Békés Megyei Hírlap, 2007. június (62. évfolyam, 126-150. szám)
2007-06-19 / 141. szám
11 2007. JÚNIUS 19., KEDD - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP POSTABONTÁS&LADIK Ki kell használni minden lehetőséget az Unión belül, mert lemaradunk Veszélyben a gyalogosok kerékpár A bicikliseket nem érdekli, hogy a járdákon tekernek Játékokat, ruhákat hoztak Csabára Németországból és Ausztriából Ötvenéves az Európai Unió. Kérdés persze, hogy mennyi mozgásteret kapunk gazdasági és politikai téren. Mennyiben lesz lehetőségünk felzárkózni az európai munkabérekhez? Vagy csak olcsó munkaerőforrásként leszünk fontosak Európának? Azt, hogy mennyire lesz sikeres vagy hiteles az itthoni európai jövőnk, megosztja a hazai közvéleményt. A leendő európai alkotmány kidolgozásánál meghatározó lehet a kis tagországokra vonatkozó átfogó érdek- védelem. Elvégre mégiscsak nemzetben kell gondolkodnunk, még az Unión befül is. ■ Szűcs László, Murony A pörköltért hiába vártak a napon Minap Telekgerendáson falunapon jártunk. A tűző napon tömött sorokban kígyózók nevében köszönöm a szervezőknek, hogy a marhapörköltből fél 1-kor már nem jutott, mert az ételhordókba is adtak. Legalább tájékoztatták volna a sorban állókat, hogy nincs több 300 forintos pörkölt. A panaszunkra az volt a válasz, hogy lehet gofrit is enni. ■ Név és cím a szerkesztőségben Nagyon örültem, amikor a Hírlapban nemrég szóba került az a tűrhetetlen helyzet, amit Békéscsabán a kerékpárosok — tisztelet a kivételnek — okoznak. Ami a sétálóutcán van, az még hagy- ján. Mondhatjuk azt, hogy elég nagy hely van ahhoz, hogy a gyalogosok mellett a kerékpárosok is elférjenek. Sajnos, a mi kis hazánkban az olyan felirat, amiben azt kérik, szálljunk le a kerékpárról, falra hányt borsónak számít. Gyakran utazom a 17 es busszal. Egy alkalommal a téren lévő igyekeztem. Igaz, a karommal nem jeleztem balra tartási szán dékomat, sőt hátra sem néztem. Miért tettem volna, hiszen a járdán közlekedtem gyalogosként?! A következő szöveget hallottam a hátam mögött: „Ez meg hova megy, jaj mindjárt leesek!” Először nem is gondoltam, hogy nekem szól eme udvarias csevej, melyben ráadásul tárgynak minősítenek. Szerencsémre mégis hátrapillantottam, s valóban a legutolsó pillanatban ugrottam félre, elkerülve az összeütközést. Egy anyuka - csomagtartóján a 4-5 éves gyerekével — suhant el mellettem. Máskor ugyanitt, de már a buszmegállóban, egy ismerősömmel beszélgetve egy tíz év körüli gyerek Békéscsabán van extrémsport-pálya, bárki kipróbálhatja a tudását. úgy vágtatott el köztünk, hogy a hölgynek kiverte a kezéből a táskáját. Mellette kerékpározott az édesanyja Is, de még azt sem mondta, hogy bocsánat, vagy vigyázz, édes fiam. Hasonló a helyzet, ha gyalogosan haladunk tovább a Lencsési út felé. A Corvin utca temető melletti járdája kifejezetten keskeny. Ha két gyalogos szembetalálkozik, egyikőjüknek ki kell térnie. Bár a másik oldalon ott a kényelmes, a közelmúltban felújított kerékpárút, mégis gyakori, ■ Igaz, a karommal nem jeleztem balra tartási szándékomat, sőt hátra sem néztem. hogy ezen a járdán hajtanak a kerékpárosok. Természetesen a gyalogosnak kell kitérnie. Még ennél is bőszítőbb számomra, hogy bár a lakótelepen haladó kerékpárút és a járda között mindössze egy lépésnyi a sövény, mégis többen a járdán száguldoznak. Összességében nagyon lehangolónak tartom és sajnos a rendőrség mossa kezeit. Szerintem egy-két példás bírságolás biztos jobb belátásra bírná a kerékpárosok azon felét, akik szabályosan veszélyeztetik a járdán, szabályosan közlekedők testi épségét. ■ Dézsi Lajosné, Békéscsaba Első alkalommal tett látogatást Békéscsabán, a nemrégiben átalakult Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központban Mikus Éva, aki adományozó barátaival közösen hozta el ausztriai és németországi szponzoMikus Éva évek óta segíti a megyében a gyerekeket. rok adományait az intézményünkben élő sérült gyermekek számára. Erika Karg, Pántosné Kiss Erzsébet és Janecka úr, a bécsi X. kerületi katolikus egyház képviselője is támogatta az adományok eljuttatását. Nagyon köszönjük a lakóinknak szeretettel hozott és átadott ruhaneműket, játékokat. ■ Szlszák Katalin megbízott igazgató AZ OLVASÓI LEVELEKET SZERKESZTETT FORMÁBAN KÖZÖLJÜK. A LEVELEK TARTALMÁVAL SZERKESZTŐSÉGÜNK NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET. Az iratosi ladikosok megpróbáltatásának krónikája országos verseny A szajoli vetélkedő mindenképpen örök élmény marad a diákcsapatnak A Napilapi Apródok: Földi Richard, Annus Attila, Laczkó Henrietta, Kotroczó Roland és Lukács Gabriella a sajtókapcsolatot a Séta-programban folytatják. Napilapi Apródok Mi vagyunk az apródok, a Napilapi Apródok. Menő a sapkánk És jó a taktikánk. Dombiratos egy apró pont, De ott teremnek az apródok. Bevesszük Szajol várát, Új kalandok várnak ránk. Kuko Riki hívására Belevágtunk a csatába. Fejtörés volt négy hónapig. Döntőbe hívott a Ladik! A Centerben aztán megmutattuk Mire képes kis csapatunk. Leszámoltunk az ellenféllel, Bár ezt napokig nem fogtuk fel. Mi vagyunk az apródok, a Napilapi Apródok. Menő a sapkánk És jó a taktikánk. Heni, 'ha tehetné A tévét a hóna alá venné, De csak akkor kezdi a napot, Ha szundított egy nagyot. Gabi az Arsenal rabja, És a labdát is gyakran rúgja. Fabregas az „isten”, Nála jobb nincsen! Autó, motor és lóerő, Ricsinél ez a nyerő, De ha háborús filmet adnak, Barátunk mindjárt odapattan. Varázsol a számítógéppel, Rolcsi ettől nagy ember, A konyhában viszont az a jelszava: Pizza, pizza, pizza! Mindenre jó a nevetés, a jókedv, A humorzsák Husi is tudja jól ezt. Hol rímet farag, hol legényest jár, Önbizalmára számíthatsz ám! Június 8., péntek. Kilenc óra körül Pali bácsi beizzította a kisbusz motorját. Kicsik és nagyok, társaink, tanáraink, szüléink, mindenki ott tolongott az iskola kapujában, és mint valami sztárokat, úgy engedtek utunkra minket. Kár tagadni, hogy ezekben a pillanatokban büszkeségtől da- | gadtunk. Alig három óra múlva megérkeztünk a szajoli Alcsi Szabadidőközpontba, ahol izgatottan néztünk körül, mert az előzetes információk kíváncsivá tettek. De mindennel meg voltunk elégedve, sokáig el sem hittük, hogy milyen jó hely. Bár a szobák elosztása körül akadt egy kis kavarodás, hamar tisztázódtak a félreértések. Rolcsi szerencsés keze a narancssárga színt választotta, így ebben a pólóban érkeztünk meg a Szellő Táborba, ahol kezdetét vette a versengés. Akkor már nem is izgultunk, arra gondoltunk, hogy a fontos: jól érezni magunkat. A délutáni feladatok könnyűek voltak, különösen az interjúkészítés és a Ladik-induló szerkesztése tetszett: igazi kihívásnak éreztük. A szabadprogram alatt aztán érdekes emberekkel ismerkedtünk meg, sőt még a fürdés is belefért az időbe. A hangulat hevességét jelzi, hogy a lányok | ruhástól kerültek a medencébe. Vacsora után csokiért folyt a játékos versengés, és nem maradtunk mi sem édesség nélkül. Aztán a tábortűz fényénél a Ladik-indulókkal ismerkedtünk, és hangulatos énekléssel biztosítottuk a jókedvet. A péntek estét pedig fergeteges diszkóval zártuk, ahol kitomboltuk magunkat. Persze nem kerültünk rögtön ágyba, tudja azt mindenki, hogy ilyenkor nem fecséreljük alvásra az időt: hajnalig trécseltünk. Másnap persze kóvályogtunk. A délelőtti próbákat neFolytatjuk a Sétában Némi csalódást az eredmény- hirdetés hozott, mert bíztunk benne, hogy az első tíz hely valamelyikén végzünk. Kriszti tanár néni meg az itthoniak azonban megnyugtattak, hogy így is nagyon büszkék ránk, és örülnek a 15. helynek is. hezebbnek találtuk az előzőeknél, de igyekeztünk a vidámságunkat megőrizni. Élveztük az ügyességi feladatokat is, kedvencünk a jelmezkészítés és a városépítés volt, mert próbára tehettük fantáziánkat. A tűző nap azonban nem esett jól, annál inkább a Szellő Táborban elköltött finom ebéd. Sok tapasztalattal, élménnyel tértünk haza Szajolból, ahol csodás két napot töltöttünk. Ez már örökre velünk marad, és talán folytathatjuk a megkezdett munkát a Séta-programban. Célba értek a ladikok a központi döntőben Június 8-án, szombaton délután véget ért a Lapot a diákoknak elnevezésű médiavetélkedő. Az országos versenyen tizennyolc (köztük két határontidi) megye csapatai mérték össze tudásukat és ügyességüket, nem is eredménytelenül. A gyerekek minden feladatnál kiválóan teljesítettek. Ennek köszönhető, hogy a verseny nagyon szoros volt. Egy-egy helyezés között olykor csupán egyetlen pont volt a különbség. Végül eldőlt, ki a legjobb... *
