Békés Megyei Hírlap, 2007. május (62. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-04 / 103. szám
2007. MÁJUS 4., PÉNTEK - BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Hagyományait őrzi a város, lakóiban el az osok iránti mély tisztelet Tótkomlóst a történelmi Magyarország északi, szlovák lakta megyéiből ide települt szlovák családok alapították. Az erről szóló szerződést báró Rudnyánszky József földbirtokossal kötötték meg 1746. január 8-án. A nyolcvan szlovák család Szent György napján érkezett az akkor már 150 éve lakatlan Komlós pusztára. A község majd száz évig megőrizte tiszta szlovák jellegét. Az 1946-48-as magyar-szlovák lakosságcsere népességcsökkenést okozott, hisz több mint háromezer szlovák ajkú települt ki Csehszlovákiába. A település 1993. november elsején lett város. Tótkomlós idegenforgalmi vonzereje a felújított gyógyvizű strandfürdő, a Dél-Alföld legszebb Rózsája, az így ismertté vált Rózsa-fürdő. Egyházi áldással folytassák útjukat a tótkomlósiak Delet harangoztak április 28- án, amikor az ünneplők a Hősök terén álló evangélikus templomból a letelepedési emlékmű köré sereglettek a város napján. A letelepedépi emlékmű avatása után a történelmi egyházak képviselői, az evangélikusok részéről Kutyej Pál Albert, a katolikus egyháztól Nagy Ferenc, a református egyháztól Szabóné Kovács Dóra felszentelték, megáldották a galántai művész alkotását. A komlósiak ősei hajlékot is építettek, majd templomot emeltek a gondviselő Istennek, jelezve, ragaszkodnak hozzá. Az új emlékmű is az elődök buzgó- ságára, Istenhez való ragaszkodására emlékeztesse a komlósiakat. Az oldal Tótkomlós önkormányzatának a támogatásával készült. Szerkesztette Csete Ilona. Fotó: Kiss Zoltán. Hirdetési tanácsadó: Kmetykóné Molnár Márta. Az emlékmű életre hívását sok támogató segítette Akik az emlékmű létrejöttéhez hozzájárultak: Tótkomlós ön- kormányzata, a helyi szlovák önkormányzat, az Országos Szlovák Önkormányzat, a Slovensky Komlós Baráti Köre, Úrad pre Slovákov Dijúcich v zahranici, Tótkomlós Városért Közalapítvány, Komlósi Szlovákok Szervezete, Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus, Magyar- országi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, Galanta - Spolok Slovákov z Mad’arska na Slovensku, Jelsava városa, Neunkirchen am. Brand városa, Tátrai Nemzeti Park, a tótkomlósi lakosság és a vidéki támogatók, valamint a Tótkomlósról elszármazottak. TÓTKOMLÓS Örömteli, közös leleplezés avatás A tótkomlósiak letelepedési emlékműve mindenkinek üzen Leplezetlen örömmel leplezte le a köztéri alkotást (balról) Laukó Zsuzsa, dr. Sztakó József, Szabó László, Juraj Migas, dr. Anna Pilárikova és Ján Süli. Tótkomlós ünnepe Szent György napjához kötődik. 1746-ban szlovák ajkú családok érkeztek és telepedtek le annak reményében, hogy megélhetést találnak. Ezt meg is tudták valósítani, hiszen segítségükre volt tanítójuk, papjuk is. Ennek már 261 éve. Az ősök leszármazottai 261 éve itt élnek és kötődésük töretlenül mély a szlovák gyökerekhez. Nekik, a letelepülő elődöknek és minden jelenleg itt élő szlováknak és magyarnak a tiszteletére Tótkomlós a helyi szlovák önkormányzattal, a szlovákiai testvértelepülésekkel letelepedési emlékművet kívánt állítani.- Kisebbségekről beszélni sosem volt könnyű feladat, de tartozunk azzal a szlovák alapítóinknak és minden itt élő komlósinak, hogy a példaértékű szlovák-magyar békés egymás mellett élés jelképeként emlékművet állítsunk. Az eltelt évszázadok, évtizedek óta sokat változott Tótkomlós, elődeink munkáját azzal háláljuk meg, hogy városunkat tovább építgetjük, szépítgetjük. Köszönöm Gyivicsánné dr. Szenczi Irén volt polgármesternek és Laukó Zsuzsannának, az emlékbizottság elnökének munkáját, hogy együtt bábáskodtak a szobor megszületése érdekében. Köszönetemet fejezem ki a szobor alkotójának, Szabó Lászlónak, hogy valóra váltotta közös álmunkat — fogalmazta meg ünnepi gondolatait dr. Sztakó József polgármester a letelepedési emlékmű avatása napján. Harrach Péter, az Ország- gyűlés alelnöke a Tótkomlóson élő közösség építő és példás erejéről szólt, hangsúlyozva, értékválságban lévő világunkban ez mekkora kincs.- Ahhoz, hogy a magyar emberek jövője reményteli lehessen, úgy érdemes élni, ahogy a Tótkomlóson élő szlovák és magyar lakosság: békében egymással - mondta a szónok, majd Juraj Migas szlovák nagykövet és Ján Süli, a Szlovák Köztársaság főkonzulja társaságában leleplezte a Hősök terére megálmodott emlékművet. Juraj Migas, a Szlovák Köztársaság magyarországi nagykövete köszöntő szavai után egy levelet olvasott fel, amit Ivan Gasparov, a szlovák elnök küldött. 0 is készült Tótkomlósra, elfoglaltsága miatt e sorokat intézte az ünneplők felé: „Nagyrabecsülésemet fejezem ki a példás együttélésért. Jó példája és bizonyítéka ez annak, hogy a szlovákok bárhol képesek békességben élni, miközben megőrzik kulturális és nemzeti hagyományaikat. Büszke lehet mindenki, aki itt él s hozzájárul Tótkomlós fejlődéséhez". A komlósiakkal együtt ünneplő vendégek között volt Riba Etelka, az Országos Szlovák Ön- kormányzat alelnöke, valamint Tolnai Péter. A Békés megyei ön- kormányzat nemzeti és etnikai, kisebbségi, vallásügyi és ifjúsági bizottság elnöke a helyet, a Hősök terét méltatta, azt a szándékot, ami az utódokat vezérelte, amikor ide templomot, majd Szent István szobrát felállították, most pedig a letelepedési emlékművet, mely szilárd fatörzsként őrzi a vér- zivataros történelmi sorsfordulókat, ám követik majd ezeket jobb napok is. A galántai alkotó, Szabó László is szólni kívánt az ünneplőkhöz.- Az ősök várost építettek, nekem szerényebb feladat jutott: készítsem el a letelepedési emlékművet. A szobrász számára az alkotás olyan, mint saját gyermeke. Nekem most a saját gyermekemtől kell búcsúznom, átadom, de kérem, szeressék úgy, mint én. Ez a szobor jelképezi, hogy a világ számos pontjára eljuthatunk, ám van visszatérés. Égi magasságokba, földi mélységekbe azonban lelkünk, fantáziánk segítségével vagyunk erre képesek. Nem országoknak, nemzeteknek, hanem mindenkinek szánom ezt az alkotásomat — fogalmazott a szobrász. Adakozó komlósiak és elszármazottak jóvoltából gyűjtött forintok kellettek A szobrászművész tervének a központi motívuma egy mélyen gyökeret vert öreg fa, ég felé nyúló ágakkal, bronzból, mely a városban letelepedett szlovákság szimbóluma. A betűkkel borított, a település történetének időrendi sorrendbe állított, kétnyelvű leírásával díszített fa 250-300 centiméter magas, csiszolt gránitlapon elhelyezett. A szabálytalan alakú gránit lapokból ösz- szeállított talapzaton a hézagokat bronzlapok töltik ki, melyben a szlovák családok és a szlovák kultúrát támogatók neve látható. A fa motívum mögött a Tátrából származó gránittömb áll, mely a címerből ismert, hármas domb szimbóluma. Az alkotás az év■ Az emlékbizottság állította össze azt a szöveget, melyet a stilizált fa törzsére vésett a művész. forduló jelentőségéhez méltó, modern plasztikai nyelven fogalmazott mű létrejöttének lehetőségét hordozza. A bronz anyagú fa motívum, a nemes anyagú gránittal harmonikusan illeszkedik a műemléki templom környezetébe. (A letelepedési emlékmű alapkövét 2006. április 29-én helyezték el neves személyiségek.) A város a gránitköveket a Szlovák Nemzeti Parktól kapta, melynek tömege 9 tonna. A fuvarköltséget Tótkomlós testvér- települése, Jelsava állta. A műalkotás elkészíttetése komoly anyagi áldozattal járt, meghaladta a 10 millió forintot. A megvalósításban segített Galánta, Jelsava városa. A komlósi önkormányzat pályázati lehetőségeket is kihasznált. A Tótkomlós Városért Közalapítvány kuratóriumának döntése értelmében 500 ezer forinttal járult hozzá az emlékmű állításához. A budapesti Képző- és Iparművészeti Lektorátus 600 ezer forintot adott erre a célra. A helyi lakosság és az elszármazottak is összefogtak. A magánszemélyek által érkezett adományokból félmillió forint jött össze. A testületi döntés értelmében a hiányzó összeget az önkormányzat a költségvetéséből biztosította. A galántai művész, Szabó László mindenkinek készítette a szobrot. ■ Példaértékű a szlovák—magyar békés egymás mellett élés Tótkomlóson. A néptáncosok külföldön is hódítanak csárdás A Komlós néptánccsoportban generációk tanultak, mindig lelkesek Akikre oly' büszke a város, híresség verseskötetet írt Az emlékmű avatása után a fiataloké volt a főszerep. A Komlós néptánccsoport dél-alföldi oláh táncot és csárdást, valamint komlósi csárdást mutatott be az ünneplő közönség előtt hatalmas sikerrel. A táncokat Laukó Zsuzsanna és Hankó Tamás tanította be. Saját zenekaruk is van, a Kolovrat. Az 58 éve működő együttesben generációk nőttek fel, a színpadi produkciókban napjainkban a 15 éveseknél idősebbek lépnek fel. Júliusban a szlovákiai Gyetvára készülnek a fiatalok, egy fesztiválon mutatják be tudásukat. Ott is maradnak, mert egy intenzív néptánctáborban új koreográfiákat szeretnének megtanulni. A komlósi szlovákság őrzi hagyományait, a népi kultúra része a tánc. A fiatalok külföldön is ismertek. A település történetét Gajdács Pál 1896-ban első ízben kiadott műve örökítette meg. Koppány János gyűjteményében szintén visszatekintés olvasható az elődök életéről. Antal György mai, helyi író a város 260. születésnapjára verseskötetet jelentetett meg. Tótkomlós büszke híres szülöttére, Závada Pál íróra, a város díszpolgárára, aki már több kitüntetésben, elismerésben részesült. Számos kötetben megírta, megfilmesítette az itt élt emberek életfilozófiáját. A komlósiak nagyon büszkék a Jadviga párnája című regényre, a filmes változatban a tótkomlósi forgatásokon helyi arcok is felvillannak. (
