Hivatalos Közlemények, 1899. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-06 / 27. szám

3

I. A szőlőmoty évente kétszer szokott mutatkozni. Az első nemzedék hernyói május elejétől körülbelül junius utolsó harmadáig találhatók, a mikor kezdetben a fürt apró bimbóit, később a nyíló virágzatot, majd az apró kötődött bogyókat pusztítják. E hernyó eleinte igen parányi és zöldes szinti, később szennyes-zöldes, de feje és az utána következő első testiz feketés-barna; teljesen felnőtt korában 8—10 milliméter hosszú. E hernyót a fürtön sohasem lehet szabadon látni, mert a mig egész kicsi (1 milliméter hosszú), addig belefurakodik a bimbókba, miközben azokat finom pókszálakkal összekötögeti, későbben pedig részint az elrágott virágokból, részint azok elváló hulladékaiból ugyancsak a szájából eregető pókszálakkal a fűrt gerezdéi között hosszúkás fészket készít, a melynek belsejét kibéleli. E fészekben tartózkodik és innen indul ki, hogy kártételeit folytassa. E hernyó készíthet azonban egymásután több fészket is; innen van, hogy az ember abból egy fürtön 5—6-ot is talál, de hernyót csak egyben.

Junius végén teljesen kifejlődött és vagy az eddigi fészkében, vagy inkább a karón és szőlőtőke alkalmas repedésében, de nem ritkán a szőlő kötözésére használt anyagban (szalma, guzsbacsavart füzveszszők, sás vagy raffia között) készített külön burokban begubozódik. Bábja csak mintegy 6 milliméter hosszú és világosbarna.

Két hét múlva, és pedig junius végén szórványosan, julius elején tömegesen kikel e bábból a szőlőmoly, mely valamivel nagyobb és termetesebb a közönséges ruhamolynál, mert 7—8 milliméter hosszú és kiterjesztett szárnynyal 13—-15 milliméter széles E molyra könnyen rá lehet ismerni arról, hogy hátán, ha szárnyait háztető formájára összeteszi, a felső szárnyain egy kis nyereg alakra emlékeztető kávésbarna szinü harántsáv húzódik; a felső szárnyak hegyén a nyereg alakú rajzhoz hasonló szinü pont van.

A moly a nappal legnagyobb részét a levelek alsó felére húzódva tölti, csak este röpködik, miközben párzik és vagy a már félig kifejlődött bogyókra vagy azok nyeleire egyet-egyet, összesen mintegy 30—40 petét tojik. E pete fehéres és szabad szemmel nem igen vehető észre.

Az ebből a petéből kikelő kis hernyócska, tehát a szőlőmoly második nemzedéke, mely szinre és termetre majdnem teljesen azonos a júniusi hernyóval, julius és augusztusban a bogyókba fura- kodik. Azokat részben egészen kirágja, részben csak kikezdi, de szálaival mindig összefonogatja. Az igy megtámadott és összecsomózott bogyók, melyek legtöbbször a fürt hegyén vannak, rothadnak, nemcsak mert már úgyis megvannak sérülve, hanem azért is, mert rájuk telepednek a különböző gombák is. Egyes hernyók akadnak azonban a fejletlen u. n. „Márton-szőlő“-ben még október hónapban is.

Még mielőtt a szüret ideje beköszönt, a hernyó elhagyja a fürtöt és vagy a tőkére, vagy a karóra vándorol, hol bebábozódási helyet készít magának, a melyben október végéig eleinte mint hernyó vesztegel s csak azután bábozódik be. Ilyen báb alakjában ki is telel.

Május elején, de ha meleg a tavasz, akkor már április végén megjelenik jövő évben a moly újra, mely petéit a bontakozó hajtásokba, illetőleg azokban a bimbókra tojja ; e petékből kél ki az a nemzedék, mely tavaszszal és nyár elején a virág- fürtököt szokta rongálni.

A szőlőmoly előfordul szórványosan Magyar- országon s mint azt az 1898-iki esztendő mutatta igen nagy károkat okozhat.

11. A szőlőiloncza (Tortrix pilleriana) a szőlőmolytól nemcsak nagyságra, de életmódjára nézve is különbözik, mert évenkint csak egy nemzedéke van. Kártételét május eleje, közepe táján, tehát a szőlőmolylyal egyidejűleg kezdi és junius közepéig, esetleg végéig folytatja. Eleinte csak a hajtások hegyein rágcsál, a melyeket előbb többé-kevésbbé összefon, de ha a hernyó nagyobb (május végén, junius elején), akkor már az alsóbb levelekre száll le, s itt is mindig fészket készít magának olyanformán, hogy vagy egyszerűen behajlitja és leköti a levél egyik-másik karélyát, vagy hogy egy levél ránczos bemélyedésében maga fölé szálaiból egy fedőt szó, s abban él, vagy végül, hogy összefon néha több levelet vagy fürtöt is, ebben tanyázik s onnan rágja az elérhető zöld részeket. Ha a fészkéhez közeibe nincs mit rágnia, akkor odébb áll, s más helyen ismét újabb fészket készít annyiszor, a mennyiszer szükséges : 8—10-szer is, mig teljesen kifejlődik.

A hernyó eleinte (április végén, május elején) piczi, sárgás-zöld, majdnem olyan, mint a levél színe, de egy-két sárgás-zöld hernyó akad későbben is közte ; feje és feje után következő első test- szelvényének felső része fényes feketés-barna vagy fekete ; hátán az első testszelvény után következő testrészén, két hosszú sorban kis fehér, vagy zöldes pontocskákból piszkos-zöld, vagy vörhenyes szőrök erednek; testének alsó színe világos-zöld. Hosszúsága kifejlődött korában 30—40 milliméter. Igen élénk és fürge hernyó; legkisebb érintésre kiveti magát a fészkéből, úgy hogy azután a zöld lomb között nehéz rátalálni. Julius elején vagy néha valamivel későbben kikel a karókon és tőkén, de legtöbbször az összefont levelek között elhelyezett 12—14 milliméter hosszú barna szinü bábokból a lepke. Ez is éjjeli állat s a nappalt a levelek alsó felén meghúzódva tölti. Ez a lepke 10—15 milliméter hosszú, kiterjesztett szárnyakkal 20—25 milliméter széles és agyagszin-sárga, de ez a szin igen sok színárnyalatú. Jellemző ezen állatra nézve, hogy felső szárnyán a tőnél egy folt és azután három harántsáv van, mely a szárny alapszinénél mindig sötétebb árnyalatú. Ez a rajz is azonban olyan változó, mint általában a pillének alapszine- zete is.

Az este rajzó és ugyanakkor pározó pille petéit 10—20, legtöbbször 50—60, de olykor 150— 200 darabból álló csomóban a szőlőlevél felső lapjára tojja. E petecsomó eleinte halványzöld, de kikeléskor feketés-szürke. A petékből kikelt hernyók kikelés után rögtön, a nélkül, hogy sokat rágnának, elszélednek és alkalmas helj’en, kivált a karókon és a tőke elváladozó kérge alatt telelőre húzódnak, honnan azután jövő évben ismét a fakadó szőlő-