Békés Megyei Hírlap, 2007. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-22 / 195. szám

2007. AUGUSZTUS 22., SZERDA - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP DIÁKVILÁG — SETA 13 Élet a dalok és a húrok között, hiszen ennél nincs szebb, jobb A művészet már ősidők óta életünk szerves részét jelenti. A tánc, az irodalom, a szobrá­szat és sok más művészeti ág is ide tartozik. Ezek közül is az egyik legkiemelkedőbb - legalábbis számomra - a ze­ne. A zene olyan része az éle­temnek, ahol teljesen önma­gam lehetek, és ahol ki tudom magam fejezni minden korlát nélkül. A mondás úgy tartja, a jó zenészt a jó hangszer te­szi. Lassan négy éve hege­dülök, és a négy év alatt - a nehézségeket leszá­mítva — minden percét A modellek fajtái: Montagnanna, Guarneri, V '***' \ Stradivari és ' r. X? élveztem. A zene megta­nított a pontos­ságra és a határozottságra. Igaz, van még mit tanulnom, de igyekszem. Sok barátot is sikerült szereznem a zene ré­vén. Tagja vagyok egy vonós- zenekarnak, név szerint ez a Walzer zenekar. A kis csoport jelen pillanatban tíz főt szám­lál. A próbák a kemény gya­korlás mellett jó hangulatban telnek. Gyakran lépünk fel ünnepségeken és városi ren­dezvényeken. Úgy veszem észre, hogy manapság a zene kezdi értékét veszíteni. Egyre kevesebb ember, fiatal tanul meg valamilyen hangszeren játszani, pedig ezáltal is lehet fejleszteni mind az értelmet, mind pedig a jellemet. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nem késő még elkezde­ni, illetve folytami a tanulást „Mert a zene az kell...” A legszebb hegedű habos­jávorból, lucfenyőből készül. ■ Szabó Patrik Zoltán Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium Az vagy, amit megeszel?! spanyolhon A felelősségtudat egy bűzös szeméttelepen ért utol Öt ország fiataljai barátkoztak Spanyolországban, láttunk élő történelmet, emberi virtust és dolgozók sziesztáját, amelynek bevezetéséről szó van. Hunyadis diákként az a megtiszteltetés ért, hogy beválasztottak az Eurodesk információs há­lózat Mobilitás magyaror­szági irodájának „Fiata­lok lendületben” című nemzetközi ifjúsági cse- reprogram-pályázat tízfős diákcsapatába. A Békés megyei önkormányzat által szervezett csereprogram­ban - amely 2002 óta létezik - különböző országok vesznek részt, és vetésforgószerűen minden évben másik ország a pályázó és egyben fogadó, a többiek a résztvevő, illetve partnerországok. Az idén Spa­nyolország volt a fogadó, a résztvevők pedig Finnország, Portugália, Franciaország és Magyarország. Mindenhonnan 10 diák érkezett és egy csoport- vezető. A Békés megyei csapa­tot Erdeiné Gergely Emőke ve­zette. Minden évben egy fő té­mát tárgyalnak, az idén a kör­nyezetszennyezés és a globá­lis felmelegedés problémáit választották. Július 19-én reggel fél 6-kor vágtunk neki a nagy útnak. A 12 órás út potom 20 kilós cso­maggal kissé fárasztó volt. A megérkezés hatásos: megfárad­va, de törve nem, totyogtunk be a szállásra. Frissítő volt a hűvös szellő, az ég szinte azúrkék. El­indultunk felfedezni a várost. Aranda de Duerdo nyugodt volt és a kis kanyargós utcákkal na­gyon hangulatos. Az esti hold­fényben találtuk meg a templo­mot és egy kis parkot. A rejtett kikövezett téren igazi műalko­tást csodálhattunk meg egy női szobor alakjában. Azt, hogy ki ő, nem tudtuk meg, de ez a titok A felelősségtudat egy szemét­telepen ért utol. Körbevittek és úgy éreztem, pórus szinten le­szek büdös. Meleg volt és az er­jedő, oszló hulladék mintha bosszút akart volna állni. A ve­zetőnk egy frappáns mondás­sal nyugtatott: - Ezek is mi va­gyunk, amit elfogyasztottunk! Mintha villám csapott volna be­lém. Az vagy, amit eszel?! Tenni kell környezetünkért! Egyik reggel Burgosba indul­tunk és először egy templomba látogattunk el. Mindenki meg­rohanta az ajándékboltot, amit Szieszta az élet sója.ha van, idehaza is... í szavaznék egy ilyen törvényjavaslatot... csak izgalmasabbá tette az ottlé­tet. Jártam középkori városban - Village Penaranda de Duerdo -, megtanultam kenuzni egy olyan tavon, ami alatt egy tele­pülés van, bűvészkedtem, és nem utolsó sorban nemzeti tán­cokat tanultam. én kihagytam volna, ha nincs az a túlvilági illat. Nem vagyok éppen vallásos, de amikor a ke­zembe vettem az eredeti rózsa­szirmokból préselt füzért, én is átszellemültem. Szinte éreztem rajta: Valaki vigyáz ránk! A köz­pontba érve elhatároztam, fi­gyelek a történelemórán. A mo­solygós arcú idegenvezető ma­gával ragadó volt. Időutazáson találtam magam, együtt éltem a történetekkel. Utazásom során többször előfordult, hogy valamilyen őrült helyzetben kellett ki­mondjam: Pamplona. Mikor megkérdeztem mi ez, szinte ki­nevettek. Ahol a vad, erős bi­kák előtt futni lehet, mi több, kell! A kultusz, ami a bikák és a bikaviadalok körül forog, van olyan vad és szenvedélyes, mint maga az állat. Szinte ta­pintható az a bizonyos virtus. Mindegy, hogy idős vagy fiatal, férfi vagy nő, amikor mesélnek róla, úgy érezzük, futnunk kell. Az első futók a korabeli mindenes fiúk voltak, amikor vezették be a bikákat a mező­ről a városon át. Akkor munká­nak számított, most büszkeség­ből, virtusból kockáztatják az életüket. Ilyen és még hasonlóan szép élményekkel tértem vissza a 40 fokos Magyarországra, és örömmel nyugtáztam, minde­nütt jó, de azért itt mégis itthon vagyok - és ez a legjobb. ■ Czuth Erika Hunyadi János Középiskola, Mezőkovácsháza Gyomaendrőd „huligánjai” ezek az izgő-mozgó sportpalánták Gyomaendrődön éldegélünk néhányan srácok, akik nem szokványos sportokat űzünk (deszka, kori, bmx). Elég ke­vesen vagyunk. Sokan abba­hagyják, mert nehezek ezek a sportok, és folyton leszól­nak minket, bekiabálnak az utcán az arra járók. Például csinálsz egy trükköt, de nem jön össze, és erre kinevetnek az ott téblábolók, pedig te csak sportolsz, de ők ezt nem értékelik, és egyszerűen huli­gánnak neveznek. Szóval Gyomaendrőd huligánjait az extrém sportokat űző fiatalok testesítik meg. A huligán szót azért ragasztották ránk, mert állítólag rongáljuk Gyoma- endrődöt. Állítólag a 7-8 cen­tis FEHÉR kerekeinkkel a mad-max köröket is mi csi­náljuk! Pedig ezt a motoroso­kon kellene számon kérniük! Ha már a rongálásról van szó, akkor arról is beszélhet­nénk, hogy a kis pénzünkből általunk készített pár elemet — pusztán utálatból — szét­vágták, meg ellopták a vasat róluk. És mi vagyunk a huli­gánok...!? Nem mellékesen Az ilyen felsze­relésről csak álmodhatnak a gyomaendrődi srácok. Gyoma nem alkalmas ezen sportok gyakorlására, ezért egy nagyáruház parkolójában szoktunk hajtani. Azt szeret­ném elérni, változzon az em­berek véleménye, hagyjanak minket deszkázni, korizni, bi­ciklizni. Mi is ugyanolyan sportolók vagyunk, mint a hi­vatalosan elfogadottak, még ha kicsit extrémek is. Remé­lem vannak, akik elgondol­koznak és hagynak minket kibontakozni. Bezzeg büsz­kék lennének ránk, ha a vi­lágsajtóban találkoznának a nevünkkel. De így is haszno­sabban vezetjük le az energi­áinkat, mint a káros szoká­sok rabjai. Hát nem? ■ Árgyelán Péter Kner Imre Gimnázium Gyomaendrőd Születnek manapság költők tanulás Megismerhetjük tehetségeinket, az idő igazol Nagyon fontos, hogy ismerjük a történelmünket. Ezzel egyetér­tek. De mikor tanulunk a mai költőkről, írókról? Egyáltalán mit is tanulunk? Egy ember éle­tét, versei részletes elemzését... egyebeket. Milyenek azok a ver­sek? Vidámak és szívesen olvas­suk őket? Nem. Halálról, világ­fájdalomról, meg nem értettség- ről, bánatról szólnak. Egyetlen olyan téma van, amely örök, az a szerelem. Nekem ne mondja senki, hogy csak akkor boldog az ember, ha szerelmes! Örö­mükben miért nem írtak? Na­gyon jó egy diáknak úgy beülni az órára, hogy tudja, 45 percen keresztül egy negativitással teli műről hallgathat? Ráadásul, ha figyel is, teljesen hatása alá von­ja az anyag hangulata. Mi lesz ■Egyetlen olyan téma Van’ »»»ely örök, az a szerelem. utána? Zaklatott, elrontják a napját. Lehet észre se vesszük, de a tudatalattink ezt megjegy­zi. Pár év múlva megkérdezik a gyereket: Na, miről tanultál ti­zenkét év alatt? „Háborúkról, el­keseredett költőkről, depresszi­ós írókról, gyilkos hadvezérek­ről és pszichopata hódítókról. De egy regény tetszett!” Szép, ugye? Jó, rendben, aláírom, hogy ismernünk kell a múl­tunk, de ne ragadjunk le ott, vessünk egy pillantást a jövőbe is! Vegyük észre a mai értéke­ket! Legyen kortársirodalom! Nem kell azt állandóan magol­nunk, legfeljebb egy évben ta­nuljuk! Nem fog ártani senki­nek. Szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Ideje lépnünk ezen a téren! Vegyünk példát elődeinkről és műveljük ma­gunk! ■ Szabó Anett Göndöcs Benedek Középiskola, Szakiskola és Kollégiumai, Gyula A játékgépezés szenvedély betegség Életeket, családokat, fiatalokat tehet az is tönkre Nem telnek úgy el napok, hogy ne lenne szó a játékgépekről és annak rettentően káros hatásai­ról. Ezek olyan szerkezetek, amelyek embereket, családo­kat, sőt életeket tehetnek tönk­re. Hihetetlen, de aki hajlamos és enged a csábításnak, az hete­ken vagy hónapokon belül min­denét elveszítheti, mert ilyenre is volt már példa. Volt, akit a férj hagyott ott vagy fordítva, de le­hetett már olyanról is hallani, aki öngyilkos lett, mert nem tudta feldolgozni, hogy hová ju­tott. Akad olyan, akinek nagyon bejön a játékgéphez való sze­rencséje, de általában sokan el­véreznek a mechanikus cso­dákkal való csatában. Egyszerű­en vonzza az embereket ez a ve­szélyzóna. Úgy vannak vele, ■Aki arra hajlamos, ^ enged isacsáb. <ÄSaak és veszíthet. hogy kipróbálják, hátha sike­rük lesz. Azután újra meg újra beleesnek ugyanabba a csapdá­ba, ami akár örökre fogva tart­hatja majd őket. Egy ördögi kör, amibe ha befizetnek, nem biz­tos, hogy ugyanúgy távoznak majd, mint ahogyan oda érkez­tek. Azt gondolom, hogy játék­gépek nélkül is lehet szép az élet és azt a pénzt, amit a kis szörnyetegekbe szántunk, költ- sük inkább más, hasznos dol­gokra. Én biztosan nem paza­rolnám olyanra a pénzemet, aminek nem látom a végét. Egy­szóval ne tegyük a kezünket olyan tűzbe, amivel csúnyán megégethetjük magunkat. Ha valaki szenvedélybeteg, akkor az menjen el orvoshoz és minél hamarabb szabaduljon meg at­tól a kisördögtől, ami a gépezés­re ösztönzi. ■ Csomós Szilvia Barbara Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola, Békéscsaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom