Békés Megyei Hírlap, 2007. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-02 / 179. szám

2007. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP DIÁKVILÁG — SETA A show-k világa nem mindiga valóságot tükrözi, lehet, csak mese A televízióban nap mint nap valóságshow-kat és szembe­sítő műsorokat játszanak. Minden délután megy vala­mi, ami emberek millióit vonzza a képernyő elé. Ezek általában a szerelmi csalódá­sokról, a családi problémák­ról és néha egészen extrém dolgokról szólnak. Sokan be­vállalják azt, hogy elmennek abba a bizonyos show-ba és ország világ előtt kiteregetik a szennyest. Olyan világban élünk, amikor egyesek élve­zik, ha mindenki szeme lát­tára járathatnak le valakit vagy valakiket. Persze nem mindig negatívumokat mu­tatnak be. Vannak még cso­dák! Mutatnak nagy egymás­ra találásokat, régen látott is­merősökkel is összehozhat­■ Mindenki azt néz, amihez ked­ve van és olyan véleményt alkot róluk, amilyet csak akar. ják az embert. Szerintem a problémáinkat otthon vagy személyesen intézzük el, ne pedig sokak szeme láttára. Sokszor olyan dolgokat mu­tatnak, melyek sokkolók le­hetnek vagy éppen felháborí­tók, de azért jót lehet szóra­kozni rajtuk. Ha van egy ér­dekes téma, azt biztosan megemlítik máshol is. Elkez­denek pletykálni, eltorzíthat­ják az eredeti események in­formációit. Mindenki azt néz, amihez kedve van és olyan véleményt alkot róluk, ami­lyet csak akar. A vélemény­nek persze nem kell mindig publikusnak lennie, mert nem biztos, hogy mindenki hasonlóan gondolkodik. ■ Csomós Szilvia Barbara Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakképző Iskola, Békéscsaba Álomtánc egy csabai estén vastaps Avagy a Duma’s Színház hódított ütős, gyors műsorával Kellemes este kerekedett a békéscsabai Városházi Es­ték programjában: a szeles idő ellenére forró hangula­tot teremtett a mezőko- vácsházi székhelyű Békés Megyei Hunyadi János Kö­zépiskola Duma’s Színhá­za Álom egy álomba rejtve című műsorával. A fellépést többnapos készülő­dés előzte meg - bár a tánco­soknak és énekeseknek a „kis­ujjukban” van a műsor minden mozzanata -, most is, mint mindig, a tökéletességre töre­kedtek. Ez sikerült is nekik, és bebizonyították, hogy nem alaptalanul többszörös feszti­váldíjas az együttes. Minden simán ment, a tánc­kar a legjobb formáját hozta itt is. Észrevehetetlenül, gyorsan át tudnak öltözni egyik jelmez­ből a másikba, hiszen szinte minden dalhoz más ruhát kell magukra ölteniük. A műsor ele­je gyors és nagyon ütős, a néző­nek szinte semmi ideje a me­rengésre, másodpercenként tör­ténik valami izgalmas, amit mindenképp látni kell. Ezek az álmok, melyek megelevenedtek szemünk előtt, ábrándozások a jövőről, néhol kissé félelmete­sek, máshol szívet melengetők. Megelevenedik előttünk egy sakkjátszma, valóra válthatjuk a nagy amerikai álmot, de tán­colhatunk a halállal is. Személy szerint nekem az egyik kedven­cem Madonna American Life különleges verziójának feldol­gozása, mely folyamatosan oda­szögez a székhez, mozdulni sem lehet a döbbenettől. Az énekesek is régen átlépték azt a szintet, mely amatőrnek nevezhető. Havancsák Orsi töké­letes lírai dalaival könnyekre fa­kaszt (álom gyermekünkről, vagy épp a csodálatos szerelem­ről), ellenpontján a vidám, Kelet­re csábító Isztambullal, no és a többi szólistával, Németh Ágival, Sutya Ágival, Molnár Szabinával és Schvarcz Enikővel. Több szempontból is különle­gesnek mondható a békéscsa­bai bemutató, hiszen itt lépett először színpadra - a kiváló hangú Ottmár Attila partnere­ként - Szabó István, akit szin­tén csodás hanggal áldott meg az ég, reméljük ezentúl állandó tagja lesz a színház­Az énekesek már régen nem amatőrök, Fellépések egész nyáron A Duma’s Színház termé­szetesen ezután sem áll le. Egész nyáron szerepelnek megyénkben és a megyeha­táron túl különböző feszti­válokon, többek között Medgyesegyházán a dinnyefesztiválon, vagy au­gusztusban Mezőhegyesen. Aki most lemaradt, ne csüggedjen, számtalan le­hetőség áll még előtte, hogy részese legyen a Duma’s Színház teremtette álmok világának. Minden fellépésüket nagy siker övezi, így volt ez Békéscsabán is. nak. Egy másik reménység is megcsillantotta tehetségét, Oláh Zoltán, aki moderntánctudásá- val és akrobatikus bravúrjaival emelkedett ki a sorból. Még egy nem mindennapi produkció ré­szese lehetett a közönség, a Né­metországban már bemutatko­zó, táncművészeti főiskolás, Ha­lász Sándor előadásában a „Szo­morú vasárnap” című dalt él­vezhette a közönség. ■ Zsótér Vivien, hajdani hunyadis diák és a Duma’s Színház tagja Egy élet és más semmi, csak az elvárások, és újra az elvárások A cím először a vonaton ju­tott eszembe, mikor zötykö- lődtem hazafelé, és gondol­koztam az élet azon dolgain, amit elvárásoknak nevez­nek. Azt hiszem, ha az em­ber először elolvassa a címet, döbbenten és értetlenül néz maga elé. Tanárnőm is értet­lenül nézett rám, mikor elúj­ságoltam neki az ötletem, bár nem igazán tudtam sza­vakba foglalni, mit akarok. 11 7 I ■ Egy életet sze­retnék, am» töb­bet takar, mint egy üres hétköz­napokkal teli, sivár valóság! Az utóbbi időben átéltem pár dolgot, ami arra ösztön­zött, hogy ezt megfogalmaz­zam. Mikor még kicsik va­gyunk, álmokat kergetünk, és már akkor felmerül a kér­dés: mi szeretnél lenni, ha nagy leszel. „Rendőr, katona, utcaseprő, űrhajós.” Naivság öleli körbe gyermekkorunk álomvilágát. Tovább növünk, és a régi ál­mokat elfelejtjük, újak szü­letnek, még hisszük, az élet olyan, amilyen szeretnénk, hogy legyen. Később, mikor már gimnazisták vagyunk, hirtelen arra eszmélünk: semmi sem úgy van, ahogy régen elképzeltük. A valóság visszaránt bennünket a föld­re, amit eddig talán észre sem vettünk. Elvárások, ígé­retek, cserbenhagyások, üres szavak. Részben ezek jellemzik az életét egy tiné­dzser embernek, amit láza­dással próbál eltörölni, és dacosan kapaszkodik egy életbe, amit elképzelt magá­nak, és amit végül elfelejt. Vajon tényleg így működnek a dolgok? Valóban azt kell tennünk, amit elvárnak tő­lünk? Ezt a kérdést mindenki maga dönti el, talán nekem is sikerülni fog. Sok sikert azok­nak az embereknek, akik még nem tudják, mit válasz- szanak, mire hallgassanak: a szívükre vagy az eszükre. Én egy életet akarok, ami az enyém, és több az éleméi! ■ Giró-Szász Adrienn Éva Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium Betekintés a Mi-Ertiink Egyesület és munkatársuk életébe menekülés Ötven percbe zsúfolta élete fontos mozzanatait, küzdelmét, szenvedését, kapaszkodóit, változásait A továbbképzős DÖK-csoporttal (A Dél-alföldi Regionális Köz- művelődési Egyesület táborla­kóinak diákönkormányzati tag­jai) elmentünk a békéscsabai Kazinczy utcán található Mi- Értünk Egyesület irodájába. A szervezet a problémákkal küsz­ködő fiatalokkal foglalkozik, szívesen segít nekik. Kolarovszki Tímea, az egye­sület munkatársa mutatta be feladataikat. A Mi-Értünk 2000-ben alakult meg a drog- problémákkal küzdők és roko­naik számára, akiket név nél­kül fogadnak. A civil szervezet még egy Bulisegély-szolgálatot is működtet, amelynek célja a Sok fiatal nem tud mit kezdeni az életével, depressziós lesz. partikon való megjelenés, ahol közvetlen kapcsolatot alakíta­nak ki a fiatalokkal, majd hasz­nos tanácsokkal látják el őket. Az ilyen helyeken ásványvizet, vitamint és óvszert osztanak szét. A Sorstárs segítést is fon­tosnak tartják. Az iroda szociá­lis ügyintéző]'eként dolgozó T. Máté mesélt saját tapasztalatai­ról. Máté szenvedélybeteg, most is drogozna, de nem teszi. Korábban, hogy pénze legyen, terjesztem kezdte az anyagokat. Bár irtózott a tűktől, 17 éves korá­ban mégis elkezdte alkalmazni a heroint, az új élmény miatt. Ah­hoz, hogy a kellő érzetet kivált­sák a szerek, egyre többre volt szüksége, és a pénze is fogyott. Ekkor már az ismerőseit is meg­lopta, hogy meg tudja vásárolni az adagját. Több iskolába is járt, de egyik helyen sem maradt so­káig. A rendőrséggel is adódtak összetűzései. Már kora reggel el­kezdte az anyagozást és abba sem hagyta addig, amíg eszméle­tét nem vesztette. Egy családi nyaralás alkalmával elhatározta, hogy elmondja szüleinek és se­gítséget kér. Mikor hazaértek, egyből bejelentkezett az elvonó- ra, de csak egy héttel később tud­ták őt fogadni. így még volt ideje a barátnőjétől való búcsúzkodás­ra. A szobájában maradt néhány napra elegendő fű, de azt is kibo­rította az utcán. Egy évet töltött a nagyszénási rehabilitációs inté­zetben, ezalatt sikerült leszoknia. Utána munkát vállalt, albérlet­ben lakott. Újra rendeződött vi­szonya a családjával, meg van elégedve a jelenlegi életével. ■ Slyuch Klaudia, Rózsa Ferenc Gimnázium, Kölcsey Attila, Belvárosi Ál­talános Iskola és Gimnázium, Békéscsaba . —o Iijrujllldt ma dám^r'e(lfek Utáni értékűmé 12 éves kt hóm- kit kk°r probálta ki a cigarettát. Ezzel az volt goZtmZ°nJhftbÍ8yeKkközüL Szerette«- ájé tért A t ri b Í~ helyi fedésekor - ő is kim

Next

/
Oldalképek
Tartalom