Hivatalos Közlemények, 1898. július-december (1. évfolyam, 1-27. szám)
1898-11-24 / 22. szám
ikt. sz. Érk. 1898. hó n. I. évfolyam. Gyula, 1898. november 24. 22-ik szám. HIVATALOS Békésvármegye hivatalos lapja. Kiadja a vármegye alispánja. Megjelenik rendszerint minden Csütörtökön a kiadásra kerülő közleményeknek megfelelő terjedelemben. Előfizetési pénzek a vármegye pénztári tisztséghez, reklamáeziók és hirdetések a vm. közig, kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési dij : Egész évre ....................3 frt — kr. Fé l évre.........................1 frt 50 kr. Hir detések dija: 100 szóig 2 frt, ezentúl minden megkezdett száz szónál 50 kr. Bélyegdij minden magánhirdetés után 30 kr. 24995._ 18 Ő8. I. Föszolgabirák. Polgármester. Községi elöljáróságok. Vezérszó : Király arczképe. Az alábbi ministeri rendeletet tudomás végett kiadom. Gyulán, 1898 évi november 21-én Dr. Fábry Sándor, alispán. Másolat. 6117. eln. szám. Magyar kir. belügy- minister. Körrendelet. Légrády testvérek budapesti nyomda- és műintézet tulajdonosok, az Ő cs. és ap. kir. Felsége legújabb arczképfelvétele nyomán, műintézetükben készült olajszinnyomatu képnek, a törvényhatóságoknak és községeknek való ajánlásáért folyamodtak hozzám. Midőn ennélfogva ezen képre a törvényhatóság figyelmét annak a felügyelete alá tartozó hivatalok és hatóságok részére leendő esetleges beszerzése indokából ezennel felhívom, egyúttal megjegyzem, hogy a kép ára 10 frt és a hozzávaló keretek az említett műintézetnél 6, 10, 15 írtért kaphatók. Budapesten, 1898. november 13. A minister helyett: JakabfFy, s. k., államtitkár. 25207. ikt. 1898. II. Valamennyi főszolgabíró. Polgármester. Községi elöljáróságok. Faiskolai felügyelő. Vezérszó: I. Erzsébet emlékfák ültetése. 2. Faültetés. Földmivelésügyi magyar királyi minister ur 71514 -1898. szánni, néhai Erzsébet királyné emlékére, emlékfák ültetése tárgyában kelt rendeletét a nemes eszmének buzgó támogatása és előmozdítása czéljáhól tek. czimetekkel közlöm, eljárásuk eredményéről május hó végéig jelentést kérek. Gyulán, 1S98. november 21-én. Dr. Fábry Sándor, alispán. Másolat. Földmivelésügyi magyar királyi minister. 71544—I-1-a. Két éve múlt, hogy az ezredéves múlt emlékét hiven ápoló nagyjainkhoz s a föld becsületes népéhez azt a kérést intéztem, hogy a millenium emlékére fákat ültessünk: és kérő szavam meghallgatásra talált. Ma már a hazafiul érzés biztos jeléül látom, hogy az ország minden vidékén közel két millió fa vert gyökeret az ezredéves anyaföldben, hogy majdan erős, sudár törzse hirdesse országnak világnak, hogy a nemzet a második ezredévet a honfoglaló elődök érdemének dicsőítésével kezdte, s hogy fennmaradásának alapját és jövőjének biztosítékát első sorban hagyományaik sértetlen fenntartásában és az azokhoz való hü ragaszkodásban kereste. Ezek az örömteljes emlékezet fái lesznek! De most a balsors a nemzetet őrangyalától fosztotta meg s minden kebelbe igaz és örök bánatot ültetett. Kétszeresen érezzük e gyászt és bánatot a mai napon, mely máskor örömünk napja volt, melyen dicsőült királynénk névnapi évfordulóját ünnepeltük. Mily szép és nemes elhatározás lenne a mai emlékezetes napon, mily igaz kifejezője lenne az országos gyásznak, ha hegyen és völgyön a városok népáradata s csendes falvak egyszerű lakói közt szomorufűz, terebélyes hárs, viharral daczoló tölgy és örökzöld fenyő hirdetné az Ő emlékezetét! Bár igaz, hogy az a tekintet, melynek mosolya egykoron egy nemzet jövőjének hajnalpirja volt, szobrász vésője által megörökítve nézend le ránk s kalaplevéve állunk meg majd egy emlék- szobor előtt, melynek parányait szinte csodás lelkesedéssel hordta össze szegény és gazdag hálája és hűsége: a kegyeletnek ezeknél az emlékeknél még sem szabad megpihennie! Mert a kinek bölcsője ott ringott egy erdőkoszoruzta tó bűbájos partjain; a kinek kedélye annyiszor vidult fel erdeink zugó fái közt és a kinek sebzett lelke oly édes enyhülést talált távol vidékek mythoszi ege alatt magasba nyúló százados erdők mélyén; a ki a természet szépségeinek oly csodálója volt: annak emlékét fák millióinak kell hirdetni; annak tiszteletére, mint az ókor mesés világában szentelt berkednek kell támadniok, hova áhítattal közeledjék az utas; a hol a fáradt vándor a nap heve ellen enyhelyet találjon s nemes érzelmekre gerjedjen a lélek! En bizalommal intézem azt a kérést a magyar társadalomhoz, hogy dicsőült királynénk emlékezetére emlékfákat ültessünk. Óhajom — s bizonyára csak ez lehet óhaja mindannyiunknak, — hogy a nemzet hálás kegyeletének ez ősi szokás szerint való megnyilatkozása KÖZLEMÉNYEK.
