Békés Megyei Hírlap, 2007. november (62. évfolyam, 255-279. szám)
2007-11-03 / 256. szám
2007. NOVEMBER 3., SZOMBAT - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SZÜLŐFÖLDEM *'*.*•< * 7 mmm szülőföldem, békés megye Azok a jaminai bandaháborúk! A müncheni olimpián a véres terrorcselekmény után az első arany ökölvívónk nyakában csillogott. Cipőt pucolni ment a Hősök terére a rendszerváltáskor, életjáradék lett belőle. r / / i Az egykori papírsúlyú öklöző, olimpiai bajnok címeres mezben. Gyurika ma sem felejtette el csabai barátait, ők pedig egyszerű, nagyon jólelkű embernek tartják Legendák társaságában. A felvételen balról Papp László, Gedó György, Adler Zsigmond, valamint Harangi Imre olimpiai bajnok. .4 Békéscsabán élő Kesjár Mihály Gedóval egy időben bunyózott az 1956-os forradalom után alapított Békéscsabai Építőkben. Nagy szeretettel beszélt egykori klubtársáról, barátjáról.- Az Építőkben több mint negyvenen bunyóztunk, Gyurika, a bátyja, István és Márton Pál, a Povázsai-tesri'érek, Simon Károly, Walfisch Richard, Hóbei János, Szaszák János alkotta csapat stabil tagja volt az akkori NB Il-es csapatbajnokságnak, amely 1960-ban megnyerte a sorozatot. Kocziha János edző remekül összetartotta kis csapatunkat, a tréner sajnos a hatvanas évek elején elhunyt. Míg István bátyja egy erős és kissé agresszív fiú. volt, addig Gyurika törékeny, csöpp alkat. A hatmnas évek elején bevonultam katonának, útjaink akkor elváltak. Tehetségével már gyerekként kitűnt a többiek közül, de hogy ilyen sokra viszi, talán senki nem sejtette. Sose felejtette el békéscsabai barátait, a müncheni olimpia után első útja hozzánk vezetett, hogy megmutassa nekünk az aranyérmét. Gyurikával a mai napig összejárunk, a közeljövőben várom egy jó kis csabai disznótorra. Ha éppen Pesten járok, és ő tudomást szerez róla, rendszeresen meghív otthonába. Imádja a csabai kolbászt, amikor csak tudok, küldök neki. Végtelenül egyszerű, nagyon jólelkű ember - osztotta meg velünk gondolatait Kesjár Mihály. Kevesen tudják, hogy az 1972-es müncheni olimpián a véres terrorcselekmény után az első aranyérmet Gedó György nyakába akasztották. A büszke győztes az ökölvívást Békéscsabán kezdte. Gajdács Pál * 300 Az izraeli sportolók elleni véres merénylet után a legpesszimistábbaknak még az is eszébe jutott, hogy félbeszakad az olimpia. Bár a tragédia, melyben több sportoló és edző is meghalt, sötét árnyékként végig ott lebegett, az ötkarikás játékok folytatódtak, s az első aranyérmet éppen egy magyar sportoló, Gedó György harcolta ki.- A dobogón különleges érzések kavarogtak bennem. Aj történtek miatt mélységes szó-' morúságot éreztem, ugyanakkor hatalmas boldogságot is, miután a döntőben négy-egyre legyőztem észak-koreai ellenfelemet, és hogy egyáltalán: nem kellett idő előtt hazautaznom — mondja még mindig meghatot- tan az 58 éves bajnok. Egy időben elterjedt, hogy eladta a müncheni arany medálját. Egy amerikai üzletember 300 ezer eurót is kínált neki.- Ez a hír Bocsák Miklós: „Hogyan élnek az olimpiai bajnokok?” című könyvében jelent meg. Tudnék mondani néhány bajnokot, akik eladták a medáljukat, de én nem válnék meg tőle soha. Majd húsz évvel ezelőtt nagy visszhangot váltott ki Gedó György budapesti „akciója”.- A rendszerváltás idején azért mentem le cipőt pucolni a Hősök terére, hogy felhívjam a figyelmet az értékeinkre, a nagy sportolóinkra, akiket anyagilag bizony nem kellően becsültek meg. Talán ennek is köszönhető, hogy később a parlament megszavazta az olimpiai bajnokok és helyezettek életjáradékát. A montreali nyári játékokon már belekóstolt az edzősködés- be is, több évig a Vasas vezetőedzőjeként dolgozott. Edzőként a legszívesebben mégis a kilencvenes évek elején Egerben eltöltött időszakra gondol vissza. — Közös erővel hoztuk rendbe a bázisunkat, nem kevesebb, mint nyolcvan gyerekkel foglalkoztam. Sajnos, egy rossz mozdulat miatt két csigolyám is megsérült, és jó időre tolószékbe kényszerültem. Ez gyakorlatilag kettétörte edzői pályafutásomat. Ma sem unatkozom, edzésterveket, szakmai programokat készítek, járok Újpestre, Óbudára, ha kell vidékre - mondja. A mai magyar ökölvívóéletben dolgozókról időről időre erősen kritikus véleményt formál. Bár már rég felhagyott a bunyóval, az edzői pályafutása is derékba tört, Gedó György nem tud elszakadni az imádott sportágtól. —A bunyó mindig is technikai sportág volt, a nyolcvanas évektől kezdve csak futkosnak a bunyósok, menekülnek az ütések elől. Megváltozott a jellege, a stílusa. Szegény nevelőedzőm, a legendás Adler Zsigmond — aki nemcsak a sportra, hanem az életre is nevelt bennünket - idején teljesen más stílusra oktattak bennünket. Ml még „bukósisak” nélkül léptünk a ringbe, Kovács István és társai már fejvédőben nőttek fel. A vezetőkkel kapcsolatban csak annyit, nem őket akarom bántani, de az határozottan bosszant, hogy az ökölvívást is túlságosan az anyagiasság jellemzi, s ez nagyon nem tesz jót a sportágnak—jegyzi meg. A jelenkor amatőr bunyósairól alig merem kérdezni, az éppen beszélgetésünk idején kezdődő chicagói világbajnokság magyar esélyeiről nem is szívesen szól. — Várjuk meg, míg befejeződik a vébé. Az az igazság, hogy kevés esélyt látok arra, hogy bárki is feljut a dobogóra - mondja szűkszavúan. Gedó Györgyöt egri balesete után két esztendővel, 1996-ban újabb csapás érte, elvesztette szeretett feleségét, egyedül maradt két kisgyermekével.- A fiam négy és fél, a lányom ötéves volt akkor. Nehéz, nélkülözésektől sem mentes időszakot kellett túlélnünk. A kislányom ma már kereskedelmi iskolába jár, a fiam szakácsnak tanul. Büszke vagyok rájuk, és most már jól érzem magam a bőrömben. Amikor gyerekkorára terelődik a szó, felcsillan a szeme: alig várom már, hogy lemenjek egykori klubtársamhoz, nagyszerű barátomhoz, Kesjár Misihez. Tervezünk egy téli disznóvágást. Békéscsaba kitörölhetetlen szelete az életemnek, ha szóba kerül a város, mindig erős nosztalgiát érzek iránta. Négy olimpián öklözött Gedó György 1949. április 23-án Budapesten látta meg a napvilágot, ám hároméves korában családja Békéscsabára költözött és ott került kapcsolatba az ökölvívással 1957-től a Békéscsabai Építők Előre, 1965-től a Magyar Pamut, majd két évvel később a Budapesti Vasas szakosztályában öklözött. 1968-tól a 48 kilogrammos súlycsoportban tizenkét éven keresztül szerepelt a magyar válogatottban. 1969-ben Bukarestben Európa-bajnok lett, címét a két évvel későbbi madridi kontinensbajnokságon megvédte. Négy olimpián vett részt (1968 Mexikóváros, 1972 München, 1976 Montreal, 1980 Moszkva), olimpiát a bajor nagyvárosban nyert, amely a nyári olimpiák történetének százegyedik magyar aranyérme volt. Nyolcszoros magyar bajnok, 1968-ban és 1972-ben az év ökölvívójának választották. A bunyóval az 1980-as ötkarikás játékok után hagyott fel. Edzősködött a Vasasnál és az egri Kordaxnál is. Ezután a Belvárosi Vendéglátó Vállalat üzletvezetőjeként, majd a Népstadion és Intézményei Vállalat rendészeként tevékenykedett. Ugrás a „Szajnába"- Háromesztendős koromban az édesanyám tüdőbetegséget kapott, az orvosok a vidéki levegőt javasolták számára. A rokonság nagy része Békéscsabán és Újkígyóson lakott, így kerültünk a Viharsarokba. Élénken él bennem a jaminai bandaháborúk korszaka, azokból a fiúkból számtalan ügyes ökölvívó került ki, elég ha csak Kuba Jancsi és Jelenka Mihály nevét említem. Állandóan jártuk a várost, trapéznadrágot hordtunk és a twistre táncoltunk. Márton Pisti barátommal horgásztunk, a Brigád moziba jártunk. Ha kellett, gyerekként munkát is vállaltam. Sosem felejtem el, hogy a ligetnél rendszeresen ugráltunk az Élővíz-csatornába, vagy ahogyan mi hívtuk, a békéscsabai „Szajnába”. A fiatalon eltávozott Tímár Béla, a később befutott Jászai Mari-díjas színész, a Keménykalap és krumpliorr majomtolvaja nem mert egyedül ugrani, de semmi esetre sem akarta kihagyni a különleges élményt Megoldottuk, kéz a kézben csobbantunk bele a vízbe. Ekkor barátkoztunk össze — elevenítette fel legkedvesebb élményeit Gedó György. GEDO CSABAI DISZNÓTORBA KÉSZÜL * * jt A i A J i
