gondozásával vannak megbízva, a birtokukban levő, illetőleg gondozásuk alatt álló sertések minden belső megbetegüló- sét vagy azok elhullását a községi elöljáróságnak azonnal bejelenteni tartoznak, s hogy ennek elmulasztásáéit a legszigorúbban fognak biintettetni, azon esetre pedig, ha a beteg vagy beteggyanus állat kiirtása válik szükségessé, kártalanítási igényeiket is elvesztik.

Hirdettesse ki továbbá minden egyes községben, hogy sertósvószszel fertőzött községeken át, más községből származó sertéseket lábon áthajtani; fertőzött községből származó sertéseket hatósági engedelem nélkül más községbe szállítani ; fertőzött községekben sertés-vásárt tartani tilos s hogy különösen tiltva van az ország minden községében a sertésekkel való házalás és sertéshulláknak folyókba, patakokba és tavakba való dobása.

A fentebbieken kívül, a sertésvész ellen való hathatós védekezés s ennek utján a szomszéd államokba irányuló sertéskivitelünk lehotő biztosítása érdekében még a következőkre hívom fel a törvényhatóságokat:

1. Ha a s e r t é s vé sz valamely községben, különösen élénk sertéstenyésztést és sertéskereskedelmet folytató helyeken járványszerüen lép fel (9300/1898. számú rendelet 9. §.), avagy onnan a szomszédos községek területére is átterjed, az esetre a törvényhatóság első tisztviselője az illetékes állami állatorvos előzetesen kikérendő véleményéhez képest és az érdekelt gazda és sertóskeroskcdő körök valamint az érdekelt községek elöljáróságának, I. fokú állategészségügyi hatóságának és szakközegeinek meghallgatása mellett, az 1888. VII. t.-cz. 36. §-a alapján egy, a betegség mérve, elterjedése és a helyi viszonyok szerint szükségesnek mutatkozó bizonyos terjedelmű, t. i. több községre kiterjedő vészkerület alakítása iránt intézkedni, s a tárgyalások eredményének megfelelően alakított vószkerü- letet elzárni, abban az állandó felügyelettel az illetékes I. fokú hatóságok egyikót és egy vagy a szükséghez képest több szakközeget megbízni, a sertésekre szóló marhaleveleket pedig bevonatni tartozik.- 124 -