Békés Megyei Hírlap, 2007. május (62. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-18 / 115. szám
KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ 20 07. május 18. tempó bélyeg Adja fel hirdetését FOTÓVAL! HIRDETÉSFELVÉTEL: Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Tel.: (66) 527-350. MEGYEI HÍREK Békés Megyei Hírlap előfizetési és terjesztési ügyekkel kapcsolatban várjuk a Munkácsy u. 4. szám alatt! Tel.: 06 (80) 922-012. Negyven év az idén negyvenéves a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének Békéscsabai Szervezete. Az 1967-ben alapított szervezet 2005 után ebben az esztendőben is megkapta az országos kutyakiállítás rendezésének jogát. Ez szinte nem is volt kétséges azok után, hogy a két évvel ezelőtti rendezvény mind a szakma, mind a kiállítók szavazatai alapján elnyerte Az év kiállítása címet. Az idei kiállítást június 17-én tartják a békéscsabai városi sportcsarnok területén. Mint megtudtuk, a csabai helyszínt az ország egyik legkulturáltabb versenyterületének tartották a tenyésztők és kiállítók. A szervezők május 25-éig várják a nevezéseket, aminek részleteiről a csabai szervezet honlapjáról tájékozódhatnak. A versenyre tizennégy bírót várnak, akik öt országból (Bulgária, Szerbia, Románia, Cseh- és Magyarország) érkeznek. A kiállításra családi programokkal is várják az érdeklődőket. Népszerű szokott lenni a kutyaés gyermekfutam, ezt az idén is tervezik. Simon Csaba, a békéscsabai szervezet egyik vezetőségi tagja úgy fogalmazott, hogy a totyogósoktól a dédmamákig mindenkit várnak, s ígérik, egyik korosztály sem marad élmények nélkül! (m) május végéig még mindenki számára nyitott az a kiállítás, amit a 20. évfordulóját ünneplő csabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium nyitott volt diákjai munkáiból. A Belvárhoz apaként is kapcsolódott Cs. Tóth János, a Móra Kiadó vezérigazgatója a következőként értékelte a látnivalókat: — Azokat az egykori diákokat hívták a szervezők egy kiállításra, akik ma már komoly szinten foglalkoznak képzőművészettel. A stílusok számtalan vonulatát láthatjuk itt megvillanni, s még egyéb ínyencségekbe is belekóstolhatunk. Rendkívül kényes ilyenkor bárkit kiemelni, hiszen pályájuk elején jáfó alkotókról van szó. Képzettségüket tekintve is vegyes a kép: a tanári főiskolától az egyetemi doktorig terjed. Sokan foglalkoznak textillel: Bányai Inez, Dani Gizella, Kékes Réka Enikő és Perényi Zsófia. Festők és grafikusok is szép számmal akadnak: Elekes Áron, Lovas Gábor, Papp Zsuzsa, továbbá Vandlik Etelka. A plasztikák képAZ ELMÚLT HÚSZ ÉVRŐL A húszéves jubileumra az oktatási intézmény évkönyvet adott ki, melyben a kötet szerkesztői összefoglalják az elmúlt két évtized eseményeit, mintegy áttekintését adva mindannak, ami a kezdetektől napjainkig történt. Ugyanakkor ott a jelen is, emlékül mindazoknak, akik éppen ebben az időben voltak az iskola diákjai, tanárai. viselői közül Lengyel Péter Dia és Pap Éva mutatkozik be. Sajátos műfajjal színesíti a kiállítást Lenkefi Zoltán báb- és díszletterve, Kazár Fatima videoművészete és Takács Nóra belsőépítészeti munkája. Természetesen fontos az ifjú művészek mögött valaha állt pedagógusok munkássága is, hiszen a tehetségek első lépéseit ők irányították. Koszecz Sándor, Sallai Lajos és Virág Éva maguk is alkotóművészek, így annak idején jó érzékkel hagyták a szabad lendületet szárnyalni, de az alapokat, a rajztudást precízen megkövetelték. Csúcsok, hegyek elérésére törekszik minden alkotóművész, így mindenképp megbecsülendő, ha a szülőföld nem felejti őket és viszont. M. M. Ifesip 1Bcs., IQizinczy u. 31/B. TiL/fcDQ (66)442-380, (30)600-1900. Mindenféle TAKARÍTÁS, KÖLTÖZTETÉS garanciával. Ingyenes árajánlat és csomagolódobozok biztosítása. Raktározási lehetőség rövid Időre Is. MSZ EN ISO 9001:2001 Idegőrlő lehet Egy kertészetben, színpompás növények közön válogatva megirigyetem az ott dolgozókat. Megemlítettem, micsoda üdítő szakma az övéké. A kaktusz ugyan szúr, de lm kesztyűs kézzel bánnak wie, nem okoz fájdalmat. A virágok illatozva kelletik magukat, vissza se beszélnek, némi túlöntözésre kókadozva reagálnak, de ezt még el lehet viselni - gondoltam én. Ám a palánták között hajladozó, homhkukról iz- zadságcseppeket törölgető menyecskék szemvillanásaiból azt olvastam ki, rossz úton járok. Ők sem innen mennek nyugdíjba. Tízből négy magyar munkavállaló túl megerőltetőnek és stresszesnek tartja munkáját. Állítólag az arány megegyezik az uniós átlaggal Az Európai Unió munkavállalóinak jelentős hányada úgy látja, hogy tevékenységének komoly árnyoldala van: a kenyérkereső állás idegőrlő. Sokan úgy érzik, veszélyes és egészségtelen körülmények között dolgoznak, mások pedig úgy vélik, hogy munkájuk akadályozza a szakmai, a családi és a magánélet egyensúlyának a fenntartását. A dolgozók zöme nem is titkolja, a megszerzésre váró javak, vagy a már meglévők fenmartása miatt inkább hajt, gürizik, egészségével mit sem törődik, erőn felül vállal és kockáztatja emberi kapcsolatait. (Ha azok az elmúlt évek álláskeresései közben el nem koptak már.) Mindenki stresszel reggeltől estig, és ez már nem csak a menedzserekre jellemző. A magánvállalkozók (vagy éppen kényszerből ezt az utat választók) is a kávé mellé gyenge nyugtatók után nyúlnak, ha feltnrbózottan elviselhetetlennek érzik idegrendszerüket De micsoda meglepetés! A déli sziesztájukról elhíresiilt görögök is megerőltetőnek tartják munkájukat. Ám egy újabb meglepi: a kutatások szerint a gyakran „idegbeteg" jelzővel illetett nők elégedettebbeknek tűnnek a férfiaknál Elképzelem, amint a vacsoraasztalnál a családfőt vállon veregeti hitvese, és próbálja nyugtatni: a hitelek kifizetéséért ne fájjon a feje, az elmaradó nyaralásért se kár, a gyerek se megy táborba az idén. mert a családi béke, a szeretet a legfontosabb. Vagy ezt is rosszul gondolom? Csete Ili Jubileum jegyében I i iVÍ Gépjárművek eredetiségvizsgálatát elvégezzük' az ORFK engedélyével a megye egész területén. A KISZÁLLÁS DÍJTALAN. 06 (20) 92 05-967,06 (70) 3811-030. Cs. Tóth János a kiállításról: „Becsülendő, hogy az iskola nem felejti volt tanítványait, és viszont”. Vakációzz velünk, vár a mesetárunk kedves gyerekek! A meseíró pályázatunk határideje a héten lejárt. Sokan küldtetek figyelemre méltó, fantáziadús történeteket, amit ezúton is köszönünk nektek. A zsűri már ezen a héten elkezdte a mesék kiértékelését, s amint ennek a végére jutottunk, elkezdjük a legszebbek közlését. Ezzel párhuzamosan lapunkból megtudhatjátok, közülük is kik állhatnak a képzeletbeli dobogóra. Ők nemcsak a meséjüket láthatják viszont, hanem még tárgyi jutalomban is részesülnek. Szeretnénk megköszönni a szülőknek és pedagógusoknak azt a segítséget, amit gyermekeiknek, tanítványaiknak nyújtottak ahhoz, hogy a mese célba érjen! Reméljük, nemcsak a mi szívünket melengetik a kis szerző-' palánták írásai, hanem az olvasókét is megdobogtatják, s pályázatunk kapcsán több általános iskolás is kedvet kap a mese- vagy történetíráshoz. Persze gondoltunk azokra is, akik szívesebben fejezik ki magukat rajzban, számukra minden mesénél felajánljuk, hogy készítsenek hozzá illusztrációt. Ezek közül a legjobbat — az adott mese megjelenését követő héten — bemutatjuk és díjazzunk. Bevezetőnek, s mintegy ízelítőnek is most egy békéscsabai meseírótól kölcsönöztünk egy aranyos történetet, ami az Aquila Könyvkiadó gondozásában jelent meg az Álmot hozó mesék című kötetben. A mese írója pedig nem más, mint a már sokak által jól ismert Tücsök Peti, alias Berényi Nagy Péter, aki így fogalmazott a Berényi Nagy Péter: „Nincs nagyobb ajándék a mesét hallgató gyerek mosolyánál...” saját maga által illusztrált mesekönyvéről: „Különleges varázsa van az esti meseolvasásnak. A kinti zajok rég lecsendesedtek, a színek elhalványultak, és a derengő lámpafénynél a sötét sarokban most a mesék szőnek titokzatos hálót... Olyan távolinak tűnik már a megütött térd miatti délelőtti könnycsepp, vagy a délutáni biciklizés kipirult arcú kacagása! A MESE, amely aztán majd az álomban még szebben, még színesebben, még izgalmasabban folytatódik tovább...” Kedves Gyereket! Reméljük, jól szórakoztok majd Sörte és Places történetén, úgy, ahogy Berényi Nagy Péter is fog a tieteken, hiszen ő a zsűri egyik tagja... M. M. Enyém, tied, kié? a víz, repült a sár, a dogonya szerteszét! A kis vadmalac már csak azt vette észre, hogy az üres meder alján fekszik. Nincs ott sem víz, sem sár, sem béka. — Hát ez... ez meg mi...? — pislogott körbe értetlenül. — Brekk, brekk — szólalt meg egy szemtelen kis hangocska kissé távolabbról —, nem kellett volna olyan nagyot beletoccsannod, te behemót! Most jól elintézted a pocsolyánkat, ami így most már senkié, brekk, brekk! — De én dagonyázni szeretnék — görbült le Sörte szája. — Na gyere, ne sírj, brekk, brekk! Tudok itt a közelben egy másik pocsolyát. De az a kettőnké lesz, rendben?! — Jó, jó, menjünk! az egyik verőfényes reggelen Sörte, a vadmalac vállára dobta törülközőjét, és kedvenc pocsolyája felé vette az útját. Úgy tervezte, hogy egész nap ott fog dagonyázni a sárban. — Hm, de finom lesz! — dörzsölte össze vidáman a kezeit. Köztudott, hogy a vadmalacok imádnak naphosszat a sárban hempergőzni. Odaérve azonban, a megdöbbenéstől a földbe gyökerezett a lába. Ott feküdt a vízben Places, a kis szemtelen béka, és a hasát süttette a napon. — Hát, te?! — ri- vallt rá mérgesen Sörte. — Mi a csudát keresel az én pocsolyámban? — Brekk, brekk, nincs ráírva, hogy a tiéd! — Na, de... — A kis vadmalacnak még a szava is elakadt ekkora orcátlanság hallatán! Csak állt ott némán, kapkodta a levegőt, és mérgesen forgatta a szemeit. — Meg különben is, brekk, brekk, nekem szükségem van a vízre, hogy ki ne száradjon a bőröm. Te meg csak ronda sáros leszel! — De pont az a jó az egészben! —. üvöltötte Sörte. Aztán meglátott valamit a vízben Places mellett. — Te a zoknidat is belemostad a kedvenc pocsolyámba?! — Úgy bizony, brekk, brekk — bólogatott a kis béka — mind a kettőt! — Na, megállj csak! — mordult egyet Sörte. Ledobta a törülközőt, és vadul nekifutva belevetette magát a vízbe. Zutty! Loccsant Places és Sörte, immár barátságban. Lélekemelő A mesélés feladata az anyákat, apákat, nagyszülőket, óvónőket, tanárokat, de még a nagyobb testvéreket is megszólítja. Mesélhetünk fejből, képeskönyvből, képekről, felolvashatunk, esetleg kívülről is elmondhatunk egy- egy általunk jól ismert mesét. (Nagyobb gyerekeknek folytatásokban regényt is felolvashatunk!) Ezek az élmények nagyon fontosak a gyerekek belső fejlődése számára. Annál a kisgyereknél, aki azt kérdezi: mesélsz nekem? — eredendően nem is a történet a fontos. A gyerekek a felnőtt közelségét és odafordulását keresik, azt szeretnék, hogy a felnőtt elfogadja és magához emelje őket. Ilyenkor még gyakran csúszik a hüvélykujjuk a szájukba, ölbe ülnek, kívánják az átkarolást, s „csupa fül” lesznek. Később természetesen már maga a történet is számít. Sőt! A történeteknek nemcsak lelki táplálék szerepe van, hanem olykor gyógyító erővel is hatnak. Szórakoztatnak és nevelnek is: az életről tanítanak és érzelmi kapaszkodót nyújtanak, ugyanakkor segítik az énkép alakulását. Sok szülő a hagyományos mesé- léssel szemben inkább a videón, CD-n megjelenő rajzfilmekkel ismerteti meg gyermekét. A szépen kidolgozott figurák felkeltik ugyan a gyermek érdeklődését, de a filmek egyike sem helyettesítheti a szövegszerű mesekönyvet, melynek segítségével fejlődhet a nyelvi érzék, gyarapodhat a szókincs. A mesekönyveken „nevelkedő” gyermek nem a rajzfilm hangjai, rajzai révén, hanem saját maga alakítja ki a puszta szavak által kiváltott belső képet, figurákat és jellemeket. Hagyjuk meg polcainkon a mesekönyveket! (m) A I 4 P t I i
