Békés Megyei Hírlap, 2007. december (62. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-24 / 299. szám
17 2007. DECEMBER 24., HÉTFŐ - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP KARÁCSONY Művésznő, iskolába kell menni! gyermekszínész Boldoguláshoz, sikerhez legfontosabb az otthon kapott szeretet Ügyes keze nyomán színesbe öltöznek a régi kanapék és menyecskeládák A vadkacsa Hedvigjeként bájos, kedves kislány bűvölte el októberben a Jókai színház közönségét. Kesjár Katinka az Evangélikus gimnázium tizedi- kes tanulója és a Csabai Színistúdió növendéke. Niedzielsky Katalin Az adventi készülődés közepette találkoztunk. Katinkának természetes, hogy családjában karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékeznek, s a szeretet ünnepén távoli rokonok hazajönnek, kibékülnek. Kiskorában az érdekelte, milyen ajándékokat kap, most már inkább adni szeret. 1992. március 24-én született Békéscsabán, Csabaszabadiban lakik. Kedvenc tantárgya a biológia, amióta az emberi szervezettel foglalkoznak. Dédelgetett álma, hogy olyan orvos lehessen, akitől nem félnek a betegek; de a színész pálya is izgatja. A kettő együtt valószínűleg nem megy, ebben egyetértünk. A színistúdiót elég korán, kilencévesen kezdte. Előbb a nagymamával a csabaszabadi Szlovák Népdalkörben énekelt.- Talán észrevették a szüleim, hogy szeretnék színésznő vagy énekes lenni. Anyukám olvasta a Békés megyeiben a hirdetést, hogy a színistúdió felvételt hirdet. Nagyon megörültem, bár még csak kilencéves voltam. Elmentem a felvételire, de azt mondták, majd 14 évesen jöhetek. Elkísért a bátyám, akinek Szente Béla bácsi, a stúdió vezetője nagyon megörült, mert fiúból mindig hiány volt. Megbeszélték, hajön, hozhat engem is; azóta színistúdiós vagyok - mesélt az indulásról. A stúdióban „gyerekekhez mért alapot” kapott a beszédről, a színpadi mozgásról, értékelték az egyéni fejlődést. A Jókai színház művészei tanították, például „Hodu Józsi bácsi”. Józsa Mihály rendezte A négyszögletű kerek erdőt, amelyben eljátszotta Aromót, a fékezheteüen agyvelejű nyulat, aki mindig okoskodik, végül a szeretet győzedelmeskedik. Aztán a Berzsián és Didekiben ismét okoskodó nőszemélyt alakított, Zsebenci Klopédiát, később Ribizlit, a kisKatinka nem csak színészkedik, zongorázik, citerázik is, és mindig hű társra lel a szépirodalomban. A sok szerep inkább a szülőket viselte meg. kutyát. Az Újkígyósi Kastélyjátékokon a Valahol Európában előadásában Kuksi szerepét kapta. Ennyi elfoglaltság a tanulás mellett csak családi segítséggel megy, „a művésznőt" hozni-vin- ni kell. Erre mondta Katinka: „A szülők mindig ott vannak mögöttünk.”- Jogosan féltenek, ez a szakma kiszolgáltatottsággal jár, sok protekció kell, éjszakázás, lumpolás. Attól is tartottak, hogyan élem meg a kudarcot vagy a sikert. Amikor látják, túlhajszolt vagyok, tele a naptáram, nincs különösebb okom, mégis sírok, azt mondják: Katinka, állj le! S persze a színház nem mehet a tanulás rovására, de lelkiismeretes vagyok, tudom, Hedvig életvidám kislány, pörgős, olyan, mint én vagyok - mondta Katinka Nyáron a színistúdiós táborban érte a hír, hogy gyerekszereplőket keresnek. Ibsentől A vadkacsát nem ismerte, otthon nem merte bevallani, hogy érdekli, csak letette a lapot, hogy mit szólnak hozzá. Szülei azt mondták, túl nagy teher iskola mellett az éjszakázás, a bejárás. Mégis úgy döntöttek, elmegy a válogatásra, megnézi, milyen. A meghallgatás után nem bízott a sikerben. El is határozta: ilyet többet nem csinál, viszont tanult, látta, milyen egy válogatás. Nagyon meglepá dött, amikor visszahívták. Az egy évvel fiatalabb Hedvig sorsa nagyon megrázta Katinkát, amikor először olvasta, végigsírta a történetet -A szerep nagyon tetszett, életvidám, pörgős, olyan, minién Hedvig imádja apját, akinek szere- tete nélkül nem akar tovább élni. vagyok. Nyitott mindenre, szeret olvasni, de megfog vakulni, és ezt nem tudja. Amikor rádöbben, hogy a világ milyen gonosz, az apja sem olyan, amilyennek hitte, már nem szereti, akkor úgy érzi, nincs miért élnie, öngyilkos lesz. Már olvasáskor olyan bátor voltam, beleképzeltem magamat a szerepbe, agyal- tam, hogyan csinálnám meg. A színház világában mindenki tegez mindenkit - mondta Katinka, hogy ez először nehéz volt számára. Aztán egyre jobban feloldódott, belerázódott a munkába. Sokan segítették, főleg Kovács Edit. Összebarátkoztak, és a kislánynak jólesett, hogy vigyáztak, figyeltek rá Néha mondták este: „haladjunk, mert holnap Katinkának iskolába kell mennie”. első a lecke. Az osztálytársaknak először talán az tűnt fel, hogy Katinka készüleüen az órákon, aztán elmentek megnézni az előadást, gratuláltak, hogy ügyes. Lehet, hogy a színház miatt becsúszott néhány rosszabb jegy, de az evangélikusban szeretik a művészeteket, és a tanárok rugalmasak. Amikor még kisiskolásként először lépett be a színházba, rácsodálkozott a színészek képeire meg a piros székekre. A színiiskola tavalyi negyedikeseinek vizsgaelőadásán szaladgált a színpadon, ez volt első fellépése a Jókai színházban.- A tinédzser kor különös, ilyenkor furcsa gondolatok bujkálnak a fejben. Sok gyerek felnagyítja problémáit, akad, akiben felmerül az öngyilkosság gondolata is. Az okot a családi háttérben kell keresni - vélekedett bölcsen Kaünka, amikor a színház után korosztályáról kérdeztem. — Ha a világban, az iskolában megbántják a gyereket, az annyira nem fáj, ha a családban már kapott egy bázist, pajzsot, amivel megvédheti magát. Mert a legfontosabb, hogy otthon szeressenek. Aki az elmúlt napokban ellátogatott a békésszentandrási művelődési házban berendezett karácsonyi kézműveskiállításra, az igazán szép munkákat láthatott. Többek között egy régi, népi motívumokkal megfestett bútordarabot is, amely Lévainé Erdősi Tünde alkotása.- Bútorfestéssel kevesen foglalkoznak az országban, így nekem sem nagyon volt kitől tanulnom - meséli Tünde, miközben kisebbik gyermeke, a kétéves Zsolti élénken szaladgál körülöttünk. — A könyvtárakból beszereztem mindenféle szakkönyvet, így tanultam meg a technikákat és a mintákat. A bútorok adottak voltak, mivel ■ Az akrilfestékkel nagyon sokoldalú színvilágot lehet kialakítani. férjem vállalkozóként régi bútorokkal kereskedik. A menyecskeládákon, tékákon, kanapékon még látszottak a régi minták, ezeket nekem csak fel kellett újítanom. Eleinte porfestékkel, enyves keverékkel dolgoztam én is, mint az egykori bútorfestők. Később áttértem az akrilfestékre, ezzel sokoldalú színvilágot lehet kialakítani. A szentandrási fiatalasszony több festett bútorát is zsűrizték már idehaza, alkotásai azonban leginkább Angliában, Franciaországban és Amerikában találtak gazdára. Most, a gyes idején szünetelteti ezt a tevékenységet, jövőre azonban újrakezdi. ■ L. J. A székelymintás szék igen mutatós. Öröm és bánat egyformán belefért a százhat esztendőbe születésnap Annuska néni jó egészségnek örvend — igaz, látását elvesztette, így az olvasásról le kellett mondania Békés megye legidősebb lakója két nappal ezelőtt ünnepelte 106. születésnapját. A ma Kondoroson élő Tóth Györgyné Annuska néni 1901. december 22- én Szarvason látta meg a napvilágot. Bár ezúttal váratlanul érkezem Kondorosra, a Kinizsi utcai házba, a meglepetés mégis engem ér, nem a háziakat. Az ágya szélén ülő idős asszony ugyanis rögtön az első szavak után megismer. Pedig amióta legutóbb találkoztunk, elvesztette látását, így csak a hallására hagyatkozhat.- Emlékszem a hangjára, maga járt itt tavaly is! - mondja Annuska néni, majd kérdések nélkül beszélni, mesélni kezd. Arról, hogy számára a születésnap nemcsak ünnep, hanem egyben nagyon szomorú dá■ Sokféle étel került az asztalra, hogy gazdag legyen a következő év. tűm. Huszonöt évvel ezelőtt ugyanis éppen a születésnapján, december 22-én temette el egyetlen fiát. Azóta menyével és egyik unokájával él együtt. — Jaj, nem kell már engem fényképezni, minek az ilyen öregasszonyt mutogatni, csak kinevetnek majd az emberek! - szabadkozik, miközben egyik kezével megigazítja kendőjét. Amikor a közelgő karácsonyra terelődik a szó, nem szalasztja el többször is megerősíteni, hogy ő bizony sok-sok éneket felelevenít majd ezen a napon.- Nem mondom, hogy az egész énekeskönyvet kívülről tudom, de az biztos, hogy bár a betűket már nem látom, mégis sok karácsonyi énekre emlékszem. Meg a régi szentesték is élénken élnek bennem. Ilyenkor az édesanyám mindig sokféle ételt tett az asztalra azért, hogy gazdag legyen a következő esztendőnk. Hát igen, régen volt! - sóhajt egy nagyot, majd a háborús emlékek felé kalandozik. Arról mesél, hogy az első vüágégés Annuska néni vallásos családból származik, sokat imádkozik, énekel. idején négy bátyja is harcolt a fronton, s igen nagy volt az öröm odahaza, amikor valamelyiküktől híradás érkezett. Aztán a férjével együtt töltött dolgos évtizedekre terelődik a szó. Felidézi emlékezetében a régi, Kondoros melletti tanyát, ahol nevelték a jószágokat, művelték a földeket. Szeretetben és kölcsönös megbecsülésben éltek egészen addig, amíg a Jóisten el nem szólította a férjét.- Nem tudom, mivel érdemeltem ki a Jóistentől ezt a hosszú életet, nem tettem érte semmi különöset! - mondja Annuska néni, amikor elköszönök. Aztán megegyezünk abban, hogy jövőre újra találkozunk. ■ L. J.
