Békés Megyei Hírlap, 2007. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-22 / 195. szám
2007. AUGUSZTUS 22., SZERDA - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP DIÁKVILÁG — SETA 13 Élet a dalok és a húrok között, hiszen ennél nincs szebb, jobb A művészet már ősidők óta életünk szerves részét jelenti. A tánc, az irodalom, a szobrászat és sok más művészeti ág is ide tartozik. Ezek közül is az egyik legkiemelkedőbb - legalábbis számomra - a zene. A zene olyan része az életemnek, ahol teljesen önmagam lehetek, és ahol ki tudom magam fejezni minden korlát nélkül. A mondás úgy tartja, a jó zenészt a jó hangszer teszi. Lassan négy éve hegedülök, és a négy év alatt - a nehézségeket leszámítva — minden percét A modellek fajtái: Montagnanna, Guarneri, V '***' \ Stradivari és ' r. X? élveztem. A zene megtanított a pontosságra és a határozottságra. Igaz, van még mit tanulnom, de igyekszem. Sok barátot is sikerült szereznem a zene révén. Tagja vagyok egy vonós- zenekarnak, név szerint ez a Walzer zenekar. A kis csoport jelen pillanatban tíz főt számlál. A próbák a kemény gyakorlás mellett jó hangulatban telnek. Gyakran lépünk fel ünnepségeken és városi rendezvényeken. Úgy veszem észre, hogy manapság a zene kezdi értékét veszíteni. Egyre kevesebb ember, fiatal tanul meg valamilyen hangszeren játszani, pedig ezáltal is lehet fejleszteni mind az értelmet, mind pedig a jellemet. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nem késő még elkezdeni, illetve folytami a tanulást „Mert a zene az kell...” A legszebb hegedű habosjávorból, lucfenyőből készül. ■ Szabó Patrik Zoltán Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium Az vagy, amit megeszel?! spanyolhon A felelősségtudat egy bűzös szeméttelepen ért utol Öt ország fiataljai barátkoztak Spanyolországban, láttunk élő történelmet, emberi virtust és dolgozók sziesztáját, amelynek bevezetéséről szó van. Hunyadis diákként az a megtiszteltetés ért, hogy beválasztottak az Eurodesk információs hálózat Mobilitás magyarországi irodájának „Fiatalok lendületben” című nemzetközi ifjúsági cse- reprogram-pályázat tízfős diákcsapatába. A Békés megyei önkormányzat által szervezett csereprogramban - amely 2002 óta létezik - különböző országok vesznek részt, és vetésforgószerűen minden évben másik ország a pályázó és egyben fogadó, a többiek a résztvevő, illetve partnerországok. Az idén Spanyolország volt a fogadó, a résztvevők pedig Finnország, Portugália, Franciaország és Magyarország. Mindenhonnan 10 diák érkezett és egy csoport- vezető. A Békés megyei csapatot Erdeiné Gergely Emőke vezette. Minden évben egy fő témát tárgyalnak, az idén a környezetszennyezés és a globális felmelegedés problémáit választották. Július 19-én reggel fél 6-kor vágtunk neki a nagy útnak. A 12 órás út potom 20 kilós csomaggal kissé fárasztó volt. A megérkezés hatásos: megfáradva, de törve nem, totyogtunk be a szállásra. Frissítő volt a hűvös szellő, az ég szinte azúrkék. Elindultunk felfedezni a várost. Aranda de Duerdo nyugodt volt és a kis kanyargós utcákkal nagyon hangulatos. Az esti holdfényben találtuk meg a templomot és egy kis parkot. A rejtett kikövezett téren igazi műalkotást csodálhattunk meg egy női szobor alakjában. Azt, hogy ki ő, nem tudtuk meg, de ez a titok A felelősségtudat egy szeméttelepen ért utol. Körbevittek és úgy éreztem, pórus szinten leszek büdös. Meleg volt és az erjedő, oszló hulladék mintha bosszút akart volna állni. A vezetőnk egy frappáns mondással nyugtatott: - Ezek is mi vagyunk, amit elfogyasztottunk! Mintha villám csapott volna belém. Az vagy, amit eszel?! Tenni kell környezetünkért! Egyik reggel Burgosba indultunk és először egy templomba látogattunk el. Mindenki megrohanta az ajándékboltot, amit Szieszta az élet sója.ha van, idehaza is... í szavaznék egy ilyen törvényjavaslatot... csak izgalmasabbá tette az ottlétet. Jártam középkori városban - Village Penaranda de Duerdo -, megtanultam kenuzni egy olyan tavon, ami alatt egy település van, bűvészkedtem, és nem utolsó sorban nemzeti táncokat tanultam. én kihagytam volna, ha nincs az a túlvilági illat. Nem vagyok éppen vallásos, de amikor a kezembe vettem az eredeti rózsaszirmokból préselt füzért, én is átszellemültem. Szinte éreztem rajta: Valaki vigyáz ránk! A központba érve elhatároztam, figyelek a történelemórán. A mosolygós arcú idegenvezető magával ragadó volt. Időutazáson találtam magam, együtt éltem a történetekkel. Utazásom során többször előfordult, hogy valamilyen őrült helyzetben kellett kimondjam: Pamplona. Mikor megkérdeztem mi ez, szinte kinevettek. Ahol a vad, erős bikák előtt futni lehet, mi több, kell! A kultusz, ami a bikák és a bikaviadalok körül forog, van olyan vad és szenvedélyes, mint maga az állat. Szinte tapintható az a bizonyos virtus. Mindegy, hogy idős vagy fiatal, férfi vagy nő, amikor mesélnek róla, úgy érezzük, futnunk kell. Az első futók a korabeli mindenes fiúk voltak, amikor vezették be a bikákat a mezőről a városon át. Akkor munkának számított, most büszkeségből, virtusból kockáztatják az életüket. Ilyen és még hasonlóan szép élményekkel tértem vissza a 40 fokos Magyarországra, és örömmel nyugtáztam, mindenütt jó, de azért itt mégis itthon vagyok - és ez a legjobb. ■ Czuth Erika Hunyadi János Középiskola, Mezőkovácsháza Gyomaendrőd „huligánjai” ezek az izgő-mozgó sportpalánták Gyomaendrődön éldegélünk néhányan srácok, akik nem szokványos sportokat űzünk (deszka, kori, bmx). Elég kevesen vagyunk. Sokan abbahagyják, mert nehezek ezek a sportok, és folyton leszólnak minket, bekiabálnak az utcán az arra járók. Például csinálsz egy trükköt, de nem jön össze, és erre kinevetnek az ott téblábolók, pedig te csak sportolsz, de ők ezt nem értékelik, és egyszerűen huligánnak neveznek. Szóval Gyomaendrőd huligánjait az extrém sportokat űző fiatalok testesítik meg. A huligán szót azért ragasztották ránk, mert állítólag rongáljuk Gyoma- endrődöt. Állítólag a 7-8 centis FEHÉR kerekeinkkel a mad-max köröket is mi csináljuk! Pedig ezt a motorosokon kellene számon kérniük! Ha már a rongálásról van szó, akkor arról is beszélhetnénk, hogy a kis pénzünkből általunk készített pár elemet — pusztán utálatból — szétvágták, meg ellopták a vasat róluk. És mi vagyunk a huligánok...!? Nem mellékesen Az ilyen felszerelésről csak álmodhatnak a gyomaendrődi srácok. Gyoma nem alkalmas ezen sportok gyakorlására, ezért egy nagyáruház parkolójában szoktunk hajtani. Azt szeretném elérni, változzon az emberek véleménye, hagyjanak minket deszkázni, korizni, biciklizni. Mi is ugyanolyan sportolók vagyunk, mint a hivatalosan elfogadottak, még ha kicsit extrémek is. Remélem vannak, akik elgondolkoznak és hagynak minket kibontakozni. Bezzeg büszkék lennének ránk, ha a világsajtóban találkoznának a nevünkkel. De így is hasznosabban vezetjük le az energiáinkat, mint a káros szokások rabjai. Hát nem? ■ Árgyelán Péter Kner Imre Gimnázium Gyomaendrőd Születnek manapság költők tanulás Megismerhetjük tehetségeinket, az idő igazol Nagyon fontos, hogy ismerjük a történelmünket. Ezzel egyetértek. De mikor tanulunk a mai költőkről, írókról? Egyáltalán mit is tanulunk? Egy ember életét, versei részletes elemzését... egyebeket. Milyenek azok a versek? Vidámak és szívesen olvassuk őket? Nem. Halálról, világfájdalomról, meg nem értettség- ről, bánatról szólnak. Egyetlen olyan téma van, amely örök, az a szerelem. Nekem ne mondja senki, hogy csak akkor boldog az ember, ha szerelmes! Örömükben miért nem írtak? Nagyon jó egy diáknak úgy beülni az órára, hogy tudja, 45 percen keresztül egy negativitással teli műről hallgathat? Ráadásul, ha figyel is, teljesen hatása alá vonja az anyag hangulata. Mi lesz ■Egyetlen olyan téma Van’ »»»ely örök, az a szerelem. utána? Zaklatott, elrontják a napját. Lehet észre se vesszük, de a tudatalattink ezt megjegyzi. Pár év múlva megkérdezik a gyereket: Na, miről tanultál tizenkét év alatt? „Háborúkról, elkeseredett költőkről, depressziós írókról, gyilkos hadvezérekről és pszichopata hódítókról. De egy regény tetszett!” Szép, ugye? Jó, rendben, aláírom, hogy ismernünk kell a múltunk, de ne ragadjunk le ott, vessünk egy pillantást a jövőbe is! Vegyük észre a mai értékeket! Legyen kortársirodalom! Nem kell azt állandóan magolnunk, legfeljebb egy évben tanuljuk! Nem fog ártani senkinek. Szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Ideje lépnünk ezen a téren! Vegyünk példát elődeinkről és műveljük magunk! ■ Szabó Anett Göndöcs Benedek Középiskola, Szakiskola és Kollégiumai, Gyula A játékgépezés szenvedély betegség Életeket, családokat, fiatalokat tehet az is tönkre Nem telnek úgy el napok, hogy ne lenne szó a játékgépekről és annak rettentően káros hatásairól. Ezek olyan szerkezetek, amelyek embereket, családokat, sőt életeket tehetnek tönkre. Hihetetlen, de aki hajlamos és enged a csábításnak, az heteken vagy hónapokon belül mindenét elveszítheti, mert ilyenre is volt már példa. Volt, akit a férj hagyott ott vagy fordítva, de lehetett már olyanról is hallani, aki öngyilkos lett, mert nem tudta feldolgozni, hogy hová jutott. Akad olyan, akinek nagyon bejön a játékgéphez való szerencséje, de általában sokan elvéreznek a mechanikus csodákkal való csatában. Egyszerűen vonzza az embereket ez a veszélyzóna. Úgy vannak vele, ■Aki arra hajlamos, ^ enged isacsáb. <ÄSaak és veszíthet. hogy kipróbálják, hátha sikerük lesz. Azután újra meg újra beleesnek ugyanabba a csapdába, ami akár örökre fogva tarthatja majd őket. Egy ördögi kör, amibe ha befizetnek, nem biztos, hogy ugyanúgy távoznak majd, mint ahogyan oda érkeztek. Azt gondolom, hogy játékgépek nélkül is lehet szép az élet és azt a pénzt, amit a kis szörnyetegekbe szántunk, költ- sük inkább más, hasznos dolgokra. Én biztosan nem pazarolnám olyanra a pénzemet, aminek nem látom a végét. Egyszóval ne tegyük a kezünket olyan tűzbe, amivel csúnyán megégethetjük magunkat. Ha valaki szenvedélybeteg, akkor az menjen el orvoshoz és minél hamarabb szabaduljon meg attól a kisördögtől, ami a gépezésre ösztönzi. ■ Csomós Szilvia Barbara Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola, Békéscsaba
