Hivatalos Közlemények, 1899. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1899-02-16 / 7. szám

az e tekintetben fennálló . szabályok értelmében, vagyoni állásuk felől, egy a község elöljárósága részéről kiállított bizonyítványt tartoznak bemutatni. Ezen vagyoni bizonyítványok biztosítékul szolgálnak egyrészt arra nézve, hogy a kincstári lovak jó kezekbe kerülnek, a hol tartásuk veszélyeztetve nincs, másrészt ezen bizonyítványok anyagi alapját képezik annak, hogy a kiadott lovak értéke a kincstárral szemben minden eshetőség ilőfordultávaf a vállalkozóknál biztosítva van.

Miután ezen vagyoni bizonyítványok valódiságáról a kiállító községi elöljáróságok törvényszerüleg felelősek, magától értetődik, hogy a vállalkozók vagyoni állapotában előfordult kedvezőtlen körülmények, me lyekaz előbb bizonyított vagyoni állapotot érintik,tudomásul adandók azon honvédhuszár parancsnokságának, a honnan az érdekelt vállalkozó lovat vett ki tartásra, mert ily esetben már veszélyeztetve lehet a kincstár vagyona. Ámde a községi elöljáróságok a vagyoni bizonyítványok kiállításánál nem mindig járnak el a czélnak megfelelően, mért míg ezen bizonyitvány első kiállításánál bejelentik, hogy a lókivetelre jelentkező elegendő vagyoni biztosítékot nyújt arra nézve, miszerint elmarasztalása esetén az általa tartásra kivett lovak értéke megtérül, — sok esetben ha ily vállalkozók elmarasztaltattak, az első ízben kiállított vagyoni bizonyítványtól eltéröleg egy újonnan kiállított bizonyitványnyal vagyontalauságu- kat akarják beigazolni, melynek alapján azután a költség megtérítésének elengedéséért vagy legalább is azok megtérítési határidejének meghosszabbításáért folyamodnak és Így a lovak kivételénél biztosítékul szolgált vagyoni bizonyítvány majdnem értéktelenné válik. A közérdek, vagyis a kincstár javának megóvása czéljából felhívom a törvényhatóságot és meghagyom, hogy a járási tisztviselőket stb., s azok által az illetékes közegeket és községeket utasítsa, miszerint a vagyoni bizonyítványok kiállításánál mindig a legnagyobb pontossággal és a vagyoni állás hiteles beigazolását előtüntető módon járjanak el, mert a helytelenül kiállított vagyoni bizonyítványok veszélyeztetik a kincstár vagyonát és a valóságnak meg nem felelően kiállító hivatalos közegek nagymérvű kötelesség mulasztásnak hibájába estiek, és e miatt felelősségre fognak vonatni. Budapesten, 1899. évi január hó 22-én. A ministől' helyett: G r o in o n s. k. államtitkár.

2420. ikt.

1899.

V. Járási föszolgabirák. Gyula város polgármestere. Községi elöljáróságok. Községi orvosok

Vezérszó: Veszettség elleni védőoltások.

Magyar kir. belügyminister urnák alábbi körrendeletét tudomás végett a járási főszolgabíróknak, megfelelő eljárás és a hatósági orvosok értesítése végett pedig Gyula város polgármesterének és a községi elöljáróságoknak kiadom. Gyulán, 1899. évi január hó 28-án. Dr. F á b r y, alispán.

Másolat. 105,063. —VI. a. szám. Magyar kir. belügyminister. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Ismételve fordultak elő oly esetek, hogy a

törvényhatóságok a veszett vagy veszettség gyanújában álló állatok által megmart egyéneket csak akkor küldték a Pasteur-féle védoltások eszközlése végeit Budapestre, a midőn a maró állat veszettsége az agyával tett kísérletek által már kétségtelenül megállapittatott.

A megmart emberek orvoslása és beoltása iránt szükséges intézkedések foganatosítását azonban a diagnostikai vizsgálatok eredményétől függővé tenni nem lehet. Mert az állatorvosi akadémia tanártestületének a földmivelésügyi m. kir. tninister urhoz intézett véleményes jelentése szerint házi nyulakon, a melyeket e diagnostikai oltásokra rendesen felhasználnak, a szándékos fertőzés, illetőleg beoltás után átlag csak 12—21 nap múlva szokott a veszettség jellemző tünetekben mutatkozni. Ha tehát a maró állat agyának felküldésére és az eredmény közlésére szükséges időt is számításba vesszük, úgy legalább IQ — 25 nap telik el, amig a kísérlet eredményéről, illetőleg a megállapított kórisméről az illető hatóság értesíthető. De még azért sem tanácsos a kísérleti ellenőrző oltások eredményéről szóló jelentés beérkeztéig várni a megmartak felküldésével, mert megtörténik nem ritkán, hogy az ellenőrző oltások azért mutatnak uegativ eredményt, mert a felküldött állati liullarészek hiányos csomagolás miatt

nagy hőmérsékleti befolyások alatt szállítás közben rothadásnak indulnak, mi által a hullarészekben esetleg megvolt veszettségi viru's elveszti ható erejét. Másfelől pedig bebizonyult a veszettség ellen védő Pasteur-féle oltásokról, hogy minél előbb végeztetnek, azok annál biztosabb sikerrel járnak. — Végre még azért sem tanácsos a megmart emberek beoltásával addig várni, mig 16—25 nap múlva megérkezik a diagnostikai vizsgálat eredményéről az értesítés, mert fordulnak elő esetek, amidőn talán az egyéni sajátságok, vagy a fertőző anyag erős vi- ralentiája folytán, a lappangás ideje nagyon rövid és 14—18 nap múlva, sőt még rövidebb idő alatt is, a megmart emberen a veszettség kitör.

Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy veszett, vagy a veszettség gyanújában álló állatok által megmart egyéneknek védolt .sok czéljából való felküldése iránt az ellenőrző oltások eredményének- bevárása nélkül, lehetőleg azonnal intézkedjék és pedig annál inkább, mert az országos közegészségi tanácsnak véleménye szerint teljesen ki van zárva annak a lehetősége, hogy a megmartaknak veszettség ellen beoltása reájuk nézve valamely káros követkéz- m é n y nyel járna. Figyelmeztetem azonban a törvényhatóságot, hogy e tárgybani intézkedése a védoltás fontosságának megmagyarázásából s a Pasteur intézetbe való juthatás megkönnyítéséből álljon; mert erőszakot alkalmazni s a megmartakat akaratuk ellenére beoltani nem lehet.

Ha pedig a törvényhatóság a veszettség megállapítását. a védőoltásoktól eltekintve is szükségesnek tartja, ennek czéljából a maró állatnak mindig csak a fejét küldesse be és pedig csak a bonczolás foganatosítása után azonnal 1 : 1000 sublimat-oldatba mártott ruhába begöngyölve és fürészporral vagy korpával megtöltött, jól zárható rekeszbe csomagolva. Budapesten, 1899. évi január 22. P e r c z e 1, s. k.- 4 -